Versek

 

 Kov__cs_Istv__n.jpg

 

Kovács István

 

Emlékezetvers


 Kovács Melinda szabadtéri fotófestményéhez

 

Töviskorona
és megölt bárány:
csendélet a templomkertben.
Lélek-közelségből átélve más,
mint amikor
csak futó pillantást vet rá az ember
a kiállítás megnyitásakor…
A történet így bennünk is beteljesedhet,
ahogy a mindenható élet is
azon az alkonyatra
feszített bűnlármás napon.
A töviskorona
mint a gyűlölet-skorpió vázkoszorúja –:
halálig csupasz tüskéi
vérben és verőfényben…
Használat után
a megölt bárány mellé dobva is él,
hogy ott a végzetnek megadóan
elnyúlt testhez
s az ártatlanság fénypárnájára
fektetett fejhez
ne érhessen senki.
Égre villámló tüskéi
átüthetik a részvét
tétován közelítő tenyerét.
Csak a részvét tűfokán
kelhet át a szeretet,
ha lezár mindent
az alvadtvér-sötétség.
Templom és kert.
És tárlatvezetőül a csönd.
Bárány és töviskorona.
A véraláfutásosan
áttetsző szemfedőlepel
kendőnyi tiszta terében
egymáshoz kötözött
mellső és hátsó lábak
kettős keresztje…
A bárány útjelzője
létünk szakadéka fölött.

 

230.__1_.jpg 

 

Harnóczy Örs Városi bagatellje

 

Harnóczy Örs csatornafedlap-fényképmetszete
sok mindent láttat.
Így akár csatornafedlapot is,
amely felülnézetből olyan,
mint a Föld túlfelének
időtlenségéből előbukkant
titokzatos fúrópajzs,
vagy a minden történelmi korszakot
épségben túlélt Colosseum – madártávlatból.
(Vajon mit jelképez
a fekete égtájak középpontjában
az ikon-fej árnyképe?)
A nézőtérnek
a halálra szántak
cirkuszporondját körbeabroncsozó öt szintje
örvényként ragadja magával
a huszonegyedik század állóhelyén bámészkodót,
belependeríti a kiváltságosoknak fenntartott helyre,
a trapéz-alakú vaspáholyok egyikébe,
amelyek,
ha közelebbről megnézzük,
a világot körbearaszoló
lánctalpak lenyomatai.
Dübörgésük öntvényei között élünk.
Miközben bármikor elnyelhet bennünket
a fekete lyuk csalóka csendje,
amelynek metsző korongszeletei
a csillagszél zúgására
kontinenseket egyformára tarolva
kiszabadulhatnak
a városi bagatellnek
tekintett fényképből is.
Egyelőre még óv bennünket
a fekete naptömegre
helyezett csatornafedlap.
Óv bennünket Harnóczy Örs fotója.

 

Harn__czy.jpg

 

Megjelent a Bárka 2024/1-es számában. 


Főoldal

2024. február 26.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png