Versek

 

 Hay_meret.jpg

 

Háy János

 

Vers életért

 

Idő, idő, te nagy úr,
milyen meséből jöttél,
hogy nem marad utánad,
csak mérgezett alma
és kiszáradt kút.

Idő, idő, te nagy úr,
ki vagy te,
hogy soha nem vagy,
talp alatt,
de minden úton
útban vagy.

Idő, idő, te nagy úr,
mit szedsz szét
és mit építesz fel,
kinek markolod a kezét,
és kinek engeded el?

Idő, idő, te nagy úr,
milyen úr vagy,
hogy vizünkből kiiszol,
kenyerünket feleszed.
hogy mindent odaadsz,
amit elveszel.

Idő, idő te nagy úr,
csak most az egyszer
elég legyen,
hogy máját vetted
megkínoztad,
vérét vetted,
megkínoztad,
nyálát vetted,
megkínoztad,
torkát vetted,
megkínoztad.

Idő, idő, te nagy úr,
csak most az egyszer,
ha van szived,
ne most vidd el,
akit megmarkoltál,
hogy elviszel.

 

Megjelent a Bárka 2018/1-es számában.


Főoldal

2018. február 06.
Kollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiMagyary Ágnes tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Farkas Noémi: Osztrák étteremMerkószki Csilla: Innen folytatjuk
Vörös István verseiEndrey-Nagy Ágoston verseiZsille Gábor verseiGömöri György versei
Csak a tűzzel vigyázzon, Drágám!Háy János: Hogyan születik egy novella Kötter Tamás: Még egy pohárralBíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékére
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg