Versek
Simai Mihály
Töredék 56 novemberéből
(Fekete Pálnak)
fagyott angyalkönny záporoz
elindulok a sebzett éjben
a kijárási tilalomban
a statárium ellenében
toronyiránt szívem szerint
megyek a füstös feldúlt téren
nézem ahogy a sors-sötétben
két ádáz fényszóró kering
megyek megyek a kattogó
géppuskatűzben s testemet
nem fogják az orosz golyók
megyek megyek megyek
az irgalmatlan sors-sötétben
az omló havat összevérzem
bár nincsenek rajtam sebek
– csak láthatatlan kráterek
akartam küzdöttem reméltem
most átoksújtottan holtfehéren
megyek a mérhetetlen éjben
hát jöjjetek! hát lőjetek!
úgyis meghalni volna jobb!
én bátor népem tíz napig
álmodta szabadság-álmait
s most – mint a szívem – tetszhalott!
Megjelent a Bárka 2016/5-ös számában, a szerző kézírásában.
2016. október 18.
