Mogyorósi László

A kis hercig

Van egy barátom, Rékának hívják, de én csak Rókának szólítom, amit ő nem vesz rossz néven tőlem, mert az ő kedvence is Saint-Exupéry regénye. Ezt a lányt csak egy fordított idomár fogja majd megszelídíteni: anyatigrist farag belőle.

Egyszer, csak hogy romantikus lelkét rányissam a valóra, meséltem neki arról, hogyan perelte be Saint-Exupéry-t a Látszerész Kamara és az Optikusok Egyesülete üzleti hitelrontásért. A regénynek azt a mondatát kifogásolták, miszerint „ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan". A kardiológusok siettek az író segítségére, hiszen „jól csak a szívével lát az ember". Aláírásokat gyűjtöttek a törvénymódosításhoz, majd mikor pártfogoltjuk pénzzavarba került, kiszúrták a szemét néhány frankkal.

De ki is az a kis hercig, és mit is keres a sivatagban? Olajat, természetesen. A Sivatagi Róka fedőnevű hadművelet korai előőrseként. Családfáját anyai ágon a keltákig, apai ágon normann arisztokratákig vezeti vissza a kis szőke tejbetök, aki úgy feszít a könyv borítóján, mint egy brit admirális.

Nem csak a mi Petőfink életművéből kovácsoltak politikai tőkét az államférfiak, hanem Saint-Exupéry-éből is a maga hazájában. A liberálisok azzal vádolták a jobboldalt, hogy szerintük még a kis hercig is illegális bevándorlónak minősülne. Igen ám, vágtak vissza a jobboldaliak , de ő vissza is tért a hazájába, még az élete árán is. Az áltudósok pedig egyenesen a földönkívüliek létezésének kétségbevonhatatlan bizonyítékát látták a könyvben, amit szakrális szövegként kezeltek, és kanonizáltak A Nagy Képes UFO Biblia című gazdagon illusztrált kiadványukban, aminek műfaja a mese és a csillagászat határterületén mozog.

A könyvnek számos irodalmi és filmes adaptációja létezik, a legismertebbek talán A rózsa neve vagy A bárányok hallgatnak. A mű Kipling-parafrázisként is olvasható, van itt minden: óriáskígyó, elefánt, majomkenyérfák, amik között a kis hercig Maugliként mozog. És akkor még nem is szóltunk a színpadi, musical- és opera-feldolgozásokról, a híres Rózsa-áriáról, a Róka-monológról vagy a Kisbolygó-keringőről.

Az író prófétikus éleslátásával szinte megjövendölte tragikus halálának körülményeit a szaharai kényszerleszállás motívumában. 2008-ban egy veterán német harci pilóta az író halálának pontos körülményeiről olvasva rádöbbent, hogy ő volt az, aki a második világháborúban francia kollégája repülőgépét lelőtte. Mint elmondta, rajong Saint-Exupéry műveiért, ha tudta volna, hogy ki ül a gépben, nem lőtte volna le.

Consuelo de Saint-Exupéry memoárjából kiderül, hogy férje rendszeresen megcsalta őt. „Nem tehetek róla, olyan ő számomra, mint a kábítószer" - mentegetőzött a férfi egyik fiatal szeretője miatt.

Ha Freudtól és Jungtól nem tudnánk, hogy életünket milyen mértékben szövik át a szimbólumok, azt gondolhatnánk, különösen a regény vége felé, hogy a szerző a virágzó szaharai szexturizmus során szerzett pederaszta élményeiről számol be.

De itt bizonyára felszisszen az olvasó: ne tovább, ez viccnek is rossz.

Természetesen nem történik más, mint hogy az író csupán a nők iránti - viszonylag természetes - vonzalmát (das erotische Gefühl) szublimálja A kis hercegben. Poligám hajlamait azonban már csak egy másik tudományág, a humán szociobiológia segítségével sikerülne szalonképessé tennünk.

A szexus a mű utóéletében is jelentős szerepet játszik. A könyv megjelenése után heves vita bontakozott ki a feministákat tömörítő Társadalmi Haladásért Mozgalom (THM) és az Épeszűek Szervezete (Épszer) konzervatív csoportosulás között. A THM sérelmezte a kis hercig hímnemű voltát, ebben is a maszkulin terror megnyilvánulását látva. Az Épszer a kontinuitást hangsúlyozta az emberi nem olyan nagy alakjaival, mint Jézus, Napóleon, Mozart vagy Einstein. Szerintük elképzelhetetlen, hogy teljesítményüket nők vitték volna véghez. A THM szerint azonban csak a nyers férfierő tudta megakadályozni, hogy Boleyn Anna, Jeanne d' Arc, Eva Peron vagy Marie Curie váljanak az emberiség velük egyenrangú példaképeivé. A THM megrendelésére készült musicalben a rendezőnő egy kislánnyal játszatta A kis herceg címszerepét, zajos sikert aratva ezzel. A THM áldozatos munkája megtérülni látszott, legalábbis üzleti téren, mígnem az Épszer egy ellene folytatott negatív médiakampánnyal kamatostul meg nem fizetett.

A vitát végül Cécile Zafyr zárta le a Le Monde hasábjain, Kis herceg nálunk és más nemzeteknél című tárcájával. Fő gondolata, hogy bár a kis hercig biológiai nemét tekintve valóban fiú, de feminin vonásaival már a modern ember előfutára, a férfi és a női tulajdonságokat ötvöző lény.

A kis herceg örök klasszikus. Klassz és IQ-s, bár intellektusunk helyett inkább emocionális kvóciensünket teszteli. Olvasása közben levetkőzzük kispolgári énünket, majd a könyvet letéve rágyújtunk, és egy pohár sörrel a kezünkben elmagyarázzuk csemeténknek, miért nem hozhatja haza az utcán talált kóborkutyát, miért veszélyes megsimogatni a városba tévedő rókákat. S míg mi elővarázsoljuk a pénzt a lakás következő törlesztőrészletére, addig ő a The Little Prince 2 pc-s játékban hernyókra és majomkenyérfák magvaira vadászik, zenélő kutakat keres a sivatagban, nevető csillagokat az égen.

Főlap