Tárca

 

 

 

 

Csapody Kinga


Primula

 


450 Ft, nézegette a nő a bedobált reklámújságot. Évről évre célozgat, elmeséli, hogy mennyire szereti őket, hogy ez a cserépnyi, színes, vidám kajlaság jelenti számára azt, hogy itt van a tavasz. Mindig hümmögés a válasz, az a fajta, amitől az ember elkezd reménykedni, hogy jó, most ugyan nem ugrik a másik, hogy egyből vegyen egy raklappal, de talán, mondjuk a legközelebbi vásárláskor a szatyorból, a csülök mellől, kikandikál a kankalin is. Aztán persze nem. Nőnap előtt már beérné a sárgás-narancsos helyett a rózsaszínnel is, majd 8-án este mindig a legmeggyőzőbb hangján biztosítja, hogy világ életében erre a csokorra (amiről nehéz eldönteni, hogy az ára vagy az ízléstelensége nagyobb), na, pont erre vágyott. Majd egyből felszúrja radiátor mellé, fejjel lefelé, a többi száradó virág közé - home made potpourri.

Gimiben mindig kiküldték őket a fiúk a teremből, míg szépen kiporciózták a hóvirágokat a padokra. Persze nem egyformán voltak azok a csokrok tömöttek, frissek. Diszkréten, de egyértelműen árulkodtak arról, hogy ki számít jó nőnek az osztályban. Ott volt a legjobb barát, egy külön rituálé, a nőnapi virágért névnapi meglepi járt, a sokadik költözésnél keveredett el a levél, amelyen ez állt, Köszi az ajándékot, de az egészben a puszi volt a legjobb. Akkoriban a nő - aki nem is volt még nő - ezen könnyen továbblépett, hiszen márciusban már elő lehetett szedni az új tavaszi kollekciót. Reggelente az anyjával jó pár csörtéjébe került, hogy a legfrissebb szerzeményekben léphessen ki a lakásból, mert szerinte -az anya szerint - ahhoz a hosszúságú szoknyához sem az év-, sem a napszak nem alkalmas. De megérte. Az osztályfőnököt ugyan a szívszélütés kerülgette a látványtól, de ami fontosabb volt, a végzős fiúkat is. Ha nem is pont az, de valami nagyon hasonló, a tünetek egyeztek: emelkedő pulzusszám és vérnyomás, beszéd helyett makogás. Ilyenkor általában suli utánra már biztosítva volt a randi. Amit szigorúan az akkor nyílt gyorsétterem arany M betűje alá, a teraszra kellett szervezni, nem csak azért, mert vagány volt a hosszú sültkrumpliszálakat a vanília fagyiba döfni finoman, és arról szopogatni le, hanem, mert mindezt nem csak az ott sajtburgerevőversenyt rendező lúzer osztálytársak, de a hazafelé tartók is láthatták. Az egy szál vörös rózsát hanyag eleganciával kellett a kiürült papírpohárba állítani, lehetőleg valami feltűnő helyre, majd hazafelé úgy babrálni vele, mint a régi filmeken a kisasszonyok a napernyőjükkel tették.
Arra is emlékszik, hogy az egyik hősszerelmes roppant romantikus ötletnek tartotta rózsaszirmokkal telihinteni az ágyat, amiben ő konkrétan még benne aludt, és emiatt képes volt a szülőkkel is egyezkedni. Sima ügy, gondolta, nem kell csengetnie, beengedik, fellopózik, szór, s elnyeri méltó jutalmat, mint a szőke herceg. A mesében. A valóságban a hintés után söprés, lapát lett, akkoriban émelyítőnek találta az ilyen gesztusokat, főleg, mert azt a kókadt kórót, amit előző este a bőrdzsekis basszeros tollal a kezére firkantott, annál menőbbnek.

Februárban már az üzletek is készülnek a tavaszra, lesöprik a polcokat, szabadulni akarnak a nehéz téli cuccoktól, ennek legjobb hozadéka a sok kiárusítás. Tegnap vett is egy ceruzanadrágot, meg két bokáig érő kötött kardigánt, jó melegek, különben is 50%-os leárazás volt, megérte. Mondjuk, egy kis liba majdnem elhappolta a csizmát, amit kiszúrt még magának, de amikor ránézett, s kellően kimért arisztokratikussággal tanácsolta neki, hogy a szoknyája anyagához és hosszához inkább papucsot keressen - na, az hatott. Ez az öröm körülbelül addig tartott, mint amikor Szörnyella azt hitte, hogy legyőzte a 101kiskutyát. Úgy is érezte magát.

Ma meg itt ül, és bámulja a grafikusokat dicsérő, rózsaszín szívecskékkel gazdagon meghintett szóróanyagot a helytől, ahol a legkisebb is számít. Egy pillantás a pénztárcába, két nagy kerek, meg egy kisebb, hirtelen meg is győzi magát arról, hogy ez kell, megéri, mert hátha, mert ki tudja, talán egy primula is csinálhat tavaszt.

 


 

2011. március 05.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
FISZ-tábor Királyréten - Olvasni szabad! Nagygalambfalván eltemették Kányádi SándortNemzetközi Shakespeare Fesztivál GyulánA Bárka tanulmány- és esszépályázata
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Somorjai Réka verseiDebreczeny György verseiPéter Erika verseiCsontos Márta: Arcok a múzsák kertjéből
Prózák
Márton László: Vagy inkább miatta...Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjai
Kritikák
A mittelszolipszizmus erőtereibenHalmai Tamás négy líraolvasmányaSötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”
Esszék, tanulmányok
Millenniumi ódák Nagy Gáspár költészetébenEgy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódja
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA