Drámák

 

 zalan_478.jpg

 

Zalán Tibor

 

El kell mondanom

 

I. FELVONÁS

 

1. jelenet

(Fiú, Lány, presszó – a jelenet közepén némában Anya)

 

LÁNY                 Utazol?

FIÚ                      Nem. Köszönés?

LÁNY                 Van. Szia. Kérdés?

FIÚ                      Jöhet! Szia.

LÁNY                 Költözöl?

FIÚ                      Nem. Még kérdés?

LÁNY                 A bőröndödet sétáltatod?

FIÚ                      Ez nem egy kutya itt. Jól láthatóan egy bőrönd. Egy bőröndöt szokás sétáltatni? Nem. Legalábbis – azt hiszem.

LÁNY                 Akkor mit csinálsz itt?

(Fiú nem felel.)

Nem tartozik rám?

FIÚ                      Igen.

LÁNY                 Erre nem lehet egy határozott igennel válaszolni.

FIÚ                      Az ilyenre nem lehet egy határozott nemmel válaszolni.

LÁNY                 Leülhetek?

FIÚ                      Igen. De minek?

LÁNY                 Akkor leülök. Mintha összementél volna, mióta utoljára láttalak…

FIÚ                      Valóban, egyre kisebb vagyok, így egyre jobb a rálátásom nekem is magamra.

LÁNY                 Önbizalomhiány. Így hívják, édesem.

FIÚ                      Lehet. Ha elismerem, akkor megkérhetlek valamire?

LÁNY                 Persze.

FIÚ                      Elismerem, rendben. Most légy szíves és baszódj meg!

LÁNY                 Partnert is javasolsz hozzá?

FIÚ                      Készületlenül ért a kérdés. Mondjuk, javaslom az egész nagyvilágot. Talán elég lesz hozzád.

LÁNY                 Ekkora kurva azért mégsem vagyok. Csak majdnem. Nagy különbség.

FIÚ                      Lehetetlen, hogy véletlenül vagy itt! Hogy csak úgy?

LÁNY                 Mondtam volna valami erre utalót? Ilyesmit, hogy csak úgy?

FIÚ                      Nem kell ilyet mondanod. Elég, hogy ismerlek.

LÁNY                 Ha ismernél, nem így lennénk.

FIÚ                      Első drámai fordulat a mai történetben.

LÁNY                 Csak drámai kellék.

FIÚ                      Túl irodalmiassssak vagyunk ehhez a brutális találkozáshoz.

LÁNY                 Inkább túlműveltek – egymás brutálisan kifinomult taposásában.

FIÚ                      Lehetnénk, mondjuk, újkori érzelmi barbárok.

LÁNY                 Lelki piócák! Áruld már el, hova mész? Csak nincs új nő a dologban?

FIÚ                      Anyámtól tudtad meg, hogy itt találsz?

LÁNY                 Anyád már régen nem tízes. A demencia magasfoka. Ha kérdezném, akkor se mondana többet annál, hogy „elment valahova, tehát van valahol”… „fiam”. És nem rád gondolna, engem szólítana így, amit mindig élből utáltam.

FIÚ                      Ha szóba állna veled.

LÁNY                  Már ha én szóba állnék vele.

FIÚ                      Törvényszerű, hogy minden meny ennyire utálja az anyósát?

LÁNY                 Csak annyira, amennyire minden anyós utálja a menyét… Na jó, megy az idő.

FIÚ                      Kinek az ideje?

LÁNY                 Az enyém. Te elmész, én itt maradok. A maradóknak foglalkozniuk kell az idővel. Aki elmegy, kilép belőle. Na, most elég bölcs voltam – hozzád? Méltó a minőségi fővárosi családodhoz? A nővéredhez, anyádhoz… a vidéki liba.

FIÚ                      Apámat kihagytad.

LÁNY                 Vele semmi bajom! Fasza csávó volt, amíg el nem patkolt időnek előtte.

FIÚ                      Hülye! Vajon tudja az anyám, hogy én még vagyok?

LÁNY                 Mi a kérdés? Vagy inkább, mi a lényege? A vajon? Vagy a vagy? Egyébként – már nem vagy, csak még nem tudod.

Az Anya bejön.

FIÚ                      Lehet, hogy nem vagyok, de hamarosan végre elkezdek lenni. És szállj le az anyámról! De tudod mit? Szálljunk le közösen! Kérdezek mást. Egyszerűbbet. Honnan a faszból tudtad, hogy itt megtalálsz?

LÁNY                 Egyszerűen ültem otthon, norvégmintás vastag zokniba bújtatott lábamat magam alá húzva olvastam, és egyszerre megláttalak. Belső kamera. Bőrönd, útban a repülőtér felé. Nem nagy tudás.

FIÚ                      Intuíció? Áldott intuíció, ugye?

LÁNY                 Jobb, mint az áldott állapot, ugye? Elárulnád, hova készülsz?

FIÚ                      Ismét egy megválaszolhatatlan kérdés.

LÁNY                 Mondjuk ki, te éppen disszidálsz. Szóval, disszidálni készülsz. A disszidálás állapotában vagy.

FIÚ                      Ma már nincs disszidálás. Ez jellemző rád.

LÁNY                 Rád meg mi? A semmi humorérzék, a pincébe leásott morális küszöb. Vagy épp magasra felpolcolt, azért vagy ilyen esélytelen mindenféle kihágásra? Mit tudom én! Szóval, arra próbáltam célzást tenni, hogy amolyan kurvára erkölcsi lény vagy, egy farvízen járó ateista, Krisztus a hét sebétől folyamatosan vérezve.

FIÚ                      Öt. De ne zavarjanak a részletek! Beleütöttél még két szöget, miből tart neked az ilyesmi! Apropó! Nem épp itt hagytuk abba, amikor végül abbahagytuk?

LÁNY                 Nem végül, hanem végre.

FIÚ                      Az örökös pontatlanságodnál hagytuk abba, ott, hogy semmi sem passzol nálad semmihez, az egymásba illeszthető elemekből vagy hiányzik valami, vagy túl vannak méretezve az alkatrészek.

LÁNY                 Helyben vagyunk. A te nagy találmányod! Az élet mint puzzle. Zseniális gondolat! Más már rég meggazdagodott volna belőle. Te csak megszomorodtál a világmegváltó felismeréseidtől. Így volt? Így volt. Itt hagytuk abba. Vagy valami ilyesmiről lehetett szó.

FIÚ                      Tudod, az a baj, hogy nálunk, egy idő után, minden egyforma valamiilyesmi volt.

LÁNY                 Megokosodtál. Olyan kis bágyadt-melankolikus presszó-filozófus lettél, amilyen a faterod volt. Az apósom.

FIÚ                      Most meg az apámmal mi bajod?

LÁNY                 Semmi. Csak olyan vagy, mint ő volt – az agylágyulása idején.

FIÚ                      Nem viccelnék ezzel.

LÁNY                 Nem is viccelek. Te alapból vagy olyan hülye, mint az apád volt, egy életen keresztül történő nekifutás után.

FIÚ                      Több tiszteletet a felmenőimnek!

LÁNY                 Igazad van. Bocs! Nem is ezért vagyunk itt, hogy róluk beszéljünk.

FIÚ                      Én vagyok itt. De hogy te itt vagy-e, azt még nem döntöttem el magamban.

LÁNY                 Csillag- sorsomba ne véljen fonódni… De mindig rosszul idézted, te szerencsétlen!  Csillag! sorsomba ne véljen fonódni!  Inkább elmegyek.

FIÚ                      Idejönnöd sem kellett volna!

LÁNY                 Vehetem ezt a kijelentést a személyem irányába áramló mély és sűrű levű gyűlöletnek?

FIÚ                      Ó, nem. De ne rakd el a kapott bókok közé sem!

LÁNY                 Jó, hogy mondod. Még félreérthettem volna az én korlátolt női agyammal.

FIÚ                      Női agy.

LÁNY                 Anyád.

FIÚ                      Azt hittem, anyámat már kellő mélységben kibeszéltük.

LÁNY                 Inkább hozzá méltatlan magasságban.

FIÚ                      Nem te akartad, hogy elvegyelek?

LÁNY                 Nem emlékszem ilyesmire. És ha emlékeznék, sem illő tisztességes lánynak ilyesmire emlékeznie. Hogy is hívnak téged?

FIÚ                      Ebben a családban nem hívnak senkit sehogy.

LÁNY                 Tényleg, itt senkinek sincs neve.

FIÚ                      Itt tényleg nincs senkinek se neve.

LÁNY                 És sohase volt. Pedig voltak pillanatok, amikor lehetett volna.

FIÚ                      Voltak olyan pillanatok. Talán.

LÁNY                 Amikor azt hittem, magunk vagyunk.

FIÚ                      Sohasem voltunk magunk.

 

 

2. jelenet

(Anya)

ANYA                Ezen nem vitatkozunk, fiam! Ha még egyszer ide mered hozni azt az erőszakos perszónát, hát én kipenderítem innen! Isten lássa lelkem, ellátom a baját. Szétrúgom azt a fokhagyma seggét, ha idetolja. Persze, nincs is neki annyira kis feneke. Jó, elismerem, még az a legformásabb rajta! Megnéztem, na, jól megnéztem. De az állkapcsát is. Ragadozó állkapcsa van. A fogazatáról már nem is beszélve. Meg fog zabálni ez a ribanc téged, és legelőbb a gerincedet roppantja ketté.

                            Hogy ez a nő szelíd? Ha ez szelíd, akkor én szendeszűz vagyok, fiam, egy rakás dzsigoló között a swallow-bárban.

                            Hogy az mi? Nehogy már ne tudjad, hogy az mi, ha én meg tudom? Olyan kupleráj, ahol mindenki mindenkivel mindenki szeme láttára…

                            Hogy ez a te anyád szájából legkevesebb, mint frivol? Törődöm is én ezzel, amikor rólad van szó! A jövődről. A megmaradásodról!

                            Ez a nő nem jövő, ez a nő nem a megmaradás, ez a nő maga a temető. Egy mozgó krematórium! Elemészt, vedd már észre! Ráadásul – még másmilyen is!

                            Hogy ez miért baj? Mert mi egy rendes ilyen család vagyunk.

                            Jó, nem tartjuk a vallást, de mégis! Nekem ne legyenek amolyan unokáim! Látni se bírnám, akkor előre utálnám őket.

                            Miért ne beszéljek így, ugyan már, miért ne? Én megszenvedtem azért, hogy elfogadjon az a vén kurva nagyanyád, legalábbis hogy úgy tegyen, az istene ne nyugosztalja soha! Tudod, mit mondott apádnak, a fülem hallatára? Ezt a zsidó kurvát meg nem hozod be a házamba! Apád meg, az a mulya fasz, csak azt dadogta, hogy miért, anya, ugyan miért ne? Erre mit mondott? Mert nem akarok zsinagóga előtt várakozni, amíg az unokáimat körül metélgetik.

                            De, de, de, ezt mondta, olyan primitív volt, hogy azt hitte, hogy minden férfit mindig körül metélnek a zsidók. Dögöljön meg! Megdöglött, sose szerettem, mindig utáltam, nem tudok róla szebben beszélni. Na, most ez a lány jön, és bosszút áll rajtam.

                            Mi az, hogy én állok bosszút rajta? Ő áll bosszút. Mindegy. Ne ragozzuk tovább! De ahogy felszedett téged is! Persze hogy te mesélted, hogy a diplomaosztó-bulin minden átmenet nélkül elkezdett matatni a gatyádban? Szerinted normális ez? És honnan a fenéből került elő hirtelen, mint végzett diák? Nem te mondtad, hogy egyszer sem láttad öt éven keresztül az egyetemen? Ha legközelebb ide dugja a képét, először nyújtsa be az ajtó résén a diplomáját. Azután eldöntöm, beengedem-e.

                            És még az első összefekvés előtt házassággal kezd el zsarolni. Az ilyenről még azt is el tudom képzelni, hogy ránézésre esik teherbe. Tényleg, nem terhes véletlenül? De ajánlom neked, hogy ne legyen!

                            Ráadásul vidéki. Nem ismerjük az anyját, az apját, a családját. Jószerével őt sem ismerjük. És nem is fogjuk, mert amint elvetted, megjósolom neked, rögtön kér egy vagyonfelmérést, utána egy vagyonelosztást, és már itt sincs.

                            Mit tudom én, hol lesz, nyilván fog magának egy másik balekot.

                            Édes fiam, dehogy vagyok szörnyeteg. De nem is egy ilyennek szántalak. Felforgatja az életünket, tönkreteszi a tiédet is! És én ezt nem fogom tűrni. Inkább ezzel a két kezemmel fojtom meg.

                            Nem vagyok agresszív! Mitől lennék agresszív? Tehetek róla, hogy kihozza belőlem az állatot? Azzal a ragadozó állkapcsával. Mondd, nem félsz, hogy leharapja a… Nem mondom, hogy acélsodronyt fonass a farkad köré, de készülj fel arra, hogy az ilyen mindenre képes.

                            Megértem, hogy nem akarsz tovább beszélgetni velem erről. Mert egy gyáva, sunyi alakot csinált belőled, akinek nincs se saját akarata, se saját véleménye.

                            Mi az, hogy megsértettelek? Én csak a véleményemet mondtam el neked. Az anyád vagyok. Fölneveltelek. Neked meg egy rendes lányt kell feleségül venned. Nem egy ilyet. Vannak jelöltjeim.

                            Kikérem magamnak, hogy a nagyanyádra emlékeztetlek. Az anyósom, az egy vén lelketlen kurva volt. Minden ellenünk elkövetett bűnt a teljes történelemben neki rovok föl.

                            Nem vagyok elfogult. Csak emlékezem. És a közösen megélt sors nevében jelentem ki, amíg élek, te ezt a lányt el nem veszed. Se élve, se holtan.

                             

 

3. jelenet

(Fiú, Lány)

LÁNY                 Elveszel?

FIÚ                      Tessék?

LÁNY                 Ideülhetek?

FIÚ                      Tessék.

LÁNY                 Mondhatok valamit?

FIÚ                      Tessék.

LÁNY                 Régóta figyellek.

FIÚ                      Tessék? Régóta? Engem?

LÁNY                 Téged. Nem is vetted észre?

FIÚ                      Nem. Engem nem szoktak csak úgy figyelni a csajok. És milyen régóta?

LÁNY                 Azóta bámullak, hogy először megláttalak.

FIÚ                      Zavarba hozol. Ha nem csak duma… Mikor láttál meg először?

LÁNY                 Úgy… fél órája. Nem sokkal azután, hogy már kiapadt a teremben a nyáltenger. A beszédre gondolok. Amikor befejezte a krapek a süketelést a diplomáról, meg az osztóról. De nagyon értetlen képeket tudsz vágni. A diplomaosztóra gondolok. Persze osztó van a matematikában és a kártyában, ja az észben és a pénzben is. Persze pénzed, az biztosan nincs. De ultizni csak szeretsz?

FIÚ                      Nem értem.

LÁNY                 Nem baj. Ezek szerint nem tudsz ultizni.

FIÚ                      Nem. Semmilyen szerencsejátékban nem vagyok jó.

LÁNY                 Az ulti nem szerencsejáték, hanem a kombinatorika magas foka. A gondolkodás akadémiája. De ebbe ne menjünk most bele!

FIÚ                      Te persze tudsz ultizni.

LÁNY                 Minden normális ember tud. Ahhoz nem kell férfinak lenni…

FIÚ                      Szép volt az ünnepség.

LÁNY                 Aki szereti, annak biztosan. Én, ha tehetem, elkerülöm az ilyen össznépi hőzöngéseket.

FIÚ                      Hogyan? Mármint, hogyan tudod elkerülni?

LÁNY                 Csak akkor jövök be a terembe, amikor hallom a tapsot, mert akkor véget ért a nyáltengeri fröcskölés… da capo al fine. Zenélni tudsz?

FIÚ                      Nem lehetne, hogy inkább kérdőívet rendszeresítesz az ilyen helyzetekre? Bocs… most paraszt voltam…

LÁNY                 Te akkor is bocsánatot kérsz, amikor neked van igazad?

FIÚ                      Így neveltek. Anyám. Anyám kemény. Ügyel arra, hogy sose tudjam, mikor van igazam. Hogy azt gondoljam, nekem nem is lehet igazam.

LÁNY                 Ez imponáló! Hogy tudsz így létezni?

FIÚ                      Hogy-hogy-hogy?

LÁNY                 A béka segge alatti egóval.

FIÚ                      Közönséges vagy, ha nem haragszol… egy kicsit.

LÁNY                 Nagyon, édesem, nagyon közönséges vagyok, és még élvezem is. Az meg egyenesen hízelgő számomra, hogy csöppet sem foglalkoztat, miért akarok veled kikezdeni.

FIÚ                      Kikezdeni? Velem? Most gúnyolódsz!

LÁNY                 Kikezdeni. És persze gúnyolódok, és épp készülök egy hátast is dobni. Te tényleg nem veszel észre semmit?

FIÚ                      Nem. Inkább nem. Vagy nem nagyon.

LÁNY                 Hát, nem egy Casanova reinkarnálódott benned.

FIÚ                      Hát nem. Az egy hülye volt.

LÁNY                 Voltál már egyáltalán nővel?

FIÚ                      Illetlen kérdés. Úgy emlékszem, voltam.

LÁNY                 Olyan rég volt?

FIÚ                      Nem fontos. Egyébként, közöd?

LÁNY                 Végső soron nincs. De ha járni akarunk, sok mindent meg kell tudnom rólad.

FIÚ                      Ki mondta, hogy járni akarunk?

LÁNY                 Én mondom. Vagy nem akarunk? Húzzak el?

FIÚ                      Nem tudom.

LÁNY                 Ügyes! A gyámoltalan férfiak különösen erős vonzódást váltanak ki az uralkodásra hajlamos nőkből. Ennek eredője a feltámadó anyai ösztön...

FIÚ                      Te pszichológiát végeztél?

LÁNY                 Nem-nem! De ide jártam, veled egy évfolyamra.

FIÚ                      Érdekes, hogy eddig nem vettelek észre.

LÁNY                 Ez a felismerés hízelgő egy nőre nézve. Különben eddig én se téged. Egyáltalán tudsz te udvarolni?

FIÚ                      Nem az erősségem.

LÁNY                 Pedig egyszerű. Mondjál nekem valami szépet! Nézz meg jól, és mondjál valamit, rólam, nekem, olyat, amitől elolvadok.

FIÚ                      Szép a szemed.

LÁNY                 Hülye. Ezt a csúnya lányoknak szokták mondani. Ezek szerint csúnya vagyok.

FIÚ                      Annyira nem.

LÁNY                 Segítek. Inkább az alakommal foglalkozz!

FIÚ                      Jó az alakod. 

LÁNY                 Legyen életszerű!

FIÚ                      Hogyhogy életszerű?

LÁNY                 Közelebb hajolsz, mélyen a szemembe nézel, nem is, feltűnően nézed a mellemet, nem is, hol a szemembe nézel, hol a mellemet bámulod, és csak úgy, mellesleg, megjegyzed, szűrve a fogaid között a szavakat, ahogy a filmekben a színészek: de megbasználak!

FIÚ                      Köszönöm, ebből nem kérek! Én ilyen szavakat nem használok.

LÁNY                 Helyes. Valóban sokkal jobban hangzik az, hogy de szexuálisan közösülnék veled. Vagy, de mohón a magamévá tennélek. Nem kontaktálhatnánk szexuálisan? De az se rossz, kicsit hunyorítva: tegyük össze, amink van!

FIÚ                      Te most gúnyolódsz. Te most gúnyolódsz?

LÁNY                 Igen. De legalább vegyél el feleségül!

FIÚ                      Te megőrültél! Figyelj, nem akarlak megbántani, de én szórakozni jöttem ide.

LÁNY                 Hazudsz! Azért jöttél ide, mert azt mondták, hogy menj, kutyuli-mutyuli, és a gazda majd megsimogat, ha szót fogadsz! És ha azt mondják, hogy ül, akkor te ülsz.

FIÚ                      Nem akarok udvariatlan lenni…

LÁNY                 De, legyél udvariatlan! Küldj el a picsába! Hagyj itt, köszönés nélkül! Kurvázz le! Röhögj ki, hogy hozzád akarok menni feleségül! Na, elég magas labdákat kaptál, anyuka kis kedvence? Akarsz valamit mondani?

FIÚ                      Tetszel nekem, ahogy így hadonászol. Igen, akarok valamit mondani.

LÁNY                 Na, na? Halljam…

FIÚ                      Hogy… mondani… Várj, közelebb hajolok hozzád… mélyen a szemedbe nézek… kicsit kancsal vagy, vagy csak közelről kancsalítasz… bocs… feltűnően nézem a melledet… jó a melled… jó nagy… de nem ijesztően nagy… de se kicsi… épp a legjobb… most hol a szemedbe nézek, hol a melledet bámulom… figyelj, ezt csak úgy mellesleg jegyzem meg, summa summárum… szóval… de megbasználak!

LÁNY                 Na végre! És elveszel?

FIÚ                      Ha muszáj.

LÁNY                 Nincs sok választásod. Most pedig az öledbe fogok ülni.

FIÚ                      De így? Így nem szoktak nyilvános helyeken nők férfiak ölébe ülni… szemből… szétvetett lábakkal…

LÁNY                 Én szokok.

 

 

4. jelenet

(Anya, Lány)

 

ANYA                 Nincs itthon.

LÁNY                 Azt mondta… Különös.

ANYA                Akkor sincs itthon. Nem tudom, mi ebben a különös.

LÁNY                 Az tudható, mikor jön haza?

ANYA                Nem tudható. Majd hazajön, amikor hazajön. Felnőtt ember.

LÁNY                 El is mehetek.

ANYA                El is. Akár.

LÁNY                 Maga engem nem szeret.

ANYA                Ez köztünk most nem lehet téma.

LÁNY                 Akkor mi lehet téma?

ANYA                Hogy itthon van-e a fiam. De világosan megmondtam, hogy nincs itthon.

LÁNY                 Mióta ismerem magát, egyszer sem láttam mosolyogni.

ANYA                Nem volt kedvem mosolyogni. De miért is kéne rád mosolyognom? Nem vagy vicces.

LÁNY                 Mi bántja ennyire?

ANYA                Veszélyes kérdés.

LÁNY                 Nagyon szereti, ha feszültség van maga körül?

ANYA                Miféle kérdések ezek, fiam?

LÁNY                 Nem vagyok a fia.

ANYA                Önérzeted – az van.

LÁNY                 Nem is veszi észre, hogy minden szavával szúr, vág, támad?

ANYA                Dehogyisnem… Van neked anyád?

LÁNY                 Mindenkinek van anyja. Ez logikus.

ANYA                Az. Nekem már gyerekkoromban nem volt anyám, ahogy apám se volt. Ez is teljesen logikus és magától értetődő? … Neked vannak gyermekkori emlékeid?

LÁNY                 Hogy jön ez most ide?

ANYA                Érdekel mások gyermekkora. Ez a perverzióm.

LÁNY                 Fehér térdzokni – az nem volt, de reggeli kakaó mindig. Maga jön. Gondolom, most nyomul rám a szörnyű gyerekkorával.

ANYA                Azzal nem jöhetek, amim nem volt.

LÁNY                 És nyilván én tehetek róla, hogy nem volt gyerekkora?

ANYA                Nem tehetsz róla. De hogy nem is érdekel, arról már tehetsz.

LÁNY                 Feszülten figyelek.

ANYA                Én meg el akarom neked mondani. Mert neked akarom elmondani. Mindig el akarom mondani mindenkinek. El kell mondanom!

ANYA (nem a lányhoz, kifelé fordulva beszél, mintha önmaga hallgatója lenne.) A kisgyereket. Aki a nagynénjéhez kerül. Aki nem érti, mert nem értheti még, hogy miért kell ott lennie. Miért nem mehet haza, a szüleihez. És napokig kiabál, amikor rátör az elszakadás és értetlenség keserűsége. A nagynénje pedig szomorú türelemmel válaszol újra meg újra a kérdésekre. Az örökös ostoba kis visszakérdezéseire.

                            Haza akarok menni! Anyához akarok menni! Apával akarok lenni! Miért nem kiabálhatok? Miért van mindig sötét odakint?

                            Nincs hova hazamenni. Nincs haza. Elvitték őket. Elvitték a nagybácsit is. A ház, már idegeneké. A nyilasok soha nem hoznak vissza senkit.

                            Lehet megölni a bácsikámat azoknak, csak mert… mert miért csak mert? Van énnekem valakim? Miért vagyunk mi csakmert?

                            Itt mindenki elvisz mindenkit? És soha nem hoznak vissza senkit? Mi is vigyünk el valakit. Nem igaz, a sárga csillag szép. Szép sárga!! Szeretném megmutatni a barátaimnak! Nekem már barátaim sincsenek? Mi lett velük? Nem bújtak el jól? Én nem akarok sehogy sem elbújni. Sehova. Nem akarok meghalni sem. Én egy gyerek vagyok. Engem nem szabad bántani! Én egy gyerek vagyok. Nagyon pici gyerek vagyok. Ekkora pici gyerek vagyok… Ekkora… pici… picike… nem is vagyok… gyerek. Gyereknél is kisebb vagyok. Ha annyira kicsi leszek, mint a Hüvelyk Matyi, akkor nem veszik észre. A zsebedben bújok el. Nem vesz senki észre. Senki. Te sem. Azok sem, akik téged elvisznek.

LÁNY                 Hol éltek akkor?

ANYA                Éltünk? Te semmit nem értettél meg. Azt sem fogtad fel, hogy zsidók voltunk.

LÁNY                 Ezt megint úgy mondja, mintha én tehetnék erről.

ANYA                Minden családban lehetnek bűnösök.

LÁNY                 Ezt hívják paranoiának.

ANYA                Ez éberség, fiam. A szüleim, a rokonaim gázkamrában végezték. Nekünk az idegeinkben van ez benne. Olyan élesen van benne, mint a fogfájás. Vagy csak úgy, belerohadva. Az is lehet, hogy belekódolva van a félelem, bujkálás, a bűntudat, amit az okoz, amit ellenünk mások követtek el.

LÁNY                 Sajnálom.

ANYA                Sajnálom… Ez csak szó. Egy semmitmondó kifejezés. A nagybátyámat a nyilasok lőtték a Dunába. Miért? Csakmert… Na, erre tudsz valamit mondani?

LÁNY                 Miért pakolja ezt rám?

ANYA                Mert fáradt vagyok ahhoz, hogy előled is bujkáljak.

LÁNY                 Nem üldözöm.

ANYA                Ez téged nem ment fel semmi alól.

LÁNY                 Én nem követtem el maga ellen semmit.

ANYA                Te nem, csak a fajtád, fiam.

LÁNY                 Mi az, hogy a fajtám? Úristen, maga miről beszél? Hogy beszél velem? Maga beteg!

ANYA                De még ez sem ment fel téged!

LÁNY                 Nem tisztáznánk végre, mi alól is?

 

Anya még az utolsó mondatok indulatának a dinamikájával lecsapja az asztalra a porcelán hattyút, amelyet eddig az ölében tartott, öntudatlan játszva vele, és elindul kifelé. Egyszerre meggondolja magát, megáll.

 

ANYA                Felteszek egy férfias kérdést. Csak igennel és nemmel lehet rá válaszolni. Benne vagy?

LÁNY                 Attól függ, mi a kérdés.

ANYA                Máris hátrálsz? Jegyezd meg, te nem szabod meg nekem, hogy mit kérdezhetek, és mit nem, megértetted? Ki vagy te?

LÁNY                 Az anyám se beszélhet velem így! Megértette?

ANYA                Akkor jöhet a férfias kérdés?

LÁNY                

Nem mond semmit, csak nézi az Anyát.

ANYA                Megiszol velem egy pohár pálinkát – csak úgy, bele az álmos délutánba?

LÁNY                 Akár kettőt is.

ANYA                Jó, legyen kettő. De ez sem fog felmenteni téged, fiam.

LÁNY                 Vártam, hogy ezt még elmondja. Ez olyan magánál, mint másnál az izé vagy a bazmeg. Na, menjen (amikor az anya után becsukódik az ajtó:) a picsába!

 

5. jelenet

(Apa, Lány, Anya)

APA                    Persze hogy hallgatóztam. Mielőtt megkérdeznéd. Most nem jön vissza egy darabig, nem kell aggódnod. Esze ágában sincs neked pálinkát hozni. Egyedül iszik, ez a szokása. Mindkettőnknek van külön pálinkája. Én adok neked, ha kérsz. (Laposüveget húz ki a zsebéből, és a lánynak nyújtja. A lány iszik belőle, visszaadja, a maradékot ő issza meg.) Amúgy nem rossz asszony. Csak meg kell szokni. Amúgy, meg nem lehet.

LÁNY                 Maga is utál engem?

APA                    Nem. Csak ő… Lányként egészen más volt.

LÁNY                 Mitől volt más?

APA                    Szebb volt, mint most. Az emberi sors már csak ilyen. Minél többet élünk, annál csúnyábbak vagyunk. És minél csúnyábbak, annál hülyébbek. Mire megokosodnánk, addigra meghülyülünk.

LÁNY                 Volt olyan szép, mint én?

APA                    Elég, ha a fiam szépnek talál.

LÁNY                 Mikor ismerkedtek meg?

APA                    Ötvenhatban.

LÁNY                 Ötvenhatban?

APA                    Nem, nem, az túl romantikus lenne, ha abban részt vettem volna… Nem különös, hogy minden évnek vannak olyan eseményei, amelyek miatt később azt hiszik, hogy csak azokban a napokban történt meg az a bizonyos év? Mi 56 elején ismerkedtünk meg.

LÁNY                 Maga túlságosan szeret filozofálni.

APA                    Nem mondanám, de töprengeni, sajnos, igen. Erre ment rá az életem. Úgy értem, hogy rá. Túltöprengtem mindent. Róla is csak töprengtem hónapokig. Egy férfias akció helyett. Meg azon is töprengtem még sokat, hogy építsek vagy tervezzek házakat. Aki épít, az nem tervez. Aki tervez, az nem épít.

LÁNY                 Nem egészen értem.

APA                    Nem baj. Na szóval 56… Már egészen tavasz volt. Rügyek, virágok, lombok… elkezd melegebben sütni a nap, bárányfelhők, meg ehhez hasonlók. Ilyenkor elérzékenyülök. (A másik zsebéből másik laposüveget húz ki, iszik egy keveset, de most nem kínálja meg a lányt.) Én egy építkezésen dolgoztam. Ő valami főiskolát kezdett el. Minden nap elment az építkezés mellett. Arra volt útja. És minden nap összeakadt a tekintetünk. Hónapok teltek el az első csókig. Összefekvésről abban az időben szó sem lehetett. Mi nem úgy voltunk a szerelemmel, mint ti! Bár azért a fiam is lassú, mint az apja. És meg fogod látni, hogy évről évre csak lassul, csak lassul. Reménytelen az ember.

LÁNY                 Nagyon biztató tud lenni. A fia meg jöhetne már…

APA                    Türelmetlen vagy. Majd megjön. Mondtam, hogy lassú… Legalább most beszélgethetünk egy kicsit.

LÁNY                 Maga legalább nem utál.

APA                    Mit gondolsz, miért nem?

LÁNY                 Mert maga nem…

APA                    Ezt hagyjuk! De ne hagyjuk! Ez már akkor is baj volt. Pontosabban, már akkor is ez volt a baj. Ez fontos lehet. El kell mondanom!

APA (kifelé beszél.) Ötvenhat nyarán elhatározzák, hogy összeházasodnak. A fiú elviszi a szüleihez a lányt, először. Apja már régóta fekvőbeteg, így csak az anyjának tudja bemutatni. Ő viszont soha nem beteg. Az asztal megterítve szépen, négy főre. Akkor is, ha a fiú apja nem ül oda. Mióta az öreg kidőlt, ketten esznek három tányérból. Most hárman négyből.

                            Anya, ő lenne – ő. Nekem tetszik. Na, öleljétek meg egymást! Ő lesz a menyed.

                            Hogy-hogy neked nem kell menyednek? Hogy beszélhetsz így? Miért nem kell? Nem tudom, hogy zsidó-e. Tényleg nem! És nem is fogom megkérdezni tőle. Számít ez valakinek? Ki az a nekünk? Hogy mondhatsz ilyet, hogy nekünk? Ez soha nem volt téma nálunk. Vétett valamit ellenünk? Ellened?

                            Mi az, hogy egy „ilyet” nem lehet a mi családunkba befogadni…? Milyen szó az, hogy ilyet? Hogy használhatsz ilyen szavakat? Nem, azt sem értem, mi az a derék keresztény. Most persze hallgatsz!

                            De, lesz házasság. El fogom venni ezt a lányt. Tagadj ki!

                            De, így beszélek veled, mert te így beszélsz róla. Nem tudok másként, ne haragudj. Hülye vagyok, még bocsánatot is kérek. Ő hozzám tartozik, ha bántod, engem bántasz. Így van, én meg téged. Ilyen ez, mindenki bánt mindenkit. Ezt hívják családnak mifelénk.

                            Rendben. Nem jössz el az esküvőnkre. Ne gyere! Attól még lesz esküvő. Nélküled is létezik világ, csak erre te még nem jöttél rá. És elköltözöm innen. Erre nem kellett volna külön megkérned. És nem fogunk meglátogatni. Jól van, együtt nem. Néha azért hazajöhetek apámra ránézni? Még látni akarom néha az öreget. Még életében. Apa tisztességes ember!

LÁNY                 Kitagadta?

APA                    Ki.

LÁNY                 És az apja?

APA                    Ő hamarosan meghalt.

LÁNY                 És elment?

Nem veszik észre, hogy Anya közben visszajön.

ANYA                A nem létező anyósom az esküvőnkre? Nem. Még az unokájára sem volt kíváncsi.

APA                    Hallgatóztál?

ANYA                Persze. De ha ez az őszinteség ideje, akkor én is elmondok valamit.

APA                    Dolgom van.

ANYA                Itt maradsz!

LÁNY                 Inkább nem várom meg a fiukat. Elmennék. Talán ez már nem tartozik rám.

ANYA                Itt maradsz te is! Minden ránk tartozik, akár ott voltunk, akár nem. Hogy nem éltél még akkor, nem ment fel semmi alól. Ötvenhat nyara a mi időnk volt. Az ősz az más volt. Azt nagyon másként láttuk.

APA                    Mint annyi minden mást, ezt is.

ANYA                Azért volt, amit akkor még ugyanúgy voltunk képesek látni.

APA                    Nem nagyon emlékszem már.

ANYA                Nem is kell. Le volt szervezve minden. Svédországban vártak bennünket. Ugyanaz a nagynéném, akivel bujkáltunk a nyilasok elől. Én már összepakoltam. Mindent. Az is megvolt, ki visz át bennünket a zöldhatáron és mennyiért. De ez a hülye…

APA                    Már megbocsáss!

ANYA                Nem bocsátok! Ez nem volt hajlandó jönni. Össze volt törve a forradalom… már lehet mondani, nem? A forradalom bukása miatt.  Közben meg reménykedett. Ő reménykedett, én féltem. Ez valahogy életforma egy idő után. Ő meg valamiért mindig szeretett reménykedni. Elsősorban a reménytelen dolgokban. Az utcát már szétlőtték az oroszok. Azok az oroszok, ha nem is ugyanazok, akiket annyira vártunk negyvenötben. Egyszerre hajkurászták az embereket és takarították az utcáról a hullákat. Erről persze nem sokat tudhatsz…

LÁNY                 Részt vett benne?

APA                    Akartam!

ANYA                Csak akart, de én eldugtam a zakóját! Zakó nélkül meg már akkor sem szeretett kilépni az utcára. Ha nem maradunk, most élhetnénk Svédországban. Maradtunk.

APA                    Mert mi itt élünk.  

ANYA                Itt! Nagy áldása a sorsnak. Maradt, én meg vele maradtam. Ő hülye volt. Én meg nála is hülyébb.

APA                    Nem voltál szellemes.

ANYA                Nem is akartam az lenni. Viszont az előbb nagyon nem volt igazad.

APA                    Nem? Miben nem?

ANYA                Hoztam pálinkát, és lehet, hogy megosztom veletek.

Isznak. Egymásra mosolyognak. Minden a helyén és rendben.

LÁNY                 Iható… Kurva jó!

ANYA                Akinek jó beszállítója van vidékről, az jó pálinkát iszik.

LÁNY                 Honnan a pokolból hozatja?

ANYA                Maradjunk ennyiben. Hogy a poklot a pokolból.

LÁNY                 Ebből hozhatna az esküvőnkre.

ANYA                Szó sem lehet róla, fiam!

LÁNY                 Nem? Miért nem?

ANYA                Mert nem lesz esküvő!

 

6. jelenet

(Anya, Apa, Nővér, Fiú)

NŐVÉR              Bejelenteni valóm van.

ANYA                Félek én ezektől a bejelentésektől.

APA                    Én meg imádom őket.

FIÚ                      Nekem meg édes mindegyek a te bejelentéseid.

ANYA                Ne nyavalyogjatok! Ezen most essünk túl. Halljuk azt a bejelentést!

NŐVÉR              Terhes vagyok.

ANYA                Megint? A másik még kétéves sincs.

APA                    Gyere ide, hadd öleljelek meg! Micsoda boldogság, micsoda boldogság!

ANYA                Hát, az… Mondj már valamit te is, kisfiam! A nővéred várja a második gyerekét. Vélhetően ugyanattól az apától.

APA                    Az apa sohasem biztos.

NŐVÉR-FIÚ      És ezt miért mondod nekünk?

APA                    Csak úgy mondtam. Nem annyira fontos.

FIÚ                      Remélem, nem én leszek a keresztapja ennek is!

NŐVÉR              Isten mentse tőled!

ANYA                Jó testvérek!

APA                    Én azt remélem, olyan jó testvérek lesznek, amilyenek ti voltatok.

FIÚ                      Kurvára nem voltunk jó testvérek. Most sem vagyunk azok.

APA                    Felnőttnek talán egy kicsivel jobb testvérek vagytok, nem?

NŐVÉR              Mondjuk úgy, hogy kevésbé vagyunk rossz testvérek.

ANYA                Hagyjuk már ezt a testvérezést! Inkább beszéljünk arról, hogy a férjed mit szólt hozzá?

NŐVÉR              Mit szólt volna? Először szóhoz sem tudott jutni. Aztán meg örült. Épp jókor jön, megy a vállalkozás.

APA                    Most épp mivel is foglalkozik a férjed?

NŐVÉR              Őszintén szólva, nem tudom. Nem szoktunk erről beszélgetni. Lehet, hogy nem is lehet tudni. De nagyon szalad vele a szekér.

FIÚ                      Ne gyere most a mérleggel…

NŐVÉR              Dehogyis akarok én a mérlegről…

ANYA                Miféle mérlegről…?

FIÚ                      Majd én elmondom. Ezeknek van otthon egy mérlegük. Annak a mérlegnek van két serpenyője. A kedves sógorom azokba rakja bele a lét. A lényeg…

APA                    Igen, mindig a lényegre kell koncentrálni…

ANYA                Te maradj csöndben! Ha még egyszer közbeszólsz, nem kapsz a meglepetésből.

APA                    Akkor inkább hallgatok.

FIÚ                      A lényeg, hogy mindkét serpenyőben pénz van. Nagyon sok pénzt képzeljetek el, és az egyikben még annál is többet. És naponta ezt az egyiket púpozza a sógorom. Mert az naponta lefogy. Ebből költhet ugyanis a nővérecském annyit, amennyit csak akar. De korlátozva addig, amíg a mérleg két serpenyője nem áll egyformán. Ott meg kell állnia a pénzkiszedéssel. Jó kis életjáték, nem!?

ANYA                Nekem tetszik. Így takarékoskodnak. És az állandó serpenyőben van az az összeg, amit nem szabad elherdálnod, különben felkopik az állatok.

NŐVÉR              Igen, anya.

FIÚ                      Nem anya.

ANYA                Mi nem?

FIÚ                      Nem kopik fel az álluk.

APA                    Inkább hagyjuk! Igyunk! (Isznak.) Együnk!

ANYA                Az ám! Jaj! Majd elfelejtkeztem a meglepetésről a sütőben! (Kirohan, de mindjárt vissza is jön – kezében egy mérleg. Leteszi az asztalra. A férjéhez.) Pakolj, fiam, az egyikbe többet, amit majd költhetek.

NŐVÉR              Nem humoros.

APA                    Pakolok, mama, pakolok. (A zakója zsebéből előhúzza a tárcáját, néhány gyűrött bankót húz elő belőle, azt dobja az egyik serpenyőbe. A serpenyő elnyeli a pénzt.) Ennyi van. Slussz. De csak a másikból költhetsz.

FIÚ                      Besegítek. (Ő a farzsebéből cibálja elő a pénzt, nem több mint az apjáé, talán kevésbé gyűrött. A másik serpenyőbe dobja. Az is elnyeli a serpenyő. Mindenki dermedten nézi a két akciót. Aztán összenéznek és felnevetnek. Csak a nővér nem nevet.)

ANYA                Jesszusom, a meglepetés! (Kifut a konyhába.)

FIÚ                      Az ám, a meglepetés.

Valamennyien nevetnek.

NŐVÉR              Ezt anya mindig direkt csinálja?

APA                    Hát persze. Tudod, hogy minden közös vasárnapi ebéd egyforma.

FIÚ                      Tyúkhúsleves, fasírozott krumplival, ubisalival, aztán meggyespiskóta.

NŐVÉR-FIÚ      A meglepetés…

APA                    Ne merjetek röhögni rajta, ha visszajön, mert kitaposom a beleteket.

NŐVÉR-FIÚ      Értettük, apa.

FIÚ                      Ez olyan… gyerekkorias volt.

NŐVÉR              Volt nekünk gyerekkorunk?

APA                    Csak az volt. Egyszer megpofoztalak. Nem volt szép tőlem.

NŐVÉR              Biztos megérdemeltem. De miért is?

FIÚ                      Mert bezártál a szekrénybe.

NŐVÉR              Bezártalak a szekrénybe?

FIÚ                      Ne tettesd magad! Rendszeresen bezártál a szekrénybe.

APA                    Igyunk, jobb, ha most iszunk, mielőtt anyátok visszajön.

NŐVÉR              Anyát nem kínáljuk meg?

APA                    Tudod, hogy ő a konyhában issza meg a magáét.

Kapkodva isznak.

APA                    Szóval, miért zártad be a szekrénybe?

NŐVÉR              Na jó, játszottunk.

FIÚ                      Csak te játszottál velem. Terrorizáltál.

APA                    Valami már rémlik. Mit játszottatok?

NŐVÉR              Iskolásat. Ő volt a diák.

FIÚ                      Ő meg a tanárnéni. És feladatokat adott.

NŐVÉR              És ha nem tudta, akkor megbüntettem. Gyere ide, kisfiam! (A fiú odamegy, mint gyermekkorukban.) Tartsd a körmeidet! (Felkap egy villát, és rácsap.)

FIÚ                      (lehajtja a fejét, majdnem a nővére ölébe.) Hajtsd ide a fejedet, ezt parancsolta, és kokit adott. (A nővér kokit ad a fiúnak.) De a legrosszabb az volt, amikor azt kiabálta, hogy takarodj a szekrénybe. És bezárta rám a szekrény ajtaját.

APA                    Szegény kisfiam! Nem féltél ott bent, a sötétben?

FIÚ                      Nem. Inkább jó volt ott bent lenni. Nyugalom. Szerettem elképzelni, hogy mi lehet – odakint. Hogy más van odakint, mint mielőtt bezárt volna engem. Aztán egyszer beletört a kulcs a zárba.

APA                    Tényleg. Emlékszem már. Tisztán. Sírva fogadtál, hogy beletört a kulcs a zárba.

NŐVÉR              Te megsimogattad a fejemet, hogy ne aggódjak, majd hívunk másnap egy asztalost, és az kicseréli a zárat.

APA                    De te tovább sírtál, és azt mondtad, hogy holnapra már megfullad.

NŐVÉR              Kicsoda fullad meg, kérdezted.

APA                    Az öcsém a szekrényben, válaszoltad.

NŐVÉR              De hogy kerül az öcséd a szekrénybe, kérdezted.

APA                    Én zártam be, válaszoltad.

NŐVÉR              Miért zártad be, kérdezted.

APA                    Játszottunk, válaszoltad.

NŐVÉR              És akkor adtál egy rettenetesen nagy pofont.

APA                    És akkor megpofoztalak.

NŐVÉR              Aztán elrohantál, és valahol szereztél egy pajszert.

APA                    A házmestertől.

NŐVÉR              És azzal kezdted el feszegetni a szekrény ajtaját.

FIÚ                      Én meg bentről azt kiabáltam, hogy hagyd abba, mert nekem jobb ott bent, mint kint.

NŐVÉR              És amikor kiszabadított, nekiestél apának, és ököllel ütötted a gyomrát.

APA                    És azt kiabáltad, hogy neked ott bent jobb, mint kint.

NŐVÉR              Neki most is jobb lenne egy szekrény sötétjében kucorogni, mint itt kint lenni velünk. És legtöbbször én is egy szekrény sötétjében szeretnék kucorogni. Pedig nem vagyok az öcsém. Én nem szeretem az ismeretlen sötétséget. Úgy jó kucorogni a szekrény sötétjében, mint ennek a kisgyereknek itt bent a hasamban. El kell mondanom.

NŐVÉR (kifelé beszél.) Békés kislány voltam, és okos, és szép, és ügyes. És nagyon nem akartam, hogy kistestvérem legyen. Anya mindig a hasához nyomta az arcomat, hallgatnom kellett, hogy szuszog a kistestvérem a hasában – istenem, hogy szuszogna egy cipónyi kis valaki a magzatvízben úszkálva? –, később meg fogjam meg a hasát, és érezzem, hogy rugdos, és hogy mennyire fogják szeretni, és hogy mennyire boldogok apával, hogy lesz egy kistestvérem. És én utáltam olyankor anyát, és gyűlöltem a kistestvéremet.

                            Anya, figyelj csak, mit tudok! Nézd, anya, felöltöztettem a Flóra babámat takarítónőnek. Anya, leviszel a játszótérre? Anya, nem is figyelsz rám. Anya, nem is érsz rám soha. Neked csak az a kis béka a fontos. Te csak őt szereted!

                            Anya, kinevetnek az iskolában, hogy hülye az öcsém. Én kitűnő tanuló vagyok, ő csak bukdácsol. Kiközösítenek engem miatta. Anya, nem tehetek róla, de szégyellem az öcsémet.

                            Idejössz, te kis rohadék, és gyakoroljuk a szorzótáblát. Ötször nyolc? Nem jó. Hatszor hét? Nem jó! Kilencszer három? Nem jó! Tartsd az ujjad! Három körmös. Diktálok. A papagáj lesújtott a bagoly fejére sajttal, és a gólya csak nézte súlyos kulcscsomóját csörgetve. Papagáj pontos jé, lesújtott pontos jé, bagoly elipszilonos jé, sajttal két té, gólya elipszilonos jé, súlyos elipszilonos jé, kulcscsomója két csé, és nem egy hosszú. Ez annyi mint hét hiba, sok, több ötnél, nem kokit kapsz, hanem betakarodsz a szekrénybe. Na, ne állj itt, takarodj befelé!

                            Igen, én törtem össze a furulyát, amit Svédországból kapott a csomagban. Mert utálom a hangját. Az öcsém hangját is utálom.

                            Igen, én vágtam le a farmere szárát, amit Svédországból kapott a csomagban, hogy ne tudja hordani. Nem akarom, hogy felvágjon vele a többiek előtt.

                            Persze, hogy menekülök, ne kérdezz ilyet! Mit tudom én, hogy szeretem-e a férjemet! Szeretem, hogy sok pénzünk van, és nagyvonalú, mert költhetem. Magamra engedem, amikor kell neki valami tőlem, de én magamtól soha nem kérem ilyesmire. Nem szeretem, de elviselem, nem okoz semmit, nem is érzek sokat. Azért szeretem világosban, mert olyankor nézhetem a plafont, és a plafonon annyi érdekes árnyékmozgás van, amennyit el sem tudsz képzelni.

                            Igen, közben rád gondolok, te járkálsz az árnyékok között, amikor te megjelensz, akkor hol sziklás táj lesz a plafon, ahol te jársz, hol gondolában ülsz a holdfény alatt Velencében, hol Párizs Szajna-ragyogásai között kószálsz, hol Halstatt hegyoldalba vájt temetőjének mohos sírköveit szemléled.

                            De aztán mindig jön az örvény, jön, jön, és én felsikoltok rémültemben, hallom, hogy a férjem azt kérdezi, hogyhogy neked már ilyen korán jó, és szörnyen büszke magára, közben pedig jön az örvény, egyre nagyobb és nagyobb az örvény, már-már elragad, de te megérintesz, és a plafon ismét plafonná válik, és ággyá az ágy, én széttárt combokkal fekszem rajta, amelyek között egy férfi munkálkodik.

                            Igen, soha nem fogsz meghalni, bennem nem, mert szeretlek, ULPIUS!

 

APA                    Töltsek még egy pálinkát, mielőtt anyátok visszajön?

ANYA                Késő. Már itt vagyok. Tölts nekem is. (Isznak.) Csak annyira belemerültetek a játékba, hogy se nem láttok, se nem hallotok. Már megint ezt a szekrény-történetet játsszátok el?

APA                    Mit csináljak, ha képtelen voltam a fiamat megtanítani ultizni.

NŐVÉR              Képtelen voltál megtanítani őt rá, mert az ulti matematika.

FIÚ                      Te csak ne kontrázz!

APA                    Na, legalább erre emlékszel az ultiból.

ANYA                Mindjárt tálalok. Jók ezek a vasárnapi ebédek. Ugye, nem haragszol, kislányom, hogy a férjedet nem szoktuk ilyenre meghívni. De ezek az ebédek, tudod, akkor bensőségesek és meghittek, ha csak négyen vagyunk. Csak mi négyen. Ugye, nem haragszol?

NŐVÉR              Miért haragudnék? Neki sincs itt a felesége…uh… bassza meg…

ANYA                Kinek nincs itt a felesége?

NŐVÉR              Senkinek.

ANYA                Kinek a felesége?

NŐVÉR              A férjem felesége.

ANYA                Az te vagy, fiam.

NŐVÉR              Akkor nem tudom. Csak úgy mondtam, hogy valakié.

ANYA                Kisfiam, ugye, te szakítottál azzal a lánnyal?

APA                    Ugyan, anya, hagyd már azt a gyereket!

ANYA                Szerinted kinek, édes egyetlen kisfiam, kinek a felesége hiányzik az asztaltól meghívás híján?

FIÚ                      Az enyém.

ANYA                Mondd még egyszer!

FIÚ                      Süketülsz, anyám, vagy mi van?

ANYA                Mikor nősültél meg?

FIÚ                      Nem mindegy?

ANYA                És én nem voltam ott.

APA                    Én sem. De boldog vagyok, kisfiam, gyere ide, hadd öleljelek meg!

FIÚ                      Remélem, te nem akarsz megölelni, te kígyó!

NŐVÉR              Véletlen volt.

FIÚ                      Ismerem a véletlenjeidet.

ANYA                De mi nem voltunk ott az esküvőn.

FIÚ                      Úgysem jöttetek volna el.

ANYA                És ha? És ha talán?

FIÚ                      Most már mindegy.

APA                    Béke, gyermekeim. Egyiknek gyereke születik, a másik megnősült. Majd neki is születik gyermeke. Szép ez a vasárnap. Üljünk már le, és beszéljünk másról.

ANYA                Ugyan mi másról beszéljünk?

APA                    Nekem is bejelenteni valóm van.

ANYA                Valóban? Neked is gyereked lesz? Netán megnősültél sutyiban?

APA                    Indulok a kerületi önkormányzati választáson. Ez lesz az első.

ANYA                Szép ez a vasárnap. Szebb már nem is lehetne! Most megyek, és kiöntöm a húslevest az ablakon.

FIÚ                      A fasírtot és a krumplit NE!

ANYA                Megy az is. Az ubisalival együtt. Semmit nem hagyok.

NŐVÉR              És a meglepetés?

ANYA                Leülök a konyhában – ki ne merjetek jönni utánam –, és az egész tepsi meggyespiskótát megzabálom. Belefulladok a meggyespiskótába. De az igazság az, hogy ti öltök meg, nem a meggyespiskóta.

 

7. jelenet

(Fiú, Lány, Anya)

FIÚ (Járkál, mintha az utcán kószálna céltalanul.) Az ilyesmi azért megfejthetetlen és feledhetetlen lehetett! Főleg a párizsiaknak. A civilizált nyugatnak! Nem tartom kizártnak, hogy olyan felfordulást okozott az utcákon, mint a hatvannyolcas diákmegmozdulások egy-egy félresikerült hulláma. Képzeljük talán el, de hát, nehezen elképzelhető, ahogy egy Lada Szamara, színe egyenszürke, és ömlik belőle a kékes-fehér öldöklő füst, de úgy és annyira, hogy falhoz veri a járdán haladókat, ez a szörnyeteg megjelenik Párizs belvárosában. Megy a Lada Szamara, megy konokul előre, és senki sem tudja, hol áll meg. Persze, a valóságban nem volt még ennyire sem romantikus. Egyszóval, kurvára nem volt romantikus. Jobban utáltam a szituációt, mint a Lada Szamara rohadék és gyilkos füstjét, pedig ott se voltam. Egy hotelszobában voltam veled.  (Bejön a Lány.) De nem volt éppen romantikus, veled, ott. Mert akkor tudatosult bennem, hogy te már soha nem fogsz engem megérteni. Ekkor még nem veszekedtünk. Még csak beszélgettünk. Házasságunk nem is túl korai szakasza volt ez. Nevezzük kései nászútnak, ha az ilyesmit lehet nászútnak nevezni. Mert a nászúton a szerelemesek napokig ki sem mozdulnak a hotelszobájukból, aztán meg ráömlenek a városra, és újabb szeretkezés, és napokig csak bolyonganak, járják a Szajna-partot, és az Eiffel-torony az iránytűjük. A Lada Szamara megjelenésében volt valami fenyegető. A sofőr egy idősebb nő, komor arccal tekergeti a kormányt, görcsösen rángatja a sebességváltót, ez a nő nem tud vezetni, bár bizonyára van érvényes jogosítványa. Az autónak magyar rendszáma volt. A sofőr nem bajlódott térképpel. A fejében volt a térkép, nem is az utat nézte, hanem a fejében megjelenő térképen követte az irányokat; különösebb fontolgatás nélkül vette be a kanyarokat, vágott át a tereken, mint aki pontosan tudta, hogyan jut el a pirossal ötször bekarikázott célhoz, a végponthoz.

 

LÁNY                 Aludtunk rá egyet, nem?

FIÚ                      Aludtunk. Bár én alig valamit. Csak forgolódtam.

LÁNY                 Süket duma. Lásd be, csak tologatod, odázod a döntést, kibújsz az egyenes válaszok alól. Ki a faszt érdekel, jól aludtál-e, vagy sem?

FIÚ                      Igazad van. Én ilyen vagyok. Odázom, kibújok, traktálok.

LÁNY                 Bármikor lehetsz ilyen teszetosza, aki semmit sem tud, akit semmi sem érdekel. De most nem. Döntést kell hoznod! Döntést, ami meghatározza a sorsunkat.

FIÚ                      Nem vagyok túl erős a döntéseimben. A legjobb lenne megkérdezni apát. Apa, te hogy döntenél? Valami ilyesmit kérdeznék tőle. Hogy mit csinálna a helyemben.

LÁNY                 Miért nem hívod akkor föl?

FIÚ                      Nincs már olyan állapotban. .. Megmagyaráznád, hogy van az, hogy nekem van apám, mégis úgy érzem, hogy apahiányos vagyok?

LÁNY                 Az úgy van, hogy apád helyett anyád volt az apád.

FIÚ                      Nem is ismered őket.

LÁNY                 Tényleg nem. De azért találkoztam velük. Amit a legjobban szerettem bennük, az a pálinkájuk volt. És mi lett volna, ha nem hiányosan van apád?

FIÚ                      Akkor most tudnék dönteni. Akkor most végigmérnélek, majd azt mondanám, de úgy, hogy nem rezzenne meg az arcom közben, hogy igen.

LÁNY                 Egy rezzenéstelen arcú nem nem férne bele?    

FIÚ                      Igen. Nem.

LÁNY                 Helyes. Harmadik variáció úgysincs. Illetve, van. Hogy hallgatsz. Hogy kérsz még egy éjszaka haladékot a döntésre. És a döntés újabb éjszakáján, természetesen, újra nem szeretkezünk, pedig minden bizonnyal azért vannak itt nekünk ezek a végtelenségükben is rövid éjszakák, hogy a szabadság mámorában egymásnak essen a két fiatal, egészséges, mohó és garázda test.

FIÚ                      Otthon is van szobánk, és otthon sem látunk rá a Szajnára vagy az Eiffel-toronyra...

LÁNY                 Szándékosan nem érted, amiről beszélek?

FIÚ                      Te nem értesz. Nem is fogsz megérteni soha. Nem igaz, hogy nem látod, ilyenkor mennyire gyűlölöm magamat?

LÁNY                 Majd akkor gyűlöld, ha lesz rá elég időd! Eljön még az is, fölösleges elkapkodnod! Amikor majd megbánhatsz mindent. Így vagy úgy. A vagy-vagyoknál nincs jó döntés. Csak döntés van és felejtés. Az a baj, hogy te még nem a döntésed következményei miatt gyűlölöd magadat, hanem azért, hogy nem vagy képes igent vagy nemet mondani. Döntsd el, édes, disszidálunk, vagy nem disszidálunk!

FIÚ                      Ez meg hülyeség! Nincs ilyen szó. Más időket élünk. Mindenki oda megy, ahova akar, és ott is maradhat.

LÁNY                 Ne beszélj! De megokosodtál!

FIÚ                      Muszáj megokosodni, muszáj valahogy védekezni az örökös agresszivitásoddal szemben!

LÁNY                 Fogd be! Felfogod végre, mekkora lehetőséget kaptál? Le-he-tő-sé-get! Egy nagy párizsi tervezőiroda foglalkoztatna. Pá-ri-zsi ter-ve-ző-i-ro-da.

FIÚ                      Kifutófiúként. Vagy portásként. Esetleg rakodómunkásként is hasznosíthatnám a képességeimet? Nem, kedves, nem azért vennének fel, mert én létezem. Az újszilvási nagybácsikádnak vannak ide kapcsolatai. Egyetlen gesztussal be akar kapcsolni a nagyvilágba, mert megkérted rá. Mondd, hogy nincs így, és máris elvállalom az állást. Vannak vagy nincsenek ezek a kapcsolatok?

LÁNY                 Vannak. Neki vannak kapcsolatai. Pedig vidéki. Apádnak pedig, aki híres fővárosi építész volt, nincsenek.

FIÚ                      Mert ő soha nem foglalkozott ilyesmivel.

LÁNY                 Hát el is baszta az életét ezzel. Még képviselőjelölt – se lett a kerületben.

FIÚ                      Az lehetetett volna a rendszerváltáskor.

LÁNY                 Ha tud lobbizni és panamázni. A demokrácia lényege, édesem, nem az eszme, hanem a gyakorlat, és a gyakorlat sikerképlete egyszerű: vagy hatalom és lopás, vagy lobbi, és azon keresztül a lopás. A demokrácia lényege tehát, hogy tudományos szintre emeljem a kérdést, a bent levés. Ha bent vagy, lehetsz demokrata, akár még tisztességes is, de akkor nem sokáig maradsz bent. Úgyhogy, nem érdemes. De baj, hogy nem az eszed és rendkívüli képességeid miatt vennének fel? Kit érdekel. Nagy párizsi tervezőintézet. Téged felvesznek, a másikat meg nem veszik fel, és fel sem merülnek a döntésnél a képességei. Hallottad? A döntésnél.

FIÚ                      Nem tudok franciául.

LÁNY                 Holnap vásárolok neked tíz nyelvkönyvet. Egy kosár nyelvtanuló kazettát. Beíratlak egy nyelvtanfolyamra.

FIÚ                      Kifáradtam ebben. Nem csókolnál meg inkább? Nem heverednénk le, ahogy le szoktunk heveredni? Az idegeimnek is jót tenne!

LÁNY                 Nem. Addig nem, amíg el nem döntöd, mit csináljunk.

FIÚ                      Miért kellene éppen most döntenünk? Bármikor hazamehetünk innen. És bármikor vissza is jöhetünk ide. Már szabad országban élünk. Megyünk, jövünk.

LÁNY                 Ne beszélj többes számban! Te bármikor hazamehetsz innen, és bármikor vissza is jöhetsz ide. De nélkülem. Mellém férfi kell, aki tudja, hogy mit akar! Aki nem csak sodródni akar. Meg nem halogat mindent.

FIÚ                      Az se számít, hogy én szeretlek?

LÁNY                 Számít, de most részletkérdés. Én is szeretlek, és teljesen úgy hangzik, mintha hidegen és számítóan mondanám. Pedig nem. Rázza a testem a forróság és a kívánás, de nem tudom eldönteni, te vagy-e az, aki ezt kiváltja belőlem.

FIÚ                      Mi más? A párizsi élet?

LÁNY                 Lehet. Nem kis ellenfél, be kell látnod.

FIÚ                      Megbolondít ez a segítségtelenség!

LÁNY                 Én segítettelek! Ki javasolta, amikor megismerkedtünk, hogy pattanjunk meg onnan! Én. Erre te mit mondtál?

FIÚ                      Mit?

LÁNY                 Hogy neked ott van a hazád. Meg hogy neked ott van dolgod. Ott van a gyermekkorod.

FIÚ                      És nincs így? Nem az a hazám? És nincs ott dolgom? És nem ott van a gyermekkorom?

LÁNY                 De mi dolgod van ott, amit itt nem tudsz megcsinálni? A gyermekkor meg olyan, mint a Jancsi bohóc. A karjánál fogva hurcolhatod a nagyvilágban életed végéig. Európában élünk, nincs ott meg itt. De a te lelkeden még mindig szögesdrót van. Csak a szavakat érted, a világot nem. Veled megállt az idő! Belegondoltál abba, mi lesz, ha hazamegyünk?

FIÚ                      Az, ami eddig. Élünk, én járok dolgozni továbbra is a tervezőirodába. Majd csak viszem valamire. Egy új világ épül most otthon.

LÁNY                 Lesz majd szép haza, szép ország, szép új világ.

FIÚ                      Ha mindenki eljön onnan, nem lesz se szép haza, se szép ország!

LÁNY                 Dehogy jön el mindenki. Az élelmesebbje ott marad. Meg akik alkalmazkodni tudnak. Meg a leghülyébbek. Tudod, mint a halak. A tengeri hal elpusztul az édesvízben, az édesvízi hal a tengerben. De vannak olyan mutánsok, amelyek nem pusztulnak el se itt, se ott. Ezek alakítják ki az új vízben az új halkirályságot. Itt is ragadozók voltak, ott is ragadozók maradtak. A hatalom mindig az erőseké, és nem azoké, akik az ideológiát hirdetik. Mindig az erősebb kutya baszik, és te gyönge kutya vagy.

FIÚ                      Jó író lennél…

LÁNY                 Voltak ilyen ambícióim. Csak az írónak szavak kellenek. Abból már kikerekednek a gondolatok. De nekem nincsenek szavaim. Illetve vannak, de unom őket… Mondtam, hogy terhes vagyok?

FIÚ                      Túlságosan közhelyes és kiszámítható fordulat. Nem akarom azt mondani, hogy olcsó. Kiolvastad a könyvedet?

LÁNY                 Az Utas és holdvilágot? Nem az enyém. Elég uncsi. Lassan haladok vele.

FIÚ                      A nővérem mondta, hogy ilyen faszságokat olvass?

LÁNY                 Ő. Időnként elfelejted, hogy neked van egy nővéred. Egy kis milliomoska férjjel. És két gyerekkel. Az egyiknek te vagy a keresztapja.

FIÚ                      Jó, hogy emlékeztetsz erre. Nincs időm emlékezni.

LÁNY                 Nincs időd? Hiszen nem csinálsz semmit.

FIÚ                      Gondolkodom, egyfolytában gondolkodom.

LÁNY                 (Csöng a szobatelefon.) Miért nem veszed fel?

FIÚ                      (Felveszi.) Franciául akattyol valaki valamit.  Átvennéd?  

LÁNY                 (átveszi a telefont.) Oui. Qui? Vous plaisantez maintenant? Femme? Quel âge avez-vous? Demandez moi! Que veux-tu? Comment voulez-vous parler à votre fils? Quel est ton nom? Je vois. Votre fils ne peut pas venir au téléphone pour le moment. Elle se baigne. Pouvons-nous y faire quelque chose? Je vois. Conduisez-moi dans notre chambre! (Visszaejti a kagylót a villára.)

FIÚ                      Ki keres bennünket itt?

LÁNY                 Az anyád.

FIÚ                      De hát hívtam tegnap, és mondtam, hogy nincs semmi bajunk. Otthonról beszél?

LÁNY                 Nincs otthon.

FIÚ                      Akkor?

LÁNY                 Akkor nem tudod visszahívni.

FIÚ                      Akkor honnan beszélt?

LÁNY                 A porta hívta a szobát. Egy idősebb hölgy várakozik rád a recepción.

FIÚ                      Az anyám… itt van? Fel fog jönni ide? Most mit csináljunk?

LÁNY                 Semmit. Hallgassunk végre!

 

Ülnek. Megfeszülve hallgatnak. A fiú fel akar ugrani, de a lány tekintete megállítja.

 

LÁNY                 (kifelé fordul) El kell mondanom! Azt hittem, egyáltalán nem fontos, és most be kell látnom, hogy nagyon is az. Szinte csak játéknak indult. És nincs rosszabb, mint amikor egy játék bekomolyodik. De most legalább annyira az időhúzásra játszom, mint az előbb ő. A férjem. Furcsa kimondani ezt a szót, férjem. Nem érzem annak. De szeretőmnek sem. Valami a barát és a testvér között. Kell szeretni a másikat? Kell. Kell szerelmesnek lennem a férjembe? Nem hiszem. Akárhogy próbálok is ellene dolgozni, mindig is ki fogom szolgálni az éppen soros férjemet. Azért, hogy elviseljen. Ez tényleg vidéki tempó. Ilyenkor megértem az örökös vidékezést ebben a családban! Utáltam, amíg közöttük lehettem. Szerencsére csak rövid történet volt. Hazudtam. Szerettem volna közéjük tartozni. Délután teát inni a régi porcelánokból. Másként csengenek. És könnyedén csevegni a nagy semmiről. Mert a semmihez képest az ember mindig fontosnak érzi magát. Rendszerváltás, színházi események, focimeccsek, fodrász, manikűr-pedikűr.

                            Felhívtam. Igen, vettem a bátorságot, és felhívtam. A szívem a torkomban dobogott, pedig már úgy hittem, eltapostam magamban azt. Azt a kisebbrendűségi érzést, amit kialakított bennem. Szívósan, elszántan, tudatosan. De kialakította.

                            Hogy szólítsam? A mama túl bensőséges. Értem. Azt mondhatom, hogy maga? Köszönöm. Azért kerestem magát, hogy megbeszéljünk valamit. Igen, hogy megbeszéljünk. Én magával miért nem beszélhetek meg semmit? Ki maga, hogy így beszél velem? Már mondtam, hogy nem vagyok a fia.

                            Egyáltalán, van olyan hangfekvés, amelyen mi szót tudunk érteni? Ha nincs, akkor nincs. Akkor én közlekedem azon a sávon, ahol tudok, maga meg azon, ahol maga tud. Nem, ez végképp nem kétsávos út. Egyikünk vagy kitér, vagy belehal. Olvastam. Rendben van, térjünk a tárgyra!

                            De előbb hadd kérdezzek apa… az apósom felől. Mit mond az orvos? Az jó, ha hónapokig, évekig is eltarthat. Szegény. Nem sajnálom, csak együtt érzek vele. Azt se lehet? Akkor nevezzük mázlista szegénynek.

                            Rátérek a lényegre. Téved, nem a fia pénzén beszélünk. Egyelőre többet keresek, mint ő. Hagyjon beszélni! Nem kiabálok. Jól van, remekül van a fiacskája, a körülményekhez képest. Hogy-hogy miféle körülmények? Hiszen maga mondta, hogy elraboltam azt az ártatlan lelket magától, és erőszakkal fogva tartom. Nem szükséges, hogy megmondja, mivel tartom fogva. Maga néha még nálam is ízléstelenebb tud lenni. Semmi komoly. Csak tájékoztatni szeretném.

                            Mondom, tájékoztatni. Aha. Valamilyen formáját választhatom végre annak, hogy elmondjam, amiért hívtam? Csak két percet kérek. Jó, annyit sem.

                            Nagyon úgy néz ki, nem megyünk haza. Semmikor. Nem. Közös döntés. Nincs, ami ott tartson minket. A szüleim? Elfelejtette talán, hogy a meghívásukra is elfelejtett válaszolni. Újszilvás messzire van magának!

                            Már megbeszéltük. Nem kapkodtuk el. Egy nagy tervezőiroda fogja alkalmazni. Ez nem csapda a fiának. Úgy fogalmaznék, én készítettem elő a terepet a férjemnek az új élethez. Ha sérteget, leteszem.

                            Úgy van, az újszilvási maffia. Hívja, ahogy akarja!

                            A haza hazahív minket? Micsoda szavak ezek? Most hallom a maga szájából először ezt a szót, haza. Mit adott magának a maga hazája? Elvett magától, nem? Na jó, ezt inkább hagyjuk! Miket beszél? Én nem legyőztem magát. Én nem küzdöttem meg magával. Következésképpen le sem győzhettem.

                            Nincs vége? Csak maga harcol, nem veszi észre? Már sajnálom, hogy felhívtam. Maga mit sajnál? Ne átkozza a méhemet, mert a fia gyermekét átkozza meg benne…

                            De ezt már nem hallotta. Letette. Végül is nem tudtam, elmondtam-e neki, amit akartam, vagy nem sikerült elmondanom. Ahogy azt sem tudtam, akkor már, miért is hívtam fel. Tényleg figyelmeztetni akartam? De mire? Tényleg azt akartam tudatni vele, hogy legyőztem? Egy öregasszonyt győztem le a fián keresztül. Nagy dicsőség. Nem így akartam. És nem ezt akartam. Kétségbeesés, szégyen. De miért bennem? Mégis, bennem miért?

 

Szinte megkönnyebbülnek, amikor nyílik az ajtó, és belép az anya.

 

ANYA                Hát, szerbusztok! Nem is köszöntök? Nem baj. Leülhetek? Kösz. Jó színben vagytok. Mit néztek úgy rám, mint egy kísértetre? Az anyád vagyok, fiam! Neked meg az anyósod… pro forma, fiam. Úgy is mondhatnám, hogy rokonok vagyunk.

FIÚ                      Anya!

ANYA                Na végre, megjött a hangod.

FIÚ                      Anya.

ANYA                 Ezt már mondtad.

FIÚ                      Apa?

ANYA                Megvan. Szépen haldoklik. Mondhatni, haldokolgat.

FIÚ                      Cinikus vagy.

ANYA                Nem azért jöttem, hogy minősítgess, kisfiam.

FIÚ                      Akkor miért jöttél?

ANYA                Hogy hazavigyelek.

FIÚ                      Miért kéne engem hazavinned?

ANYA                Féltelek!

FIÚ                      Mitől féltesz? Tőle? (Fejével a lány felé int.)

ANYA                Ugyan! Tőle már hiába féltenélek.

FIÚ                      Akkor mitől?

ANYA                Olyan furcsa volt a hangod a telefonban.

FIÚ                      Nem vagyok beteg, anya!

ANYA                Tudom. Olyan furcsa volt a hangod.

FIÚ                      Mi volt a furcsa a hangomban?

ANYA                Furcsa volt. Idegen volt.

LÁNY                 Idegen volt?!

ANYA                Te ne szólj bele, fiam!

LÁNY                 Miért fölényeskedik velem örökké?

ANYA                Nem örökké. Szerencsére nem láttam a szörnyű állkapcsodat már vagy két éve. Az is lehet, hogy öt.

FIÚ                      Anya, a feleségemmel beszélsz!

ANYA                Tudom. Hol tartottunk?

LÁNY                 Idegen volt.

FIÚ                      Képes voltál azért idejönni, mert idegennek hallottad a telefonban a hangomat?

ANYA                Képes.

FIÚ                      És hogy jöttél?

ANYA                Hogy? Hát a Lada Szamarával.

FIÚ                      És…

ANYA                Mit és?

FIÚ                      És mit…

ANYA                És mi mit?

LÁNY                 Miért nem kérdezed meg tőle pacekba, hogy mit akar?

ANYA                Na látod! Ez a beszéd. Ha nem lennél a fiam felesége, még imponálnál is nekem! De rossz a kérdés.

FIÚ                      Miért rossz a kérdés, anya? Miért rossz kérdés az, hogy mit akarsz?

ANYA                Mert én nem szoktam akarni. Én jöttem, és itt vagyok. És teszem, amit kell.

FIÚ                      Rendben. Miért vagy itt?

ANYA                Hogy hazavigyelek.

LÁNY                 Kezd érdekessé válni a játék.

FIÚ                      Kár volt ekkora utat megtenned, anya! Nem megyek haza. Se veled, se mással.

ANYA                Gondoltam. Ezt éreztem a hangodban. Ezért volt idegen a hangod. Azonnal megéreztem, hogy disszidálni akarsz.

LÁNY                 Ma már nincs disszidálás…

ANYA                Tudom, fiam, nem kell kioktatnod. Csomagolj, és viszlek haza!

LÁNY                 Ugye, ezt nem képzeli komolyan?

ANYA                Gondolod, hogy egy vicc kedvéért megteszem a Budapest Párizs, Párizs Budapest utat egy Lada Szamarával?

LÁNY                 Feladom. Rábízom a fiára a döntést.

FIÚ                      A faszom a döntésekbe! Megbolondulok. Anya, nem megyek haza, itt maradunk, gyerekünk lesz, itt fogjuk felnevelni, együtt fogjuk énekelni vele a Marseillaise-t, franciák leszünk, én egy tervezőirodában fogok dolgozni, nagy házakat fogok építeni, Párizs legnagyobb házait, az egész világ csodálni fogja őket, és csodálni fog engem, anya, én végre szabad vagyok. Én szabad leszek.

                            És te apával majd nyaranta meglátogatsz bennünket, és lemegyünk a tengerhez, délre, és bámuljuk a vizet, a naplementéket együtt, és végre boldogok leszünk, anya, béke lesz, anya, boldogság.

ANYA                Befejezted?

FIÚ                      Befejeztem.

ANYA                Apád meghalt. Csomagolj. Indulunk haza!

FIÚ                      Az előbb még azt mondtad…

ANYA                Az az előbb volt. Nem fogom ezt most ragozni neked.

LÁNY                 És velem mi lesz?

ANYA                Ez már a ti dolgotok.

LÁNY                 Mész?

FIÚ                      Mennem kell.

LÁNY                 Én is mehetek?

ANYA                Ha akarsz!

LÁNY                 (merev mozdulatokkal fölveszi a telefont.) Veuillez revenir dans une demi-heure pour nos bagages, nous partirons. Et faites votre numéro d\\\'ici là.

ANYA                Jól beszélsz franciául, fiam.

LÁNY                 Nem is tudtam, hogy ért franciául?

ANYA                Én? Egy szót sem. De jó fülem van.

 

FIÚ                      (Kifelé fordul.) Nem tehettem mást, csomagoltam. Csomagolt a feleségem is, és sírt. Soha nem láttam sírni. Egész szépen tudott sírni. Anya egy széket húzott az ablakhoz, és kifelé bámult. Mint akit nem érdekli, hogy mi történik mögötte. Hogy két élet omlik össze mögötte. Bár akkor még nem volt számomra ez annyira világos.  Nem beszélt senki. Az autóban is csak hallgattunk.

                            Nem emlékszem, meddig tartott az út, volt-e határ, megálltunk-e inni, a szükségünket elvégezni. Egy végtelen és néma menetelés volt az út Párizstól Budapestig. Nekem kellett előre ülnöm, anya mellé. Így akarta. Talán elbóbiskoltam, egyszerre anya hangját hallottam: Blaha Lujza tér, lehet kiszállni! Kiszálltunk, kiszedtem hátulról a csomagjainkat, búcsúzkodni készültem. Ekkor anya csak annyit mondott, te maradsz! Nekem mondta azt, hogy te maradsz. Néztem a feleségemet, aki sápadt volt, és nézett ő is, és hirtelen megéreztem, ugyanolyan kegyetlenséggel néz most az arcomba, akár valahányszor az anyám. Rájöttem, reménytelen, ez a nő soha nem fog megérteni engem.

                            Szállj vissza, rendelkezett anya. És ő? Ő is megy most már haza. Ma sem értem miért, de visszaszálltam. Apám nem halt meg. Akkor még nem. A feleségem pedig tényleg terhes volt. De a gyerek már máshol, másnak született meg.

 

 

8. jelenet

(Nővér, Ulpius, a Nővér férje - csak a hangját halljuk)

Nővér könyvet olvas. Az utas és holdvilágot. Hangtalan belép Ulpius. Megáll a nővér széke mögött.

 

NŐVÉR              Csakhogy megjöttél! Késtél.

ULPIUS              Ulpius Tamás ilyenkor szokott jönni.

NŐVÉR              De késtél. Nyugtalanná tett, hogy várnom kellett. Várnom, hogy megérints végre.

FÉRJ HANGJA (résnyire nyílik az ajtó, de nem lép be rajta.) Szóltál, édeske? Netán szólítottál?

NŐVÉR              Nem.

FÉRJ HANGJA  Akkor magadban beszélsz?

NŐVÉR              Nem.

FÉRJ HANGJA  Akkor magadban beszélsz.

NŐVÉR              Igen.

FÉRJ HANGJA Szokásod.

NŐVÉR              Lehet.

FÉRJ HANGJA Akarod, hogy bejöjjek?

ULPIUS              Engedd be!

NŐVÉR              Isten ments!

FÉRJ HANGJA Azt mondtad, isten ments?

NŐVÉR              Nem. Csak azt, hogy olvasok.

FÉRJ HANGJA Még mindig az Utas és holdvilágot?

ULPIUS              Vállalj be!

NŐVÉR              Az egerek és embereket.

FÉRJ HANGJA Azt sem ismerem.

ULPIUS              Miért nem engeded be?

NŐVÉR              Utálom.

ULPIUS              Miért élsz vele, ha utálod?

NŐVÉR              Az ember nem csak azzal él, akit szeret. Én például téged szeretlek, és mégsem veled élek.

ULPIUS              Ulpius Tamással nem lehet élni. Ulpius Tamást nem lehet szeretni. Ulpius Tamás nem létezik.

NŐVÉR              De hát itt vagy!

ULPIUS              Mert azt akarod, hogy itt legyek. Amíg azt akarod.

FÉRJ HANGJA Benéztem a gyerekekhez. Már alszanak.

NŐVÉR              Vannak gyerekeink?

FÉRJ HANGJA Ne légy cinikus!

NŐVÉR              Igen, drágám, kedves tőled, hogy benéztél a gyerekekhez. És örömmel hallom, hogy már alszanak.

FÉRJ HANGJA És már alszanak.

NŐVÉR              Akkor pontosítok: és már alszanak.

FÉRJ HANGJA Iszol valamit?

ULPIUS              Kérjél valamit!

NŐVÉR              Tudod, hogy összezavarja az álmaimat, ha lefekvés előtt iszom. Inkább pihenj le te is!

FÉRJ HANGJA Még dolgozom.

ULPIUS              Sokat dolgozik.

NŐVÉR              Nem dolgozik. Pornófilmet néz… Még nem érintettél meg. Megint környékeznek az örvények. Érints meg, kérlek!

ULPIUS              (megérinti a nő vállát, a nővér megnyugszik.) Most könnyebb?

NŐVÉR              Lényegesen könnyebb. Varázslatos kezed van. Varázslatos az érintésed. Az emberek nem is tudják, mennyire fontos az érintés. Mennyi minden benne lehet egy érintésben. Egyetlen érintésben.

ULPIUS              Miben tudok még segíteni neked?

NŐVÉR              Kössünk fogadást.

ULPIUS              Ulpius Tamás soha nem fogad.

NŐVÉR              Akkor csak hallgass meg!

ULPIUS              Figyelek.

NŐVÉR              Két percet sem adok, és újra ki fog nyílni az ajtó. Jön a második felvonás. A második felvonása a családi komédiának. Látod, már nyílik is az ajtó. Gazdasági híradónk következik!

FÉRJ                   Nem aludtál még el, édeske?

NŐVÉR              Nem.

FÉRJ                   Rendbe tettem a mérleget.

NŐVÉR              Köszönöm. Mekkora a halom?

FÉRJ                   Elég nagy. Kellő. Meg leszel elégedve.

ULPIUS              Mi az a mérleg?

NŐVÉR              Te úgysem értenéd. Köszönöm, édes.

FÉRJ                   Meg sem kérdezed, milyen napom volt, édeske?

NŐVÉR              Milyen napod volt?

FÉRJ                   Megint rám ömlött a pénz. Ami a kárpótlási jegyeken bejött, azt gyümölcsösökbe forgattam. A gyümölcsösöket továbbadtam jó áron. Kiszálltam az olajból is.

NŐVÉR              Azt sem tudtam, hogy beszállt az olajba.

FÉRJ                   Tessék? Magadban beszélsz?

NŐVÉR              A szokásom, tudod. A gondolataimmal beszélgetek.

ULPIUS              Még csak nem is hazudsz.

FÉRJ                   Az öcséd még mindig nem akar kötélnek állni?

NŐVÉR              Nem. Makacs, mint az öszvér. Azt mondja, nem jársz tisztességes utakon.

FÉRJ                   Nehézkes kifejezés ez a tisztességtelen utak. Merthogy, a tisztességes utak nem jelentenek semmit.

NŐVÉR              Ő nem így látja.

FÉRJ                   Mert egy hülye. Olyan hülye, mint az apád.

NŐVÉR              Volt. Mint volt az apám.

FÉRJ                   Bocs! Igen. Majd beszéljünk később!

NŐVÉR              Jó, most már tényleg pihenj le, biztos nehéz napod volt!

FÉRJ                   Nehéz napom volt, de nem annyira, hogy ne tudnék még dolgozni. (Kimegy.)

ULPIUS              Mennyit dolgozik!

NŐVÉR              Nem dolgozik. Mondtam már. Most majd pénzt fog számolni.

ULPIUS              Egy kicsit sem szereted?

NŐVÉR              Egy kicsit sem. Nem sok szeretni való maradt rajta.

ULPIUS              Akkor miért mentél hozzá?

NŐVÉR              Mert imponált, hogy nem olyan volt, amilyenek mi, otthon.

ULPIUS              Milyenek voltatok?

NŐVÉR              Mi anya és apa hasa alatt nőttünk föl. Egyszer kikukkantottam, és őt láttam. Harsány, röhögős, gátlástalan volt. Atletikus, kihívó, sármőr. Kellemesen műveletlen. Izgatóan paraszt. Egy brutál volt.

ULPIUS              Ennyi elég a házassághoz? Hogy nem olyanok, mint a szüleid?

NŐVÉR              Sok is. Apám nagyszerű és elviselhetetlenül élhetetlen ember volt. Az egész élete egyetlen befelé tartó menetelés egy zsákutcába. Belehalt a tisztességébe. Elvei voltak. Ötvenhatban csődöt mondtak. Elképzelései voltak. Hatvannyolcban azokkal is becsődölt. Mindenhonnan kirúgták, illetve sehol sem fogadták be. Nyolcvankilencet is úgy fogta föl, mint a megváltás időszakát, csak éppen nem találkozott Krisztussal. Helyette beleragadt a szarba. Anya azt mondta neki, és igaza volt, amikor apa vezérmotívuma a gazdasági jellegű kivirágzás lett, és azt hadonászta naphosszat, hogy a rendszerváltozással lehet valamit kezdeni eszmeileg és gazdaságilag, szóval, azt mondta neki anya, csendesen mondta, ami tőle szokatlan volt, te nem tanulsz, és ez nem jó. Szegény apa! Minden rendszer kiharapott valamennyit az életéből. Egyik kevesebbet, a másik többet. A végén elfogyott. Nem volt mit rágni rajta. Tudod mi a legszomorúbb? Egyetlen valamire való épület nem maradt hátra utána. Néha, ha kérdeznek róla, azt mondom, ő építette az Országházát. Aki kellően műveletlen, még el is hiszi. Aki meg nem, az jót nevet, és nem forszírozza a kérdést tovább.

ULPIUS              Sokat jelent neked a pénz?

NŐVÉR              Sokat.

ULPIUS              Többet, mint a szerelem?

NŐVÉR              Többet. Egy ideje.

ULPIUS              Mióta?

NŐVÉR              Azóta, hogy a szerelmi házasságom átment gazdasági vállalkozásba.

ULPIUS              Értem. Ilyen egyszerű.

NŐVÉR              Nem ilyen egyszerű. De ha elfogadom, hogy minden csak nézőpont kérdése, mert csakis így kerülhetem el a megbolondulást vagy a tönkremenést – a kettő ugyanaz –, és akkor azt mondom, hogy a házasság is lehet tisztes vállalkozás, amibe én adom a gyerekeket. Aport.

ULPIUS              Miért kellek én neked?

NŐVÉR              Te vagy a szerelmem.

ULPIUS              Azért vagyok neked, hogy legyen valakid, akinek elmondhatod magadat.

NŐVÉR              Te vagy az első és utolsó és egyetlen szerelmem.

ULPIUS              Miért?

NŐVÉR              Mert valakit szeretni kell. Anyám nagyszerű és elviselhetetlenül erőszakos ember.

ULPIUS              Nekem nem volt anyám.

NŐVÉR              Anyámnak se volt anyja. Lehet, hogy ezért nem értett minket?

ULPIUS              Valami baj van az öcséddel?

NŐVÉR              Valami van. Nem tudom, hogy mi. Talán tudom. Amikor először találkoztam veled, azt hittem, hogy te születtél újra benne. Olyan volt, finom, és megérthetetlen és megérinthetetlen. De később már nem volt olyan. Az érintése is teljesen normális lett.

ULPIUS              Ugye, te tudod, mi történt!

NŐVÉR              Tudom. Nem tudom. De tudom. Nem szoktam elmondani. Nem mondtam még el senkinek.

FÉRJ HANGJA  Édesem, tudod, hogy kiabálsz?

NŐVÉR              Bocsáss meg, ha megzavartalak.

FÉRJ HANGJA  Ezt szeretem benned, hogy olyan különös vagy. Egzotikus. Érthetetlen. És forró. És vonzó. És két gyerek után is fiatalos. És kívánatos.

NŐVÉR              Nem vagy még túl rajta?

ULPIUS              Kegyetlenül bánsz vele.

FÉRJ HANGJA Min nem vagyok túl, édesem? Ja? Értem. Még nem. Később visszajövök, ha még nem alszol.

ULPIUS              Az öcsédnél tartottunk.

NŐVÉR              Ő jobban érdekel téged, mint engem. Miért?

ULPIUS              Mert úgy indult, mint Ulpius Tamás.

NŐVÉR              Szeretnék az öledbe ülni.

ULPIUS              Ulpius Tamás nem ülhet le.

NŐVÉR              Akkor megölelni.

ULPIUS              Ulpius Tamásban nincs melegség.

NŐVÉR              Nem baj. Megölellek. Tényleg nincs benned melegség. Mégis jó mesélni neked.

ULPIUS              Akkor mesélj tovább!

NŐVÉR              Vertem és bezártam a szekrénybe az öcsémet.

ULPIUS              Minden gyerek gonosz. És bántja a gyengébbeket.

NŐVÉR              Amikor nagyobbak lettünk, közelebb kerültünk egymáshoz. Amolyan szövetségféle alakult ki közöttünk. Különös szövetség. Nem tudom, hogy a szüleink ellen hoztuk-e létre a szövetségünket, vagy csak úgy, vagy a felnőtt világgal szemben. De ők éltették a szövetségünket. A szüleink. Pontosabban, a haláluk éltette.

ULPIUS              Nem értem.

NŐVÉR              Sokat hagytak otthon bennünket. Színházba vagy moziba mentek. Kettesen maradtunk az öcsémmel. Akkor ismertelek meg téged, és akkor szerettem beléd. Olvastalak, és beléd szerettem. Ne nézz így rám!          Amikor egyedül hagytak bennünket a szüleink, azt képzeltük, hogy valami szörnyű baleset érte. Elütötte őket a villamos. Vagy összeomlott a moziépület. Mindegy, csak valami katasztrófának kellett bekövetkeznie. Én még azt is kitaláltam, hogy meteorbecsapódás volt a földön, és őket égette el az idegen égitest. Ő pedig elhitte. Az öcsém.

ULPIUS              És sírt?

NŐVÉR              Egy gyerek még nem tudja átérezni a halált. Csak játszani tud vele. Így aztán kétszeresen is egyedül maradtuk a lakásban. Feladataink támadtak. El kellett osztanunk mindent egymás között, ami a lakásban utánuk maradt. A ruhákkal kezdtük. Felvettem anya ruháit, és bemutatót tartottam bennük. Az öcsém apa ruháiban mutogatta magát. Azután következett a könyvespolc. Apa könyvei. Azok nagyrésze az övé lett. De Szerb Antal könyvére mindig én tartottam igényt. Rád tartottam igényt. Érted már?

ULPIUS              Az öcséd tudott rólam?

NŐVÉR              Persze. Akkor már minden titkunkat megosztottuk egymással. Mi voltunk Apa és Anya. A hálószobában elosztottuk magunk között a párnáikat, a dunyhájukat, a lepedőiket, az ott hagyott papucsaikat. Mindig ilyenkor fordult a kulcs a zárban. És elszomorított bennünket, hogy a szüleink élnek.

ULPIUS              Gyerekcsíny. Később megbocsátható bűn.

NŐVÉR              Anya azt mondta, hogy a mi családunkban nem volt, és nem is lesz már bűn. Ezt elfogadtuk. Ennek ellenére, soha nem tudta meg senki, hogy mit játszottunk. Akkor maradt abba örökre ez a játék, amikor az öcsém egyszer sírógörcsöt kapott. Hirtelen valósan beleélte magát a szüleink elvesztésébe. A földre vetette magát, taknya-nyála egybefolyt. Szörnyű látvány volt, nagyon megijedtem. De nem tudtam semmit sem tenni. Vigasztalhatatlan volt, sírt és sírt. Még akkor sem hagyta abba, amikor hazajöttek, és anya az ölébe vette és átölelte. Sose mondta el senkinek, hogy miért sír. Talán nem merte. Vagy talán nem akarta.  Anyám akkor kezdett el gyűlölni engem.

ULPIUS              Úgy érzed, hogy gyűlöl az anyád?

NŐVÉR              Nem tudom. De érzem. Anyám nagyszerű és elviselhetetlen nő volt már akkor is. Azóta jönnek az örvények. Azóta van szükségem az érintésedre. Kérdezhetek valamit?

ULPIUS              Kérdezz!

NŐVÉR              Nagyon hideg van ilyenkor Halstattban?

ULPIUS              Elviselhető. De Ulpius Tamás nem érzi sem a hideget, sem a meleget. Ulpius Tamásnak érzései sincsenek.

NŐVÉR              Akkor miért vagy itt?

ULPIUS              Mert azt akarod, hogy itt legyek.

NŐVÉR              Valóban azt akarom, hogy itt legyél. És hogy megérints. De ne csak olyankor.

ULPIUS              Csak olyankor érinthetlek meg.

FÉRJ HANGJA Édeském, még mindig a gondolataiddal beszélgetsz?

NŐVÉR              Már nem. Már végére értünk a mai beszélgetésnek.

FÉRJ HANGJA Akkor leoltjuk a villanyt közösen?

ULPIUS              Nem tudom, mikor jövök el utoljára. Menj, és oltsátok le a villanyt közösen!

NŐVÉR              Megyek, de még nem oltjuk le a villanyt…

FÉRJ HANGJA Te kis perverz! Ezt is szeretem benned! A szobor, aki lángol, és nézi magát a tükörben.

NŐVÉR              Igen. Nézem lángoló magamat a tükörben.

 

 

9. jelenet

(Anya, Nővér, Fiú)

Ebédlőasztal, szokásos vasárnapi ebéd. Ülnek. Sokáig hallgatnak, darvadoznak.

ANYA                Megvárjuk apátokat? Késik, mint mindig.

FIÚ                      Fölösleges. Kezdjünk el enni!

ANYA                És ha megsértődik? Olyan érzékeny, ahogy így öregszik. Ismeritek.

NŐVÉR              Talán most az egyszer nem fog megharagudni.

ANYA                És ha mégis?

FIÚ                      Majd megbékíted a meglepetéseddel.

ANYA                Az ám, a meglepetés! Megfigyeltem, hogy te mindig a legjobbkor szólalsz meg, kisfiam. Már gyereknek is ilyen voltál.

NŐVÉR              Pont ilyen volt.

ANYA                Nem volt ilyen?

NŐVÉR              Azt mondtam, éppen ilyen volt.

ANYA                A meglepetés! Nem felejtetettem ám el! Én semmit sem felejtek el. Például, amikor a nagynénémmel bujkáltunk a Duna-parton…

FIÚ                      Hol, anya?

ANYA                Újlipótvárosban. Miért, mit mondtam?

NŐVÉR              Ezt mondtad, anya. Ezt, hogy Újlipótvárosban.

ANYA                Akkor mit kérdezősködsz? A nővéred értette.

FIÚ                      Én meg nem.

ANYA                Lehet, hogy rosszul artikulálok. Elmozdult a protézisem.

NŐVÉR              Anya, apának volt protézise, neked nincs.

ANYA                Hogyhogy csak volt? Elveszítette? Az az örökös cigaretta.

FIÚ                      Mi volt Újlipótvárosban?

ANYA                Tőlem kérdezed? Te olvasol újságot.

NŐVÉR              Anya, a meglepetés!

ANYA                De jó, hogy szólsz! Nem felejtettem ám el! Semmit sem felejtettem el, és semmit sem tévesztettem el életemben. Tévedtem, de nem tévesztettem. Erre büszke vagyok. Apátok mindent eltéveszt. Na, csak jöjjön haza! Majd számolok a fejével. Hova is indultam?

FIÚ                      Azt hiszem, a meglepetésre akartál ránézni.

ANYA                Te csak ne figyelmeztess semmire! Tudom, hogy mit akartam. Én semmit sem felejtek el. (Némi tanácstalan forgolódás után kimegy a konyhába.)

FIÚ                      Szerinted létezik…?

NŐVÉR              Létezik.

FIÚ                      Hogy nem emlékszik arra, hogy apa már évekkel ezelőtt meghalt?

NŐVÉR              Akkor nem emlegetné jelen időben, ha eljutna a tudatáig.

FIÚ                      Ez szörnyű.

NŐVÉR              Mi ebben a szörnyű? Így legalább nem boldogtalan. Nem jár ki naponta a temetőbe, és nem üldögél sötétedésig egy temetői padon egy idegen sír mellett, apát szólongatva.

FIÚ                      Cinikus vagy.

NŐVÉR              De legalább rendben van az életem.

FIÚ                      Hát persze. Amíg a mérleg két serpenyője vízszintben áll.

NŐVÉR              Akár úgy. Van családom.

FIÚ                      Nem olyan nagy dolog a család.

NŐVÉR              Akkor neked miért nincs?

FIÚ                      Mert nem kell!

NŐVÉR              Elhagyott a feleséged? Ne válaszolj! Ez egy gondolatmenet lesz. Nem. Elhagytad a feleségedet? Nem. Akkor mi történt? Anya hagyta el a feleségedet.

FIÚ                      Mondhatjuk így is.

NŐVÉR              Hülye vagy, hogy engedted.

FIÚ                      Nem értett volna meg. Úgysem értett volna meg a feleségem.

NŐVÉR              Mit kell érteni egy házasságon? Két ember gyötri egymást a nagyvonalúság látszatát fenntartva közben. Ezzel nem akartam többet mondani, mint hogy a házasság a legkevésbé alkalmas lehetőség arra, hogy egy másik embert megismerjünk.

FIÚ                      Nem is mondtál többet.

ANYA (visszajön. Nagyon lelkes.) Minden a legnagyobb rendben!

FIÚ                      Mi van a legnagyobb rendben?

NŐVÉR              Ne kérdezz anyától hülyeségeket! Ha azt mondja, hogy minden a legnagyobb rendben, akkor a minden van a legnagyobb rendben.

ANYA                Igaza van.

FIÚ                   Igazad van.

ANYA                Apátok nem telefonált még?

NŐVÉR              De igen.

FIÚ                   Amikor kint voltál.

NŐVÉR              Akkor éppen.

ANYA                Miért nem szóltatok? Jól megmondtam volna neki a magamét.

FIÚ                   Kiabáltunk utánad, de nem hallottad.

ANYA                Süket azért nem vagyok, kikérem magamnak! És mit mondott?

NŐVÉR              Hogy ne várjuk, sürgős dolga akadt.

ANYA                Te beszéltél vele?

NŐVÉR              Igen.

ANYA                Fogadjunk, hogy meg sem próbáltad rábeszélni, hogy jöjjön haza ebédelni?

NŐVÉR              De, megpróbáltam. Hajthatatlan maradt.

ANYA                Azt mondtad neki, hogy vasárnap van?

NŐVÉR              Azt éppenséggel nem mondtam.

ANYA                Máskor ne kapkodjátok fel a telefont, amikor nem vagyok a szobában! Akkor üljünk asztalhoz. Istenem, ezek a vasárnapi ebédek! Ezek még mindig a régiek.

FIÚ                      Azok, anya. Régiek.

ANYA                Azt mondtam, hogy a régiek. Figyelj a hangsúlyokra, kisfiam.

FIÚ                   Figyelni fogok, anya.

ANYA                Mivel kezdjük?

FIÚ                   Hát, természetesen, tyúkhúslevessel.

ANYA                Úgy van. Hol az leves?

NŐVÉR              Hozom anya, a konyhában fe…

ANYA                Nem felejtettem el, csak. Nem akarok magyarázkodni. Kint hagytam, csak. Mert meglepetés. (Tanácstalanul kicsoszog.)

FIÚ                   Vajon mit fog kitalálni?

NŐVÉR              Semmit. Mire kiér, el is felejtette, hogy miért ment ki.

FIÚ                   Nagyon rossz állapotban van.

NŐVÉR              Annyira nincs.  Te vagy rossz állapotban.

FIÚ                   Mi bajod van velem?

NŐVÉR              Rég el kellett volna menned innen. Élned kell!

FIÚ                   Honnan gondolod, hogy ott majd tudok élni?

NŐVÉR              Onnan, hogy itt nem tudsz.

ANYA                 (lelkendezve bejön.) Készül ám, minden nagyon szépen készül! Ki húzta fel a redőnyöket? Ki merte felhúzni?

FIÚ                      Te, anya.

ANYA                Én ugyan nem. Azonnal eresszétek le! Belőnek az oroszok.

NŐVÉR              Az oroszok?

ANYA                Vagy a németek. Minden felhúzott redőny mögött ellenséget sejtenek. Azonnal eresszétek le a redőnyöket!

FIÚ                      Megyek. Így már jó?

ANYA                Így már jó. De apátok! Apátok hol császkál ilyen vészterhes időkben? Fiam, ugorj, és nézd meg, melyik zakóba ment el itthonról.

FIÚ                      (kimegy, de rögtön jön is vissza.) A világos...

ANYA                Tudtam. Az a forradalmi öltönye. Tudtam, hogy belekeveredik valamibe.

FIÚ                      Félreértettél, anya. A világos zakója van itthon. A sötétben ment el.

ANYA                Akkor temetésre ment! Az a baj, hogy a temetésen sincs biztonságban! Lövik a gyászmeneteket is. Apa sehol sincs biztonságban. Nem is tudja kezelni a puskát. Nem halljátok, hogy fegyveres harc van odakint? Torlaszoljuk el az ajtót! Hamarosan itt lesznek. Már a földszinten törik az ajtókat.

FIÚ                      Tudod mit, anya? Amíg felérnek, addig együk meg az ebédet. Különben ők fogják megenni.

ANYA                (Elindul a konyha felé.) Hogy mennyi eszed van neked! Eszed, a fenét eszed! Folyton csak az evésen jár minden gondolatod! Már kiskorodban is ilyen voltál. Kézzel tömted magadba a mákos tésztát Olyan, olyan aranyos kis pocakod volt. Picipoci. Pocipicid volt.

NŐVÉR              Nem kéne! Szóval, nem kéne?

FIÚ                   Mi nem kéne? Egy intézetbe bedugni? A sok trotyli zümi közé? De sürgős az örökség!

NŐVÉR              Nekem nem. 

FIÚ                   Vagy kezdjünk el játszani?

NŐVÉR              Hülye vagy.

FIÚ                   Még mindig kell neked az Utas és holdvilág?

NŐVÉR              Kell. Még mindig. És már örökre kelleni is fog.

FIÚ                      Ez téboly. Egy fantomba beleszerelmesedni gyermekkorban, és nem kiszerelmesedni belőle még kétgyerekes anyaként sem.

NŐVÉR              Kérlek, menj el innen! Menj minél messzebb! Annyi pénzt kapsz, amennyit csak akarsz. De menj el innen! Könyörgök!

ANYA                 (visszajön, alig támolyog, de nem figyelnek rá.) Biztos, hogy nem a világos kabátjában ment el apa?

FIÚ                      Biztos.

ANYA                Egészen biztos?

FIÚ                      Egészen biztos.

ANYA                Mindenki szépen megette a levesét?

FIÚ                      Még be sem…

NŐVÉR              Igen, anya.

FIÚ                      És a fasírtot is krumplival és ubisalival.

ANYA                Jó gyerekek vagytok. Akkor jöhet a meglepetés. (Kitántorogna, de megáll.) Hozd be a világos zakóját! Kérlek.

FIÚ                      Behozom, anya. De minek az most neked?

ANYA                Hideg van kint. Fel akarom venni. Utána kell mennem. Érzem, hogy bajban van. Utána kell mennem.  

NŐVÉR              Igazad van, anya. Nem szabad megfáznod. A te korodban ez már veszélyes.

FIÚ                      Behoztam. Fel akarod venni?

ANYA                 Igen. Segíts!

NŐVÉR              Add rá!

FIÚ                      Az ajtó be van zárva?

ANYA                Így már jó. Jó kabát. Jó meleg. Hova is akartam menni?

FIÚ                      A konyhába. A húsleves.

ANYA                Persze, a húsleves. Én semmit sem felejtek el. (Kicsoszog.)

NŐVÉR              Az ajtó be van zárva?

FIÚ                      Be. Én fordítottam rá a kulcsot.

NŐVÉR              Kivetted?

FIÚ                      Ki.

NŐVÉR              El kell menned innen! Talpra kell állnom.

FIÚ                      Ha maradok, akkor nem tudsz talpra állni?

NŐVÉR              Akkor nem. Addig olyan, mintha folyton térdelnem kéne. Mi tart még itt? A gyerekedet nem látod.

FIÚ                      Mert nem láthatom.

NŐVÉR              Nem kell védekezned, nem támadlak. Ez az igazság. Mi tart még itt?

FIÚ                      Anya.

NŐVÉR              De neked már ő is régen meghalt.

FIÚ                      Régen, igen. De amikor látom, akkor még él. Mozog.

NŐVÉR              Elmész?

FIÚ                      Nincs pénzem.

NŐVÉR              Mondtam, kapsz annyit, amennyivel talpra tudsz állni bárhol a világban, és egy vállalkozást is el tudsz indítani.

FIÚ                      Anya?

NŐVÉR              Magánklinikára vitetem. Egyedül egy szobában, külön neki ápolónő. Pedikűr-manikűr.

FIÚ                      Meg tudod csinálni?

NŐVÉR              Mindent meg tudok csinálni. Pénz kérdése az egész. Megfájdult a fejem.

FIÚ                      Az enyém is. Pedig még nem is veszekedtünk.

NŐVÉR              Nekem soha nem szokott fájni a fejem. Itt gáz szag van! Hol van anya?

FIÚ                      A konyhában. Úristen! Anya!

NŐVÉR              Menj, és nézd meg! És semmi hiszti! Én addig kinyitom az ablakokat.

FIÚ                      (visszajön, leül, egy ideig hallgat.)

NŐVÉR              Anya?

FIÚ                      A kövön fekszik.

NŐVÉR              A világos kabátban?

FIÚ                      Meghalt.

NŐVÉR              Nem értem.

FIÚ                      Nem mondom még egyszer. Nyitva volt a gáz. Anya elaludt. Nem tudhatja meg senki!

NŐVÉR              Mit nem tudhat meg senki?

FIÚ                      Hogy anya meghalt.

NŐVÉR              Te beteg vagy.

FIÚ                      Lehet. Játsszunk? Kezdjük el szétosztani a hagyatékot. Nesze. Utas és holdvilág. Most már örökké a tiéd. Ulpius Tamás. És vele a titkod. Most már csak a tiéd. A titok. Csak te ismered.

NŐVÉR              És te?

FIÚ                      Én elmegyek.

NŐVÉR              És akkor járjak ide továbbra is vasárnaponként úgy, mintha ide járnék?

FIÚ                      Ezt majd megoldod.

NŐVÉR              De egy kérdésem lenne, az osztozkodás előtt.

FIÚ                      Kérdezz! A gyerek úgy tanul, ha kérdez.

NŐVÉR              A gáz.

FIÚ                      Emlékezz vissza, anya megmondta, hogy a mi családunkban nincsen már bűn!

NŐVÉR              Akkor ezt megbeszéltük.

FIÚ                      Elfelejtetted megnézni a konyhában a halottat. Anyát.

 

10. jelenet

(Fiú, Lány)

A presszó, bőröndök, a beszélgetés vége

 

LÁNY                 Voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, magunk vagyunk.

FIÚ                      Sohasem voltunk magunk.

LÁNY                 Itt tényleg nem volt senkinek sem neve.

FIÚ                      Tényleg, itt senkinek sincs neve.

LÁNY                 Ebben a családban nem hívtak senkit sehogy.

FIÚ                      Nem emlékszem. És ha emlékeznék, sem illő ilyesmire emlékezni. Hogy is hívnak téged?

LÁNY                 Nem te akartad, hogy elvegyél?

FIÚ                      Hozzám méltatlan magasságban.

LÁNY                 Azt hittem, anyádat már kellő mélységben kibeszéltük.

FIÚ                      Jó, hogy mondod.

LÁNY                 Idejönnöm sem kellett volna.

FIÚ                      Így helyes. Így is, úgy is, hazug és nyálas az egész!  Most te is nyálasnak tűnsz! Ahogy én is. Inkább elmegyek.

LÁNY                 Elmész, és itt hagysz mindent.

FIÚ                      Valahogy így lesz.

LÁNY                 A gyerektartás miatt továbbra se aggódj!

FIÚ                      Eddig sem aggódtam. Számold össze, mennyivel tartozom, és egyben kifizetem.

LÁNY                 Nem kell. Már fizetve van.

FIÚ                      Ne mondd! És ki fizette helyettem?

LÁNY                 Aki az utadat fizeti.

FIÚ                      A nővérem!           

LÁNY                 Mennyire lényegtelen, hogy igen vagy nem.

FIÚ                      Össze vagyok zavarodva. Mi ebben az egészben az én szerepem?

LÁNY                 Csak ami eddig. Semmi. Továbbra is az vagy, ami eddig voltál.

FIÚ                      Mi? Mi? Mi? (az ősök hangja is…)

 

Megjelent a Bárka 2021/1-es számában.


Főoldal

2021. március 25.
Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Erdész Ádám: A meghatározó évszázad történeteibőlMúltbéli járványokról
Húsvét utáni tormaság A múzeumok új barátja (III.)
Nádasdy Ádám verseiDrávucz Zsolt: Képeslapok Győri László verseiSimon Adri–Zsille Gábor: Rollertime
Molnár Lajos: Jó KaresznekKötter Tamás: Fair játék Légrádi Gergely novelláiDöme Barbara: Angyal a pincéből
Zalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonásMaruszki Balázs: Vasember fiaiTéblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA