„Mit rád adott a földi ittlét, / gyűretlenül s mielőbb vedd le. / Esetleges, ki merre, mit lép – / ne válaszolj a gyűlöletre.” Farkas Wellmann Éva két verse a Bárkából. 

„S útközben mi vár? / Ne kapcsolj most villanyt, mert elégek... / Tényleg igaz, hogy elmúlt a nyár? / köröznek bennem lázas fecskeévek.” Turai Laura versei a Bárkából. 

„Mint aki a színek közé esett, / és most körben mindent összetarkál, / felhősre festi fönt a kék eget, / tigriscsíkosra itt lent a macskát.” Varga Imre versei a Bárkából. 

„de a kiszakadni még- / sem ez, valamiből nem valamivé / lenni, még ha illenél is, mint falba a lepke, / hanem ebbe az egészbe ivódni, ami más- / felől jelen folyton.” Demus Gábor versei a Bárkából. 

„zokogni kéne nyerésre állsz / ha volt is szárnyam / régen megkötözték / ma este is tartom arcom / viselem más szégyenét” Iancu Laura versei.

„Nincs már tétje a céltalanságnak. / Lépteim beleragadhatnak az agyagos / földbe, de lehetnek akár súlytalanok is. / Helyettesítésemet megoldották, / kedvenc regényeim újraolvashatom.” Szita Szilvia...

„Lábszárig sárban. Tovább. / Így tán vadállatnak látnak. / Futás közben elgondolni, / hány színe van a halálnak.” Ármos Lóránd versei a Bárkából. 

„nem múlhat el csak úgy fájdalom / nem lehet semmivé / aki nincs többé nem ereszt / valóságosabb mint aki van” - Fecske Csaba versei a Bárkából. 

„a halál éléskamrája tele / zokogva ülünk nagyanyáink / spájzaiban felállunk és / rohanunk megölelni az anyánkat” Nagy Zsuka versei a Bárkából.

„Zárás után hazaballag a / sápadt kocsmáros, képzett részegész – / befelé fordul a mindenség maga, / és visszafelé indul el az egész.” Bék Timur versei a Bárkából.