„Mint az alvó sárkányok szájai, és / Hófelhő takarta a mennyei sereget, / Amiben a sárkány ellen ott küzdenek // A mi védőangyalaink is, akiket talán / Ugyanúgy hívnak, mint bennünket.” Acsai Roland...

„az éjszaka túlsó fele sűrű hőség van az agy tompa a szellem tétova mocorgása nem számíthat” - Aczél Géza Torzószótárának újabb darabjai. 

„és hallani a hegyről legördülő zöld / csöndet, ahogy fejünk felett összecsap a város / pulzáros zümmögésével. a furcsa fényeket néztük. / a város szemeit. nyelvünkön a csönd bogáncsával.” Mohácsi...

„na és akkor mi van, ha szerelmet / hazudtam? te meg csak röhögtél, / most sírhatsz rajta ingyen! / neked jól áll, ha mindenhez naivan, / nekem az is jól, hogy: veled ennyit bírtam!” Kürti László...

„Nem egy az út, itt csupa töredék / minden út. Itt nincsen út, csak hegyeknek / hajló patakák: medvés a vidék, / csak medvéknek és háziaknak enged.” Báthori Csaba négy szonettje. 

„Aztán bement a Parlamentbe / nem jobbra s nem is balra ment be: / lentről tört fel a felvonóval / mint aki fölszáll most a mennybe.” Szőcs Géza versei a legfrissebb Bárkából. 

„Templomban egyedül, / ki segít és kinek. / Egyik sem én vagyok, / szemét kis játszma ez (...)” Háy János Bárka-indító versei. 

„Csak a mélység fenekére nézek, / hol meg nem kapott ölelések / százát látom rozsdás vasrácson. / Nyomban ki is párnázom, hogy pihe-puha / ágyon lehessen szállásom.” Botyánszki Ági öt verse. 

„milyen hatalmad van felettem / megvéd vagy végül majd elárul / mellemben érzem szívverésed / ahogy a tenger nyílik zárul” - Kerényi Kata versei.