Birtalan Ferenc
Mesék születése
a barlangban az esti tűznél
mindenki elmondta történetét
üszkös ágvégekkel fölrajzolták a falra
volt ki kardfogú-tigrises kalandokat mesélt
olyankor a többiek bámultak a lángokba szótlanul
bölcsek voltak
tudták a vakmerő vadászok
általában nem térnek vissza
és a nagyfogúak
nem foglalkoznak őseposzokkal
tüzük sincsen csak esznek
Gasztroenterológia
várva az ambulanciákon sok minden marhaság
eszébe jut az embernek figyelemelterelőként
mert szembenézni várható esélyekkel nem kecsegtető
a jövőkép a műtő- és boncasztal közötti térre lát
a hős utcai kancsal eszterre gondoltam él-e még
írtam róla verset tizenhat évest lángolóst
ötvenhét nyár múlt azóta
és most izzik föl egy neonfényes folyosón régi csókja
várva türelmetlen félő emberek közt az ambulancián
kirajzolódik törékeny keze fogom a vállát
persze azóta sose láttam hát honnan tudnám él-e
volt-e boldog vagy újraváltott sírja sincs
csak én támasztom föl reszketve félve
várakozva fehér fémpadon egy ambulancián
s ha hív a nővér ott marad eszter
a hős utcai kancsal a kedves a szép
aki ha újra megfog többé nem ereszt el
Nyárvég Betlehem felé
bajban lennék ha kérdeznéd hogy vagyok
verőfény nyárvég dögkútba hulló hónapok
évek mögöttem bevallom megtörettem
most mégis ez a melegség ez a seholse állapot
olyan becsapós ha most kéne felelnem
úgy mint mikor a neves csillag fölragyog
s hegyen völgyön indulok meglátni én hitetlen
ez az egész olyan istenes bár félve írom
nehogy félreértsenek
kik fönnragadnak az aranynyálas paníron
nem egyszerű
koromra nem hivatkozom
semmit nem jelent hogy egyre fogy
ha kérdeznél
ittlétem
s ezt te régen jól tudod
kommersz átmeneti állapot
nyárban őszvégen télben
csillag előtt
csillag mögött utánad szűkölésben
miben hihetnék még
mint a megérkezésem
Megjelent a Bárka 2018/2-es számában.
