Bálint Tamás
Száműzetés
A hóhatárral a felhők is összeérnek északon
a nyári hónapokban, s télen úgyse látni messze,
ilyenkor a honnan lehetne csak biztos, ha napokig
pehelynyit sem havazna s csupán a szélcsend követne.
A sivatagban a meleg, mint tükröződő délibáb
aszalja az agyam s minden homokszem megcsikordul
talpam alatt; bár a nyílt tengeren se jobb: a zaklatott,
bús lélek akkor is eltéved, ha magába fordul.
Zsoldos és rabszolga
Az árut csak a kikötőbe kell levinni,
ahol lemérve, címkézve hajókra rakják.
Ezúttal a szerencsém nem hagyott magamra,
valódi harcost sikerült elejtenem,
így végre adósságaim is rendezni tudom.
Lefelé a folyón a csónakban emelt fővel,
de mozdulatlan ült, csak utánozni tudtam,
mégis elfogni egyszerűbb volt, mint most őrizni.
Átadáskor nem tudtam eldönteni,
hogy melyikünket szánjam jobban,
csak felvettem a zsoldom és a fogadóba indultam.
Hozzám hasonlóan idegenekért ugrál majd,
mert inkább előbb, mint utóbb, de úgyis megtörik,
és nem ura az életének, ahogy én sem a magaménak.
Fekete folyó
Még nem ment le a nap, az ösvényen sütött szembe,
megpihenve a kvarckristályokon, a homokban.
Muszáj volt menni, ha már elindultam.
A fák árnyéka egyenként kúszott közelebb,
s bár hiába nyújtózkodtak, az arcomig nem értek,
ahogy a páncél és a tóga sem szorított már egy ideje.
Csak a dombtetőn mertem visszanézni,
amikor a révész, az érmékkel a zsebében,
már félúton járt a folyón visszafelé.
megjelent a Bárka 2009/2. számában
