Ayhan Gökhan
Úton
az ország aminek alig van bevétele
háborús vesztesége elvett területei
ezen az országon utazunk végig
fenyvesek illata gyanta az aszfalt szélén
a hazám mondhatjuk romantikusan
mintha emigrációból ami tíz évig tartott
térnénk haza beteg és fáradt testrészeinkkel
szívünkben alkohol
az ország ahol születtem ahol meghalt az anyám
ahol verset írok billegő asztalomon
ahol csalódások bántalmak érnek
az út alatt kétszer benzinkút
megállunk előkészítjük a reggelinket
nézzük a ránk váró határt
a benzinszagban tejet bont a részvét.
Nagy utazás
Az idegen országról keveset tudtam
a kagylóalakú járdaköveiről
a lányról aki ott él és egy szabadkai borbély második gyermeke
aki az életéből soha nem csinált nagy ügyet
ült a verandán és cigarettázott
a határ mint sikló mozgásba lendült tizenkilencben
erre meg más igazságtalanságokra gondolt
hogy ő a tulajdonságai közül a haragtól félt a legjobban
A lány a hatvannyolcas eseményeket már csak történelemkönyvben olvashatta utóbb
az apja halálát a kórházi zárójelentésben
egy számára alig érthető nyelven
nem az anyanyelvem, én magyar vagyok!-gondolta a kórház
és a hazavezető út között eltelt idő alatt
A felhők alacsonyan mint a hőmérséklet
összement volna az ég túl szűkösnek bizonyult
a levegő még tiszta látni a napsütést
van madár és van alkonyat
van ember és van reggel
van Isten és van minden más is ami ilyenkor kell
a határtól néhány kilométerre ül a lány a kávéházban
konyak és kávé
konyak és kávé
ejti hangsúlyosan a szavakat
Az idegen országról keveset tudtam.
