Tandori Dezső
Barokk-egyszerűség
Felvállalom, jó, hát költő vagyok,
nem prózaíró, prózát épp csak írok,
esszéimmel is csak „telnek" papírok,
papír Idő velük zörög-forog;
költő vagyok, mert, persze, rajzolok,
mint ilyen lovasok, csak amatőrül,
igaz, győzelmük is mind ama tőrül
metsződik, melyről a profi nagyok
szedik babérjuk. Játék, rádiónak,
játék, színháznak, németül akár,
csak rövid legyen, mert lebukni kár
lenne, hogy tudásom ennyire jó csak.
De ennyire jó. S jó, amire jó,
ezért mondom, költő vagyok! Levertem
most fél óra alatt is két szép versem,
ahogy vekkerórát leverni jó:
„Ne zajongj, te!" Vigyorgok zavarómra.
Költészet, eh, mit! Csak a fogam odva
ne sajogjon, ne kelljen szívszorongva,
fulladva élnem, a rím rosszra-jóra
fakadjon, jelesebb vers is akadjon,
csak mint szakadó fal, ki ne szakadjon
vele, mi tárul még, ablakom, ajtóm!
Megjelent a Bárka 2009/2. számában
