Versek

 

 BecsyAndras_2021.jpg

 

Becsy András

 

A nyúl

 

Előttünk futott át a tótkomlósi úton,
én nem is láttam, csak Kati fékezett,
de nem csattant, lélegeztünk fel,
aztán a fényképezőgép vakujának
felvillanásnyi ideje alatt, abban a
mozgásból kivágott pillanatfelvételben
koppant alattunk, de nem mentünk át
rajta, talán a halál utáni utolsó reflex,
ha van ilyen, vagy a kocsi sodorhatta ki
oldalra, mert a visszapillantóban az
úton semmit sem láttunk – nem látjuk,
nyugodtunk meg, nem látjuk, te látod?,
nem, akkor jó  –,  csak a lányka sírt,
nagyon sírt, mert meghalt, mert megöltük,
ilyen van, ez ilyen, nyugodj meg, mi már
megnyugodtunk, szorítottuk magunkhoz,
van ilyen, nem láttuk, nyugtattuk, ilyen ez,
de mikor a jégeső jege koppan a párkányon,
az ásványvizes palack leesik a konyha
padlójára, a szemetesek ürítik a kukát,
és csapódnak a hulladék-rögök a kocsi
vasdobozának aljára, és te, mondjuk, pakolsz,
én meg cigizek, akkor összenézünk.
Látjuk egymást.

 

 

A béke szigete

 

A kert nyári lugasából, melyet lábszárig
érő, vastag téglaszegély vesz körül, féltve
a gyepet tőlünk, tegnap kihordtuk kellékeinket
– a fröccsöntött zöld székeket, a műanyag
heverőt, az asztalt a színes ernyővel –
a novemberi ködön át a sufniba, és olyan
kicsi lett a hely, úgy körém szűkült a tér,
hogy sehogy sem állt össze,
hogyan fértek el benne tartozékai,

mint régi szobám a harmadikon
a költözés előtt, mikor már platóra hordtuk
mindenünk, s én csak néztem az elhasznált
falakat, milyen fülledten állhattak éveken át
a tárgyaim mögött, mennyire várhatták,
hogy végre felnőjek, és ott hagyjam őket
lomjaimmal együtt, hogy élhetőbb legyen,
amit körülölelnek: a régen várt hiány,
a nagy levegő, a teli tüdő, a néma űr,

és most ez a novemberi lugas is készül,
összehúzza magát, magzati pózt rajzol vastag,
téglából rakott kontúrja, bevackolnak testébe
a szél elől a macskák, magában tartott nyári
levegővel melegíti terét a téli éjszakákon,
a nyírfa néhány sárga levelével még egy kis
ideig megbújik az ősz, és a lugas egyre védi,
ki nála keres fedezéket, és én csak nézem, hogy
nyújthatott enyhet ez a lövészároknyi béke szigete. 

 

Megjelent a Bárka 2023/2-es számában. 


Főoldal

2023. május 09.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel verseiFecske Csaba verseiCsobánka Zsuzsa Emese: Útvesztő
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png