Versek
Simai Mihály
mítosz
egy kéz
a szivárványt
hangokra bontja
egy hang
kettémetszi
a márványasztalt
az Idők rózsaablakából
kihajló lány
pillantása megvakítja a Szörnyet
Üzenet
Isten üvegfúvó lélegzetében
kék csillagokká robbant egy tükör
voltam míg voltam immár megtörténtem
ha úgy vesszük - a létbotrány kitört
szilánkjaira hull ami törékeny
nincs már időm s nincs korlátom a térben
ahová nézel ott leszek az égen
/ s rádsugárzom a fényem - tündökölj ! /
VÉNÖLŐ FAUN SZÍVVERÉSE
Még, még valami őrült áprilist!
Még, még – valami extatikus májust!
Még júniust, mely rózsavért iszik!
Még júliust, mely vérbő, szívboros..!
Mézédes őszt még ! vágytól bíboros,
gyönyörűségben fölfeslő leányhúst..!!
Még, még – valami hars örömzenét!
Tobzódó poharat, izzó italt!
Egy ölelést még, mely annyira szép,
észre sem veszi, aki belehalt..!!
Megjelent a Bárka 2008/6. számában.
Kapcsolódó:
A Szépirodalmi rovat legfrissebb írásai:Oláh András versei
Vida Gergely versei
Tandori Dezső verse
Bajtai András versei
Főlap
2009. január 06.