Versek

 

 16._Debreceni_Bal__zs.jpg

 

Debreceni Balázs

 

Börtönversek / Karantények

 

A Hunyó

 

Gyermekkoromban mindig én voltam a hunyó.
Száztól számoltam visszafele, míg játszótársaim –
e szurtos képű kis ördögfiókák – úgy felszívódtak,
mintha elnyelte volna őket a föld. Olyan képtelen helyekre
bújtak, mint az athéni Meteorák, a Thermopülai-szoros vagy
épp Ehnaton fáraó Balaton-alakú szarkofágja: a Bal-Aton-ba.
Csakhogy én sem most jöttem le a falvédőről! Soha többé
nem tudtam szemet hunyni a törtszámok roppant birodalma fölött!,
így két szomszédos szám közt végtelen öröklét tátotta odvas száját...
Mire kinyitottam a szemeimet, mindnyájan felcseperedtünk. Pajtásaim
a világ legképtelenebb helyein bukkantak fel mint brókerek, bankárok,
villanyszerelők vagy vállalkozók. Gyermekeik olyan lassúak lettek,
mint egy lajhár, ám képesek úgy felszívódni, akár egy kaméleon. – –

Én meg még számolok azóta is

 

A végtelen börtön

 

Van valahol egy végtelen börtön, végtelen számú szobával,
Minden szobában egy-egy emeletes ággyal,
Minden teremben végtelen elágazással.
A kétszeres, háromszoros, négyszeres végtelen
Semmivel sem kevésbé képtelen,
Mint az ötszörös, hatszoros, hétszeres életfogytig.
Ám az utolsó szobát még az egyszeres végtelenben
Sem látta senki, így az újonnan érkező rabokat
Mindig a legelső szobába zárják, az ott
Tartózkodó raboknak alig van idejük
Összepakolni maradék cókmókjukat, és
Átköltözni a második szobába, a másodikból
A harmadikba, a harmadikból a negyedikbe –
És így tovább, egészen addig, amíg az
Egyszeres végtelen – a végtelen simplex –
Legeslegutolsó szobájában ücsörgő magányos rab
Át nem költözik a kétszeres végtelen – végtelen duplex –
Legelső szobájába, vagy – egészen kivételes kegyként –
Azonmód másodfokra. Egyes börtönkáplárként dolgozó
Konteológusok szerint: a flow érzés, a raboknak ez a
Folytonos áramlása olyan fennkölt és csodálatos, mint
A Gangeszen úszó számtalan mécses és lótuszvirág.

 

Szerelmesversek

 

A szerelmesverseket itt „szerelemféltéseknek”
meg „hirtelen felindulásoknak” hívják, míg az
„örökkön örökké” pórias elnevezése: minimum
4-szeres életfogytig. Van, aki „Petőfi-dalokat” ír,
van, aki „Petrarca-szonetteket”. Ám a börtön-
parnasszus legnagyobb költői pontosan tudják,
hogy csakis a börtönpurgatórium végeztével
tárulhat föl szemeink előtt a Paradicsom!

 

Hógojó

 

bár nem vagyok az a kiköpött börtöntégla néhány
bennfentes infó elhintése után két napos kimenőt
kaptam persze csak a rendőri szervek lehető
legszigorúbb felügyelete mellett tehát újra szabad
levegőt szippanthattam négy év után félek nem tudom
szavakba önteni a boldogságom vidékre sajnos nem
mehettem így nem láthattam szüleim sírját és nem
találkozhattam egyetlen régi haverral sem no de bőven
elég volt járni egyet a parkban nézni a kutyát sétáltató
embereket szóba elegyedni egy-egy hajléktalannal
akikről nem gondoskodik az állam mivel nem követtek
el semmi balhét mindig csak az az átkozott pénz
eltávozásom utolsó óráiban mentem fel Hógojóhoz aki
olyan telt volt és idomtalan mint az a másik Vénusz-szobor
amelyik nem a hófehér márványból készült s amelyiknek
úgy lógnak a csöcsei mint a tarisznyák de ez volt a kisebbik gond
négy év nélkülözés után az ember nem különösebben válogatós
csak ne lett volna az az átkozott gangos kecó Hógojó
ugyanis egy olyan lepukkant lakásban húzta meg magát
amihez képest luxusszállónak minősülne a börtöncellám
mindig csak az az átkozott pénz az embernek elmegy a
kedve még az élettől is ilyen nagyfokú igénytelenség láttán
mintha a varsói gettóba vagy egy KZ táborba kaptam volna eltávot
azon sem csodálkoztam volna ha náci tisztek csontvázai potyognak
ki a recsegő szekrényekből no de lényeg a lényeg Hógojó jó fej volt és
egész rendesen odatette magát a bokámra erősített jeladó nem
zavarta látott már furább dolgokat is mondta nála csak az intim test-
ékszer meg a vazelines golyó kizáró ok talán ezért is hívják Hóhojónak
írom ezt azoknak akik ha tehetik messzire kerüljék el magam sem
leszek nem is lehetek visszajáró az aktus végeztével hátra volt
még a zuhanyfülke elsőre nehezen ment ám kielégülésemet követően
már engedelmesen hajtottam fejemet a berozsdállt zuhanycsaptelep
romantikusnak cseppet sem nevezhető rózsája alá. Nem gáz. Víz volt.

 

Megjelent a Bárka 2022/3-as számában.


Főoldal

 

2022. június 22.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Győrei Zsolt tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Aknai Péter: LiftMakk Flóra: Öt ok a hallgatásra
Békési kovászságokNagy-Laczkó Balázs: Dologtalan augusztus
Kustár György: JákóbBálint Tamás: Máj hagymalekvárralEszteró István: Jézus DNS-eMelankólia IVXLCDM – Halmai Tamás Báthori Csaba-paródiája
Mert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiájaGrecsó Krisztián: Két karakter Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-Buda
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png