Versek

 

 14.P__ter_Erika.jpg

 

Péter Erika

 

Velence sebei

 

Siklanak még
fekete gondolák
a Rialto híd alatt,
és a város látványától
káprázik a szem,
de galambok helyett
sirályok lepik el
a Szent Márk teret,
s a Mózes-gát csak kalmár-álom.
A pusztulás markába zárt
paloták léte ingatag:
újabb seb Velence arcán.
A harangok vészjóslón konganak,
keserű dallamuk beakad
a tenger-marta partba.
Komorul a súlyos ég
a karneváli maszk alatt.

 

Hamu és korom

(egy tűzvész margójára)

 

Párizs éke, Notre-Dame,
asszonytested lángol,
kiáltanál, ám ajkadra ég a sikoly,

még sosem láttál ennyi fényt,
pedig évezrednyi nemzedék
ünnepelt és gyászolt
karjaid között,
nyakadra száz tonna
ólom olvad,
szíved hamu és korom,

katedrális,
ki most keresztként lobogsz,
és hónod alatt jajgat
a megriadt világ,
hisz karjaidban két évszázad
munkájának verejtéke ég,
sebesült vagy, de nem halott,
– rózsaablakodon
csillagok ragyognak
s verítékedből szárnyak nőnek.

 

Londoni képeslapok

 

A British Museum oszlopait
kikezdte a szél,
falaira szmog rakódott,
zsúfoltak a metrók,
az utasok mobiljukba temetkeznek
vagy bámulják a hirdetéseket.

*

 

A belvárosban több a felhőkarcoló,
mint a régi épület,
ismétlődnek a formák és színek,
a vöröstéglás házak monotóniáját megtörik a graffitik.

*

Nelson admirális
katonák helyett a Trafalgar teret szemléli,
szobra karcsú, magas obeliszken áll,
a szökőkutak párkányán galambok sziesztáznak,
mikor feltámad a szél,
arrébb rebbennek,
azután visszaszállnak.
                                                         

*

Delet kongat a Big Ben óratornya,
a nap rácsorgatja vékony aranyát,
a parkokban srácok piknikeznek,
a híres gyep zöldje már
gyérebb és fakóbb.

*

Tömörülés a Temze parton;
zsonglőr pózol a rögtönzött dobogón,
hajlong s izgalmat ígér,
fadeszkákon egyensúlyoz,
magát tapssal cicomázza,
majd körbejár a délutáni gázsiért.

*

Tajtékzik az emberhullám,
halmozódnak a zajok,
az utcákon Beatles-, Queen-
és Spice Girls-dallamok keverednek,
belevesznek a londoni ködbe,
de a tüntetők és mutatványosok lármája
harmóniában ölelkezik össze.

 

Megjelent a Bárka 2020/4-es számában.


Főoldal

2020. augusztus 21.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Ajlik Csenge verseiLövétei Lázár László: SzervraktárMarkó Béla verseiFinta Éva versei
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png