Versek

 

 KantorPeter_meret.jpg

 

Kántor Péter

 

Eltévedtek

 

Mintha nem is egymást követnék,
szerdára jön egy múlt csütörtök,
rég lejárt, tavalyi vasárnap,
ágrólszakadt, szomorú hétfő,
jön napsütésre szürke pára,
koromszag hársfa illatára.

Egy reggel hegy tetején ébredsz,
másnap nem leled a nyomát,
sarkig tárod az ablakot,
odalenn egy széles folyót látsz
hömpölyögni, egyre árad,
hullámok verdesik a házad.

S nevet cserélnek utcák, terek,
a szobrok is elkóborolnak,
útra kelt fák bolyonganak,
eltévedt történetek;
halacska úszik fenn az égen
egy kék csempés medencében.

 

Megjelent a 2019/6-os Bárkában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2020. január 15.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png