Versek

 

 KantorPeter_meret.jpg

 

Kántor Péter

 

Eltévedtek

 

Mintha nem is egymást követnék,
szerdára jön egy múlt csütörtök,
rég lejárt, tavalyi vasárnap,
ágrólszakadt, szomorú hétfő,
jön napsütésre szürke pára,
koromszag hársfa illatára.

Egy reggel hegy tetején ébredsz,
másnap nem leled a nyomát,
sarkig tárod az ablakot,
odalenn egy széles folyót látsz
hömpölyögni, egyre árad,
hullámok verdesik a házad.

S nevet cserélnek utcák, terek,
a szobrok is elkóborolnak,
útra kelt fák bolyonganak,
eltévedt történetek;
halacska úszik fenn az égen
egy kék csempés medencében.

 

Megjelent a 2019/6-os Bárkában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2020. január 15.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA