Versek

 csillag tamás

 

Csillag Tamás

 

 

Rózsaroncsok a hóban

 

Pulóveremben női illat, rózsaroncsok a hóban:

ma valahogy megközelíthetőbb az égbolt.

…ma valahogy nem tudom szégyellni magam.

Hetek óta meztelen utakra vágyom,

végső nyolcast repülő, májusi darazsakra,

de bármerre nézek, csak hó, csak ez a hálátlan,

megszokható hóesés.

 

Most kellene kiabálnom! Most kellene

túlkiabálni az autók gyulladt torokhangjait,

számon egy megszerethető nő nevével,

számon megtalált életemmel

 

én már nem tudok többet mondani neked.

Most ne hagyj egyedül.

 

 

Lámpaoltás

 

Talán, ha reggelig várnék, újra kitavaszodna,

talán reggelre megvigasztalna egy vers,

elmondaná, amit én nem tudok:

szám zarándokútját a szádig,

az ottfelejtett hajszálakat a paplanon,

a szerelem eleven, gőzölgő emlékeit.

 

Ha nem vagy itt, mintha én se volnék,

megmelegszem a leheletedtől,

s tudom, egyre nehezebb lesz

arcodról az ablakra nézni.

 

Elharapott félmondatok utáni csend van.

Figyelek. Félek.

 

 

Amikor szomorú vagy

 

Amikor szomorú vagy,

kidőlt szőlőkarókat látok a szemedben,

a nélkülem elmúlt időt,

híradók kilőhetetlen

rakétáit, elmaradt háborúkat.

Nézem az arcod, s hirtelen megöregszek,

mintha egy régi nyárra emlékeznék,

rég beszántott dűlőutakra, kaporszagú szélre.

Amikor szomorú vagy,

mintha senki országa se lennék,

egy lakhatatlan égbolt kifeszített szárnyú,

gazdátlan madara.

Nem szeretném, ha sírnál.

 

 

Másfajta

 

Üres lakásba hazamenni.

Másfajta bátorság ez,

mint a fegyverfogóké.

Nem torkolattüzeket

fürkészünk,

hanem szerető szemek csillogását.

Nem gépfecskék zúgására

rezzenünk,

a kályhák hallgatása riaszt.

Másfajta bátorság a miénk,

mint a fegyverfogóké,                                                                                  

ha ölelünk, mintha most születnénk,

mintha utoljára szorítanánk szeretőnk derekát,

nevetésük tisztára mossa

a köveket, a szürkét

színre festi,

ahogy minket is.

Olyankor azt érezzük,

nincs fegyver, ami

foghatna rajtunk.

 

Megjelent a Bárka 2014/2-es számában.

 


 

Főoldal

 

2014. április 08.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png