Versek

 

Pollágh Péter

 

 

Általános trafik

 

Nyár van, a napraforgók jóra fordulnak.

Ülök egy trafik erkélyén, halál utáni élmény;

tárgyacskák leszünk mind, megfoghatóak.

Posztmortem nippek, gombok egy medve

kabátján, a mackófelsőn, ami túlél minket.

Színes szipkák. Mindegyiken egy évszám.

Beleszívsz és ott vagy: a 45 apa, a 48 anya,

a három gyerekév már hetessel kezdődik,

kettőt visznek a nővérek, copfos kétharmad,

70 a Szilvi és 74 az Andi. Családi trafikillat,

bele-beleszívsz, szippantasz, és beesik az arcod

egy évbe. Kicsit be is szorul, mint Ivánka

feje a szivardobozba: álomfejű, kulcsos gyerek

mindig szökőévet keres.

 

Több mint bódé. Tekintetes trafik: erkélyein

a hibáktól eltekint.

Minden újabb csendben jobban értem kicsit.

 

Ez a trafik nekem Ivánka. Szent Iván.

Ma az ő napja van, ma a fény a király,

érte nyúlnak el az árnyékok olyan messze,

és a fények is érte, ilyen sokáig sötétbe.

 

A napraforgók jóra fordulnak,

a trafikos lassú és elégedett,

megnyalja tíz ujját, süt az ég,

a messzeségben fűnyíró szól,

valami bánat elöregszik épp,

és hagyja, hogy hívják a forró

gombok már mind a két kezét,

bácsisan gépel egy könyvet,

címe is van: Mándy Ivánért.

 

 

Afrika trafik

 

A trafikos özvegy, de nincs egyedül.

A vevők egymásnak adják a kilincset,

és játékmunkatársakat is mindig keresnek.

Több emelet trafik. Színváltós polcelemek.

Itt visszaváltják a törött lábú katonákat,

a piros indiánokat, a kis amerikákat,

meg a behurcolt, szurtosképű rabszolgákat;

és egyik emeleten sem sírnak,

mert a konyharonggyal takart, fehér részlegen,

a kis ispotályban jól pólyálnak,

rossz csontot is jóvá tesznek.

 

Itt aztán ragyognak a márkák.

Terefere keksz: Zamat kávé és kekszgyár.

Füles sapka: Vörös október vagy Május 1

ruhagyár. Színszóró szélforgók, fejkarnevál:

barkácsolt és puha pofák.

 

Úgy nézel ki, mint egy bajusz,

ugratják egymást a polclakók.

Nincs csont, nincs gond,

ez van a cetlin, mi díszzsebkendő gyanánt,

a napsütötte medve mellzsebéből kiáll.

Odacsempészték, míg aludt, bóbiskolt

a barna test nagy, komoly gömbje.

Pimaszok a plüssök: trafiktapasztalat.

 

Mocorognak a polcok, zúg az egész lelátó.

Ki lopta el a pénztárcát? A gyanú gyorsan körbejár,

és rá is hull az egyik szurkolóra,

ki szemtelenül tartja magát a legfelső páholyon.

Egy majom, egy banánszopó. Ő lesz az,

a cetlicsempész. Szőrcsomós haramia,

tolvaj, fogják meg! – A felajzott linóleumon toporgok,

és esküszöm, felképelem,

ha nem hozza le azt a kókuszbombát,

mert ma nem a naplovat kérem, nem a gyaloghalat,

ma őserdős Afrikát akarom,

fekete-sötét, csapolt vérét,

a csokoládéültetvényeket, a ventillátoros szivarszobát,

az őserős babkávéját, a csillapító kinint.

A foglyul ejtett feltalálót, Jacek Babkát,

akit csak úgy hívtam: Jajka.

Az ezüsttó kincsét, a winchesteres, elöltöltős puskát,

légiósok pofatakaró burnuszát, a néger Afrikát,

a vidám, szertelen szerecsenmosdatást.

 

Megjelent a Bárka 2013 / 1-es számában. 

 

Ajánljuk még:

 

Pollágh Péter versei

Pollágh Péter: Egy régi, pimasz nyár (tárca)

Pollágh Péter könyveiről (Reichert Gábor)

Pollágh Péter versei

 


 

Főoldal

 

2013. február 18.
Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái Szil Ágnes tárcái
Búgó gyökerek, avagy zeller a TiszántúlonEgy asztalnál szeptemberben a szentekkel
Poós Zoltán: 1979. december 3. – LőkösházaBabiczky Tibor versei Kopriva Nikolett verseiMarkó Béla versei
Oravecz Imre: AlkonynaplóAbafáy-Deák Csillag: Ad actaMegyeri Edit Tünde: VasárnapTőzsér Árpád: Északi emberek – Naplójegyzetek 2018/19-ből
Márton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanomMárton László: Nibelungok, I. felvonás
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA