Versek

 

Pollágh Péter

 

 

Általános trafik

 

Nyár van, a napraforgók jóra fordulnak.

Ülök egy trafik erkélyén, halál utáni élmény;

tárgyacskák leszünk mind, megfoghatóak.

Posztmortem nippek, gombok egy medve

kabátján, a mackófelsőn, ami túlél minket.

Színes szipkák. Mindegyiken egy évszám.

Beleszívsz és ott vagy: a 45 apa, a 48 anya,

a három gyerekév már hetessel kezdődik,

kettőt visznek a nővérek, copfos kétharmad,

70 a Szilvi és 74 az Andi. Családi trafikillat,

bele-beleszívsz, szippantasz, és beesik az arcod

egy évbe. Kicsit be is szorul, mint Ivánka

feje a szivardobozba: álomfejű, kulcsos gyerek

mindig szökőévet keres.

 

Több mint bódé. Tekintetes trafik: erkélyein

a hibáktól eltekint.

Minden újabb csendben jobban értem kicsit.

 

Ez a trafik nekem Ivánka. Szent Iván.

Ma az ő napja van, ma a fény a király,

érte nyúlnak el az árnyékok olyan messze,

és a fények is érte, ilyen sokáig sötétbe.

 

A napraforgók jóra fordulnak,

a trafikos lassú és elégedett,

megnyalja tíz ujját, süt az ég,

a messzeségben fűnyíró szól,

valami bánat elöregszik épp,

és hagyja, hogy hívják a forró

gombok már mind a két kezét,

bácsisan gépel egy könyvet,

címe is van: Mándy Ivánért.

 

 

Afrika trafik

 

A trafikos özvegy, de nincs egyedül.

A vevők egymásnak adják a kilincset,

és játékmunkatársakat is mindig keresnek.

Több emelet trafik. Színváltós polcelemek.

Itt visszaváltják a törött lábú katonákat,

a piros indiánokat, a kis amerikákat,

meg a behurcolt, szurtosképű rabszolgákat;

és egyik emeleten sem sírnak,

mert a konyharonggyal takart, fehér részlegen,

a kis ispotályban jól pólyálnak,

rossz csontot is jóvá tesznek.

 

Itt aztán ragyognak a márkák.

Terefere keksz: Zamat kávé és kekszgyár.

Füles sapka: Vörös október vagy Május 1

ruhagyár. Színszóró szélforgók, fejkarnevál:

barkácsolt és puha pofák.

 

Úgy nézel ki, mint egy bajusz,

ugratják egymást a polclakók.

Nincs csont, nincs gond,

ez van a cetlin, mi díszzsebkendő gyanánt,

a napsütötte medve mellzsebéből kiáll.

Odacsempészték, míg aludt, bóbiskolt

a barna test nagy, komoly gömbje.

Pimaszok a plüssök: trafiktapasztalat.

 

Mocorognak a polcok, zúg az egész lelátó.

Ki lopta el a pénztárcát? A gyanú gyorsan körbejár,

és rá is hull az egyik szurkolóra,

ki szemtelenül tartja magát a legfelső páholyon.

Egy majom, egy banánszopó. Ő lesz az,

a cetlicsempész. Szőrcsomós haramia,

tolvaj, fogják meg! – A felajzott linóleumon toporgok,

és esküszöm, felképelem,

ha nem hozza le azt a kókuszbombát,

mert ma nem a naplovat kérem, nem a gyaloghalat,

ma őserdős Afrikát akarom,

fekete-sötét, csapolt vérét,

a csokoládéültetvényeket, a ventillátoros szivarszobát,

az őserős babkávéját, a csillapító kinint.

A foglyul ejtett feltalálót, Jacek Babkát,

akit csak úgy hívtam: Jajka.

Az ezüsttó kincsét, a winchesteres, elöltöltős puskát,

légiósok pofatakaró burnuszát, a néger Afrikát,

a vidám, szertelen szerecsenmosdatást.

 

Megjelent a Bárka 2013 / 1-es számában. 

 

Ajánljuk még:

 

Pollágh Péter versei

Pollágh Péter: Egy régi, pimasz nyár (tárca)

Pollágh Péter könyveiről (Reichert Gábor)

Pollágh Péter versei

 


 

Főoldal

 

2013. február 18.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png