Versek

 

Nyerges Gábor Ádám

 

 

Ha valami mégis

 

Nem nyit semmit.

Tétova és hazátlan.

Körbe forog a kulcs a zárban.

 

Kavics vagyok.

Lépések mentén pergek.

Nem mozdulok, mégis ténfergek.

 

Kulcs a zárban.

Oldalamra fordulok.

Ürességem a gyomron túl korog.

 

Nem mozdulok.

Változni már nincs remény.

Ha valami mégis, úgysem én.

 

 

El ne árvulj

 

Jaj, kicsi szívem, ne nőj már tovább,

hisz lenn eddig is útban volt a láb

és egyebek, de már fent sem férsz el,

bár fej híján erre sem emlékszel.

Lassan már gyorsabban nősz, mint a máj

és féltelek, helyet nehogy már csak kint találj,

aztán meg el ne árvulj itt nekem,

nélküled nem lenne már mit kiöntenem.

 

 

Túl régi tárgyak

 

Mindenkit túlélni.

Útban lenni kacatnak.

Tükröződni túl régi

 

tárgyakon. Emlékül

maradni magadról,

így nem múlni el végül,

 

hogy egyre csak rosszabb

lehet minden egyes nap.

Igyekezni, hogy beosszad

 

minél több időre

a hátralévő halált,

megsértve és elgyötörve,

mint aki ennél többre várt.

 

Megjelent a 2012/6-os Bárkában.

 


Főoldal

 

2013. január 24.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Győrei Zsolt tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Aknai Péter: LiftMakk Flóra: Öt ok a hallgatásra
Békési kovászságokNagy-Laczkó Balázs: Dologtalan augusztus
Kustár György: JákóbBálint Tamás: Máj hagymalekvárralEszteró István: Jézus DNS-eMelankólia IVXLCDM – Halmai Tamás Báthori Csaba-paródiája
Mert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiájaGrecsó Krisztián: Két karakter Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-Buda
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png