Nyerges Gábor Ádám
Ha valami mégis
Nem nyit semmit.
Tétova és hazátlan.
Körbe forog a kulcs a zárban.
Kavics vagyok.
Lépések mentén pergek.
Nem mozdulok, mégis ténfergek.
Kulcs a zárban.
Oldalamra fordulok.
Ürességem a gyomron túl korog.
Nem mozdulok.
Változni már nincs remény.
Ha valami mégis, úgysem én.
El ne árvulj
Jaj, kicsi szívem, ne nőj már tovább,
hisz lenn eddig is útban volt a láb
és egyebek, de már fent sem férsz el,
bár fej híján erre sem emlékszel.
Lassan már gyorsabban nősz, mint a máj
és féltelek, helyet nehogy már csak kint találj,
aztán meg el ne árvulj itt nekem,
nélküled nem lenne már mit kiöntenem.
Túl régi tárgyak
Mindenkit túlélni.
Útban lenni kacatnak.
Tükröződni túl régi
tárgyakon. Emlékül
maradni magadról,
így nem múlni el végül,
hogy egyre csak rosszabb
lehet minden egyes nap.
Igyekezni, hogy beosszad
minél több időre
a hátralévő halált,
megsértve és elgyötörve,
mint aki ennél többre várt.
Megjelent a 2012/6-os Bárkában.
