Acsai Roland versei a 2006/6-os Bárkában
Acsai Roland
Költő, kritikus. 2002-ben a Terasz naplóírójaként így vallott magáról: "1975-ben születtem, méghozzá június 16-án, vagyis a Bloomsdayn, azon a napon, amikor Joyce Ulyssesének eseményei játszódnak.
Gyerekkoromat Abonyban töltöttem, azon ritka faluk egyikében, amelyek két költőt is adtak a világnak (Zalán Tibort és jómagamat).
Öt éve Budapesten élek egy zuglói lakásban a szerelmemmel. Kedvenc kávéházam a Művész (főleg a kora reggeli órákban, amikor még csak néhány törzsvendég ül az asztaloknál), ami szebb, mint bármelyik párizsi kávéház. Fél év múlva diplomázom az ELTE BTK magyar szakán.
’98-óta publikálok verseket, irodalomkritikákat (ÉS, Alföld, Jelenkor, Liget, Tiszatáj stb.) Első verseskötetem tavaly ősszel jelent meg a Liget gondozásában Milyen évszak címmel. Jelenleg a következő verseskötetemen dolgozom." (Trinapló, 2002.)
EGY KEMIJARVII TORNÁCON
A föld nem szökhet meg a menny elől,
Gondolod egy kemijarvii tornácon ülve,
Amíg Vera és Kata odabent szaunáznak,
Ismeretséget kötve Tonttuval, a szaunák
Manójával; és nem is akar megszökni,
Itt különösen nem, ahol az ég egészen más,
Mint otthon, és az alatta álló lapos, vörösre
Mázolt faházakkal az egyik Garbarek-cédé
Borítójára emlékeztet, és ti sem akartok -
“There are sculptures in your mind too” -
Mondta Kata, miután beszámoltál
Kaunoval, a törpeuszkárral tett sétád során talált
Szobrokról, különös tekintettel arra a kis meditáló,
Vörösagyag figurára, amire a földön bukkantál
Eldőlve, és visszaültetted egy szikla tetejére.
Csak később jöttél rá, hogy abban a pillanatban
Az agyadban lakó szobrok is helyükre kerültek.
Érzéseid olyan tiszták lettek,
Mint a kamrából hozott fahasábok illata.
Egy mécses áll előtted az asztalon,
Üvegfalai finoman csörömpölni kezdenek,
Amikor az asztalra teszed kezed,
Átvéve, és felerősítve remegését.
Ha elveszed kezed az asztal lapjáról,
Újra elhallgat, mintha morzejeleket
Küldene tested az ég felé szüntelenül,
Amiket eddig észre sem vettél.
Idáig kellett eljönnötök, hogy
Észrevedd a folyamatos kapcsolatot.
Az írást, holnapig, most abbahagyod.
Itt hagyva a kertet, az asztalt.
Mész, hogy Verával megtapasztald
A szaunázás spirituális élményét.
A mécses egy utolsót csörög még.
Laptopod lemerül, majd újra tölt -
A menny elől nem szökhet meg a föld.
KÉT ÉG SATUJÁBAN
Az esti bevásárlás előtt lementünk
Egy tóhoz,
Ahol addig még nem jártunk,
És megálltunk a magányos
Stégen -
Fejünk fölött súlyos,
Sötétkék felhőtömeg lebegett,
Akár egy méretre vágott
Acéllemez.
A tó lúdbőrös vize olyan pontosan
Tükrözte az eget,
Hogy el sem lehetett dönteni,
Merre van a fent,
Merre a lent.
S a horizont alján,
A kettő közötti keskeny,
Fényes sávban
Egy gyár épülete derengett fémesen.
“Csak Finnországban látni ilyen metafizikus
Gyárakat“ - gondoltam,
Ahogy ott álltunk a stégen
Egymás mellett,
Két ég satujában.
Kapcsolódó:
Kiss László kritikája Acsai Roland kötetéről
Bárka 2006/6
