Versek
Kalász Márton versei a Bárka 2006/6-os számában
Kalász Márton
1934 Sombereken született
1952 Pécsett érettségizik
1953 állami gazdaságban dolgozik az Ormánságban, majd Siklóson és Szigetváron népművelési előadó, művelődésiház-igazgató
1957-70 a Falurádió riportere, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1964 Kelet-Berlinben ösztöndíjas
1971-74 a Berlini Magyar Kultúra Házának munkatársa
1970-1985 Az Új Írás rovatvezetője
1986-tól a Vigilia főmunkatársa
1991-94 a stuttgarti Magyar Kulturális Tájékoztatási Központ igazgatója
1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke
2001-tól a Magyar Írók Szövetségének elnöke
Költők emlékezete
(Kezdő haláltánc)
„Gesztus – kinek. Ha csak rá
emlékeznél – ránk; ne külső, látható-láthatatlan
máglyák égetnék rejtő emlékezetünket.
Hogy »volt szinte egy barátom«? Jó Istenem, kinek lesz
Ettől; s ma jártában – majd mindössze: volnánk? Él bárki – én is.
Ki könnyed, módján; kik azzal, csak itt mi rangon – utánunk.
Érvényünkké tenni mit tudhatnánk. Nem szenvedés- (netán korrekciós),
makacsabb történet eddig minden. Végárusítják
morzsányi lényünk, adtuk pillanatig tartó kornak ki magunkat.
Nevezzék emlénynek, mára fondorkodó igénynek,
mondtuk egyszer mi tiszta égnek. Így utolsó,
föld-árkon visszhangozva, ha bennünk, a kevésnek
mégse – vert ideák. Épp »jobb orcát« vitatnunk
búcsúzóul – amilyen rég volt: Vonásain túl viselve kívánt
sokunkat tovább.”
(Utcai harc)
Szereti a világ, ha újraköltik
Szilágyi Domokos
egy tűzőbb oldalra. Ma már szürkületre tedd. Az átjutás kénye-bája
amúgy olyan, úgy diszkrét, suttogó, de
határozott szóval indít valamit: itt lépj, szó közben gyorsuló
féltünkben épp ne határozottan. – Rég se, utcai harcunk
rendszere: egyfelől tudva, nem vagyok, ma rám köteleznie
mindig, vak volnék – szín tehát
eleve bennefoglalva az átsuttogott, kellőn agresszív állítgatásban?
Van it félnünk. A kímélő elköttetés –
jobb volt, kíméletlen? Még ha elfogulatlan lett volna, óv, te
fehér
álcaképp kocogtál (»könnyű ütem«) fehér, zászlós botunkkal –
kivetnének, mielőtt pírba ér: tilosba.
Ezért mások, kétkedve mérő alkatok. S ha addig
sebbel járjunk, még vonakodva. Ugyan gondjuk se; tétre – nem
szerény átfutás.”
Megjelent: Bárka 2006/6
Főlap
2006. december 22.
