Nagy Mihály Tibor
énvelem
ha szembejönnék énvelem az utcán
biccentenék egy félmosollyal számon
ha nem tudnám a nevemet megsúgnám
miképp is hívnak ezen a világon
ha bezárnának engem egy napon
álkulcsokat reszelnék úgy magamnak
ha beteg lennék kicsit vagy nagyon
ápolnám magamat hogy megmaradjak
de énvelem ha nem találkozom
azt gondolom hogy jobb is így nekem
mert senkinek se rossz ha távozom
és senkinek se jó ha érkezem
időhintákon hogyha lengenék
világok száz szele se fújna szét
én meg én
- hová is indulok ha indulok
- akárhová de meg nem érkezel
- zavarba hozhat bármi kis dolog
- ha apróságokon elvérezel
- mit kellene sosem csinálom végig
- ha mégis annál rosszabb az neked
- a régen vágyott győzelem megérint
- a vereséged jó lesz rejtened
- semmit sem ér a megszenvedett szándék
- hiába volna bármi másban hinned
- ha meg nem érti szívem amit átélt
- és föl se foghat semmit amit hírdet
- hová is indulok ha elmegyek
- nem tudhatom de ott leszek veled
úgyis elsuhan
ahol vagyok ott sem vagyok egészen
hol nem vagyok ott is vagyok szerintem
a változás talányos térnyerésem
s a változásnak vége-hossza nincsen
nem érem el hová elindulok
és nem akarom azt amit elérek
gyűlölni és szeretni sem tudok
jobb lenne félredobni az egészet
jobb lenne hogyha megnyugodnék abban
hogy fény és árnyék úgyis elsuhan
a teljességet hordoztam magamban
de széthullt bennem minden ami van
nem is tudom miért és mit keresnék
szivárványálmom hétszínű üresség
Megjelent a 2011/6-os Bárkában.
