Aczél Géza
(szino)líra
torzószótár
adagol
talán azért nem vittem egész életemben sokra mivel nekem mindig az tetszett legjobban mikor a
helyzetbe került ember gondosan kimérten adagolta a materiális és szellemi javait gallovics bácsi
sárospataki szatócsboltjában a savanyú cukrot sztojka bácsi nyíregyházán a hajnaltájban
kelesztett meleg házikenyeret a szódás gunyecz erősen nyikorgó stráfkocsijáról akkurátusan
a homályos szódásüveget kulcsár gabi bácsi unalmas tavaszi latin órákon az ötféle deklinációt
mi lassan föléltük mindezt a nyugalmas valót természetes ritmusban épültek növekedésünkbe
a kisvárosi koordináták s mire kiértünk a lázas terekre különös bohócoknak tűntek az izgágák
szánalmasaknak a karrierért tolakodók agresszív pöcsöknek a politikusok persze sok hasznom
nem lett ebből a békességből mint temetők szemétgyűjtőjében az elszáradt koszorúk örökös
vesztesekként hoztuk a borút a terror a rablás egyetemes törvényeit nem ismerve készületlen
bolyongott huzatos áramlatokkal kaszabolt tereken az önmagát feladó elme sorsát rezignáltan
mérlegelve s függöny mögül lesve hogy húznak az utakon a gengszterek magas térdemeléssel
adakozik
a történelmi indulatok jórészt megítélhetetlenek nézed a térképen birodalmak vélhető bukását
majdnem olybá tűnik mint az egyszeregy átrajzolt határok kipusztult népek aztán egy roppant
kavarodás fölülírja az egészet a tégelyből kimászik valami más hol hun hol gót hol éppen alán
s akkor még itt csak a köldökünket nézzük fogalmunk sincs hogyan támad a berbereknek ősi
ellenségük s miként törik óceániában aprócska korallzátonyokra a nemzeti öntudat kik hiszik
harcos etalonnak rég elnyugodott ükanyjukat s hová írod ha ínyenc barátod a polipot zabálja
s neked már a tengeri hal is olyan mint a bálna a csigától összerándulsz de megkönnyebbülten
már a közös borozásra bámulsz melyben az ízlés szétesett horizontja a szokás közös zenitjén
barátságosan újra összeér holnap együtt rajongtok a kacsazsírral locsolt tejfölös tojásban bő ra-
kott krumpliért majd szidjátok a nőt ha túlságosan adakozik rögtön föl is háborodva mikor
távolabb kövekkel agyonverik mert végül is zárva termőkkel milyen lenne a magányos férfi sorsa
vagy ha szörnyű nejét más erkölcs nyikorgó ágyadba tolja szabad lelkű hová menekülsz
adalék
a naményi udvarban hol huszonhét szilvafa volt s a lepotyogó szilvákon kiterített szárnyakkal
vitorláztak azóta sem látott gyönyörű pillangók s noha az emlékezésekkel csínján illik bánni
a visszapillantásban rejlő mesekertet összezúzhatja bármikor akárki ha a tett fátyolosan lengő
színhelyére visszatéved a látottakat máig nem morzsolta szét bennem az enyészet nem hiába
lábatlankodtam a rotyogó rézüst körül kora reggeltől bársonyos estig élvezve ahogy a szürkén
szálldogáló pernye a semmibe feslik amíg anyuka és a szomszéd néni egy roppant fakanállal
óvatosan kevergette a feketülő masszát tudtommal nem volt abban semmi adalék se cukor se
rögzítő szer tartósító szulfát aszkorbinsav vagy antipasszát csupán a gyümölcs fönsége kezdett
lassan elválni a fém forrongó peremétől különös minőséget szülve ebből az aszúsodó lekváros
egészből melyből aztán nem úgy ízlett egy megkent szelet kenyér megtömött prézlis gombóc
elvarázsolt sápadt tészta ahogy máma a sok mirelit és zagy között nem lelve már a gyümölcs
illatára miként a boldog ifjúságra mely mögött valami igaz anyagszerűség is végleg elveszett
*
adófizetés
a konkrét fogalomtól eltekeregni most nehéz hisz ősrégi táptalajból bokrosodik az adófizetés
csússzon bár mohón feneketlen zsebbe a józan belátásnál a fegyver leeresztve hisz fizetni illik
a mamut agyaráért ha már némelyik hősködő annyira ráér bombázgatni a roppant állatot a vár
körül is áldatlan állapot ha nem övezi cölöpös vizesárok s az ellenség csak úgy kacagva ráront a
megszeppent népre majd városokban is előbb-utóbb ívelő híd közlekedés kéne a lápot sűrűn
behálózó vasutak hívőknek templomok unatkozóknak víg játszóterek ez ügyekben okos még
versben sem lehetsz csak hát mindenek mögött dolgainknak ott a vak indulata mikor vigyorral
tömi feneketlen zsákjába dézsmáját a pasa s vastag baksisért pokoli érveket gyárt lopásokhoz
a zúg jogtanácsos s míg veled a hatalom a folyosót nyalatja mindeneknek nyála-taknya atyja
önelégülten szórja a közöst s egy idő után megszeppenve állsz önmagad ásta sírgödröd fölött
mert utódaidon ezt a fekete munkát egyszer még valamelyik cinikus barom behajtja ugyanis
nem volt pályáztatva a szegény pára miként akarta itt hagyni ezt a gusztustalan árnyékvilágot
adófizető
hagyjuk most a papi dézsmát szemforgatás van itt még száz kövessük lépésben nyomon a mai
napot mikor hősünk megkapja a paksamétát s már hozza is elő hátulról a kis házi létrát minek
magasából a szöveg ömlenybe hátha belelát valamit mivel a sanda szándék mögött mégis csak
legmaradandóbb amit anyanyelv gyanánt a törvényt szövegező alakít mivel nincs az a dekon
s a hermeneutikának radikális ága mit a szerencsétlen adófizető meg ne kívánna az ősnyomat
után így aztán marad hogy bután s az utolsó fillérek elvesztésétől szorongva nekiül borongva
a pontokba szedett hottentottának a laikusról beszélek akire az adósok virtuális rozsdás ajtaja
évente rácsap mivel könyörületes pénze nemhogy beszedésre szemetekből kutyult evésre sem
volt elég míg másokat a bűnöző feledés az összekacsintás gyilkos bája behív pezsgőre fekete
kaviárra s ha netán politikai bandaháborúban rákaparnak a lopásra néhány évre elterpeszkedik
honoluluban a költő pedig ide gyors rímet nem találva belesüpped végtelen magába és a világ
aljasságain elborong tényleg csak az enyím s a tied lármája előtt lehettünk igazán boldogok
adogat
kimegy hajnalban a kamasz szemközt a tölgyerdő széli teniszpályára egyedül van de mégsem
árva körben madarak fityeregnek míg kinézi magának a legszebb süllyesztett pályát melynek
meredek oldalán vakít a fű ám lent az élénk vörös salak tegnap estéről még bántón összevágva
lomhán elcammog hát a hátulsó szertárba a panírozó hálóval az egyenetlen küzdőtérre néhány
futurisztikus ellipszist rátol s már ez a látvány is riadt lelket ápol akár egy üde impresszionista
festmény a feljövő napban az élénkség derűi már-már jól becsapnak de érzed valami hiányzik
nagyon ezért gondosan megtömöd finom hófehér mészporral a sokáig keresett apró vonalazó
kocsit melyet a tett helyéig ölben viszel így fölösleges jelzéseket kívülre nem borít s óvatosan
húzni kezded az egyéninek és párosnak való egyeneseket az élettel telítődött konstrukciónak
örülsz mint egy kisgyerek s már csak a háló igazítása van hátra a kurblival oldalról gondosan
megtekered hogy középen ne lehessen fáradt lankadása aztán jólesően leülsz s várod a szelíd
ellenfelet ki megérkezve homorítva adogat tenyeresről visszaadsz sokat csak a fonák ne lenne
Megjelent a 2011/6-os Bárkában.
