Versek

 

 

 

Lesi Zoltán

 

 

Macska

 

 

Mintha a Péterfy kórházban nagyobbak lettek

volna a fogaid. Liftez a gyomrunk, nincs

étvágyunk, mégis megennénk egymást

a váróban, ha lenne rá időnk. Alice, ez fájt,

belém haraptál, csak mert annyira féltél. Most

belenézünk a hasadba az ultrahangos géppel.

Nem vagy túlvilágra járó macska, nem vagyok

tükör, és apám se üveges, mégis látjuk a kis

embert ott belül, amint ugrál, torz fintort vág,

nevet. Méhed az ágya, ablaka szemed, két

aszinkron szívverés melegíti az egyszobás

lakást, de hiszi a piszi, hogy ez a bogár

hasonlít rám. A bőröd sír miatta,

amíg labdává nősz, de ő még nem gurít, csak

pózol az első fekete-fehér képen.

 

 

 

Lepkefejű

 

 

A fejemben egy titkos lepke van.

Nem mutatja színes foltjait, pedig tudja,

mire van szükségem, látni igenis,

legalább odaát jól mennek a dolgok.

A bábon nincsen ablak, innen belülről

csak elképzelni tudom apát, akit talán

épp most preparál egy finom

kezű nő. Nem ismerem, de

hiányzik, ha csak egyszer láttam volna,

tudnám, milyen színű leszek. Alice, mint

hernyó látogatott meg.

Megfogadta, örökre kicsi marad, mert

akkor ide, a bécsi lepkeházba is olcsóbb

a belépő, és minden nap eljön

és szárnyai lesznek neki is, mint

az angyaloknak.

 

 

 

Ragasztó

 

 

Apu, nézd, szeretlek,

mint egy csoki reklámban a kis kutya

futok utánad, mert magaddal

hoztál a zöldbe, hogy tovább add,

amit neked is megmutattak.

Azt ígéred, csak addig megyünk,

amíg szép, lássuk a Kőröst, a földbe vésett

horgászhelyeket, ahol

befutott a zsinór és billegett

az úszó. Etette magát a Népszabadságba

csavart szendvics, a csúzlival

belőtt etetőanyag. Ráragadtak

a betűk. Csak a vízparti fák

letakart odúiról nem

akartál beszélni.  A szorgos

délutánról, mikor egyedül

hagytak, húsz éve,

azóta nem költözött

ide madár. Nem volt nehéz

felmásznod a fákra és a fészkekbe

nyomni az otthonról lopott

technocolt. Nem mondtad,

de nekem is világos

lett, aki bosszút

keres, annak még most

is biztosak itt az ágak,

de ami neked szép, nekem most

fáj, mint itt ez a

régi kilakoltatás, a fákra

ragadt, tollas testek,

akár neked az ajtóban

a kicserélt zár.


 

 

Megjelent a 2011/1-es Bárkában.

 


2011. február 20.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg