Mogyorósi László
Szóközök
Néha meghal bennem az állat,
és bármennyire is kívánlak,
azt szeretném, hogy a barátod
legyen veled, ne hagyjon már ott -
Mikor titkoltad hónapokig,
féltél, hogy haragszom majd, pedig
az ösztön fölé kerekedik
a józan belátás, s hogy szeretlek,
hogy jobb nélkülem - együtt nektek,
nincs lakásom a belvárosban,
s kocsim. Csak útszéli árkom van.
Ebédeljünk hármasban - kéred;
hárítom: hozzád jöttem, érted?
Elképzelem, hogy erős meg szép,
s hozzá a briliáns elmét,
s ahogy ott ülsz a társaságban,
ha francia barátoknál van,
s még szereted is, hogy ilyenkor
nem értesz semmit a szavakból,
ahogy csak szóközökben fér meg
leveleinkben is a lényeg.
Mint akinél nincsenek otthon
A lány, aki szakított velem,
néha még átjön,
olyanok vagyunk,
mint akinél nincsenek otthon,
jóllakatja éhséggel hiányát,
tápot ad a remény
színes tollazatú papagájának,
aki a nevén kívül más szót nem ismer,
átjön a lány, illatozik, és megöntözi a virágokat,
megöntözi a húsomban nyíló sebeket jóddal,
pompázzanak a vágy vörösében,
nagyon fáj,
szeretném kisírni magamat a vállán,
de ő arra kér, meséljek viccet neki,
mert szeret nevetni,
és ezért szeretem, ha nevet,
ragaszkodik lepusztult lakásom tájaihoz,
mégis egy idegennél
lesz otthon ezután.
Lucius monológja
Utaztál-e már át
szamártestben, barátom,
a világon? Hálát
adsz, hogy nem, s én belátom
nem fenyegethet bárkit
a boszorkány-segéd lány,
felcserélve varázst, mit
a sors csak úgy elédhány.
Ki Ízisz papja lettem,
ott a huszadik század
táján segítek, essen
veled is ily varázslat.
De légy te kutya inkább,
öleb egy szingli-lakban,
hogy két karból font hintád
által élj boldogabban.
Ily csókokat, te bölcsész,
kitől is kapnál, hogyha
nem lenne szingli ő, és
nem lennél kutya-forma.
Simulj testéhez büszkén,
így, nercbundán utazz át
világvárosok üszkén,
s ha hölgyedet ugatják,
vakkantással ne fáradj,
vigyáz ő majd magára;
porban fetreng e század,
de övé csillogása.
Megjelent a 2010/6-os Bárkában.
