Tóth Krisztina

 

 

Menyegző

 

Minden csecsemőt kezek tolnak

fekete vízből a vak világra.

Minden születés ingó csónak,

minden vőlegény sötét bárka.

 

Minden folyó fátyol a házban,

minden halál szakadó hártya.

Minden csecsemőn fehér máz van,

minden menyasszony foga sárga.

 

 

 

Metró

 

Hátulról öregember, elölről fiatal férfi.

Megy ki az emlékezetből a mozgólépcsőn.

Ma, mikor vele álmodsz, nem is érzi.

Holnap majd hátrafordul, de későn.

 

Hátulról fiatal férfi, elölről soha többé

nem szabad kezdeni a felénél fölébredve.

Ijesztő gyengédség rántja össze

a szívet így is: kihagy egy hosszú percre.

 

Ki teszi jóvá, ami jó volt,

kever egy arcba ennyi titkot?

Lélegzik fent az elfogyó hold,

mire kijutsz, már senki sincs ott.

 

 

 

Megjelent a 2010/6-os Bárkában. A folyóiratban a Menyegző című versnek a kézírásos változata olvasható.

 

---