Hizsnyai Zoltán
Szerenád nagymosáskor
Hunyhat a máglya:
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.
(Ady Endre)
viszed a szennyest
szennyesem mosni
nagy halom alsó
kis kupac zokni
közte négy király
felső meg négy ász
pizsamanadrág
s ahhoz is felső
keresztbe csíkos
boglyányi szennyes
nézni is kínos
most viszed mosni
beérsz a fénybe
átdereng pelyhes
vállad meg melled
cukros bibéje
viszed szennyesem
áztatni mosni
szemből az ablak
fellapoz s most ni
kivillan hátad
s alatta bársony
tokjában nyárson
imbolygó alsód
két feszes halma
felsődön alma
alatta korhely
vágyaim alma
harapás íze
ízek hatalma
gyűjtöd a szennyest
hajolsz elémbe
felsejlik combod
közte a bolyhok
a beste ajkak
szemem a rojtok
fodrok közt kajtat
alul az ászok
körben a frízek
ízékre szedlek
de most még ázok
viszed a szennyest
szennyesem mosni
nagy halom alsó
kis kupac zokni
reggeltől estig
estétől délig
átérsz a fénybe
de csak úgy félig
derengő bájak
halmain gázol
sóvárgó szemem
már leigázol
pedig még ázom
nem vagyok tiszta
mángorold ölem
magadhoz vissza
vérem papírok
fehérje issza
áztass magadba
tunkolj a fénybe
vidd el a szennyest
áztatni mosni
nagy halom alsó
kis kupac zokni
kazalnyi felső
lábam a mellső
már nyúlna érted
ahogy a fénybe
de meg nem érted
pedig a fényárt
már épp elérted
a szerenádom
folyton elérted
magamba fojtom
s inkább nem ojtom
bojtomba rojtod
mert még a napot
is tán leojtod
vidd csak a szennyest
sok felsőm ászom
cinkelt alsómat
hagyd kihalásznom
nagy halom vászon
kis kupac zokni
hagyom hadd ázzon
tavasztól őszig
az ember ennyi
szennyben nem nőszik
nézi a fényt s nem
mentegetőzik
veszi a butykost
jól megdudlizza
s jöhet a nudli
jöhet a pizza
és ha már uncsi
rummal magizza
de a fény így is
szívét elizza
behajolsz csendben
viszed a szutykost
másik sarokba
rakod a butykost
nem vagy goromba
hajolsz felizzassz
pohár boromba
bájakat izzadsz
viszed a szennyest
szennyesem mosni
nagy halom alsó
kis kupac zokni
matatsz közöttük
csak bogarászod
míg én nagy ászok
sörökben ázok
nyílnak a flaskák
jönnek flashek
butellák kancsók
torkomba lesnek
hatalmas kan csók
pörsen ki számon
de nem kérsz soha
semmit se számon
húzod a szánom
mennyire szánom
viszed a szennyest
át hét határon
húzod a szennyest
szennyesem mosni
nagy halom alsó
kis kupac zokni
nevetni kéne
vagy csak zokogni
de soha soha
soha megszokni
Megjelent a Bárka 2010/2-es számában.
