Papp Attila Zsolt
Egy úr a Holdról
Kosztolányi-fantázia
Ki holdkráterek mentén
sétál, fittyet se hányva
a körülötte lévő
szokatlan, új világra;
s akár a Nagykörúton,
egy másik táj határán,
csokornyakkendőt hord itt
kívül az űrruháján;
nehézkedési törvény
mozgását nem zavarja,
ha feltekint az égre,
feketéjét kavarva...
Aki köszön, előre
mindig, a szembejövő
sok sárga holdlakónak,
mért bánná, hol van éppen
és mit hoz majd a holnap?
A lépteit, az idejét
egy másik óra méri
- mint aki el sem mozdult
a régi őrhelyéről,
úgy készül hazatérni.
S ha kérdik majdan, hol volt, hát:
egy víz alatti vidéken
vagy tán a Holdban
egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.
Vendége voltam.
Megjelent a 2010/2-es Bárkában.
A költő egy másik verse, a Víz a Holdon is ugyanebben a lapszámban látott napvilágot.