Tolnai Ottó
A kisinyovi rózsa
Ott már egészen fenn
hol már nincsen fennebb
nincsen padlás
nincsen padlásfeljáró
jóllehet valaki le-föl járkál
ott már egészen fenn
hol már nincsen fennebb
nincsen padlás
illetve hát a padlást
kiutalták a teremtőnek
azt mondják szép nagy
műtermet rendezett be
gyalul
üvegcsékbe fog fel ezt-azt
alkímiával foglalkozik
ott már egészen fenn
az elfekvő asztalán
kis üvegtálban
száraz jerikói rózsa
(zsugorított tujaféleség
amely akárha vissza tudna jönni
onnan
öklömnyi ballangó
sivatagi rózsa)
annak a nénikének ott az ablaknál
az volt az utolsó kívánsága
hozzák be rubin kalaptűjét
ki hozza be
kitől honnan
egyik barátnőjéről beszélt
utoljára kisinyovból írt neki
állítólag ő küldte a jerikói rózsát is
felhívták az igazgatónőt
indignáltan kiabált
ő most nem utazik kisinyovba
valaki a sarokban azt mondta
miért ne utazna kisinyovba
ő ha tehetné
ő most elutazna kisinyovba
vissza sem jönne
ott sétálna
meginna egy igazi kávét
de az igazgatónő egyre csak kiabált
hogyan vegye leltárba
a jerikói rózsát
mondták úgy hogy kisinyovi rózsa
akkor már tépte a haját
majd a tenyerében lévő hajcsomóra meredt
és azt mondta kisinyovi rózsa
gyerekkoromban láttam
egy rubin kalaptűt
jóllehet a kalap már
rég nem volt
tűpárnába volt döfve
árván megdőlve
rozsdás gombostűk között
állítólag trockij körösztapa hozta
a szúnyog lányának
de a rubin nagyobb volt
mint a feje
száraz jerikói rózsa
meg egy befejezetlen gobelin
szépen látszott
az elképzelt táj
gondolta egy kis sétát tesz
mint az a bácsi kisinyovban
őt úgy kellett volna leltárba venni
hogy a kisinyovi bácsi
gondolta egy kis sétát tesz
megiszik egy igazi kávét
egy kis sétát tesz
a gobelinrongyika zsákszín
visszáján
szépen látszott
nem ment rajta tovább út
hol fogyott el a sárga
jóllehet ő még sétált
gyerekkoromban egyszer
jött gyarmatáruval
talán csak tengeri fűvel
tele egy nagy jutazsák
kihúztam belőle néhány szálat
szépen látszott
hol fogyott el a zöld fonál
melyik volt az utolsó
tengerifűszál
sosem is maradt így félbe
fa
szépen látszott a teremtő
e fát valamiért már nem akarta
vagy csak egyszerűen
elfogyott a zöld fonala
mondják valaki
az igazgatónő
ő sem állandóan indignált
vagy talán éppen a teremtő
átszalasztotta a lüke fiút a boltba
de ott sosem is árultak fonalat
csak élesztőt meg gyufát
beborult mert kék se volt már
s akkor egy napon
szépen látszott
a lila fonál is elfogyott
elszalasztotta a lüke fiút
a másik boltba
ám ott sem árultak
lila fonalat
csak lámpabelet meg cikóriát
sétált volna még
ám egyszerűen nem volt tovább
a semmibe aláengedni sem volt
már semmi fonál
pókháló se
végén száraz léggyel
ölelkező száraz pókkal
jóllehet akkor megcsillant
a kis ezüstkanál
akkor már mesélik tenyérnyi
táskarádiója is lemerült
azzal játszott a radiátoron
a madárcsontú zenetanárnő
lám nem vitte magával
mert azt akarta magával vinni
túlnanra
nem vitte magával
befejezni a gobelinrongyikát
sem a kis ezüstkanalat
muzsikálni a teremtőnek
a szomszéd szobából
cikória illata szivárgott át
a teremtő azt mondta
a lüke fiúnak (futárjának)
naponta bejárt az elfekvőbe
azt mondta ha nincs fonál
hozzon cikóriát
és a lüke fiú
hozott cikóriát
hozta boldogan
talán őt kellett volna
kisinyovba küldeni
ott nem mondták volna
a lüke fiúra hogy lüke
valami állást is kapott volna
műtermet utaltak volna ki neki is
a víz akkorra már felforrt
átjöttek a kis ezüstkanálért
a gobelinért nem jött senki
akkor bejött az igazgatónő
azt mondta az idén újrafestik
a radiátorokat
a falra kis virágsablonokat
pingálnak
a gobelinrongyikáért nem jött senki
azt mondta nyugodtan
beletemethetem arcom
a kis forró
befejezetlen tájba
ő is beletemetné arcát
a kis forró
befejezetlen táj
juta rongyikájába
de a könyvelő ismét regnálja -------
az már egy másik költemény témája
ahogyan veszem vulkánfiberem
és szépen elutazom kisinyovba
egyszer ugyanis az egyik röptéren
láttam egy lányt
azt hittem velem utazik
de a kisinyovi gépre szállt
akkor is a vulkánfiber volt nálam
benne zöld filcbe bugyolálva
lila ibisztojás
amely szintén sivatagot feltételezett
sivatagot mint ama rózsa
a kisinyovi rózsa.
Megjelent a Bárka 2010/1. számában
