Versek

 

tolnaiheader

 

 

 

Tolnai Ottó

 

 

A kisinyovi rózsa


Ott már egészen fenn

hol már nincsen fennebb

nincsen padlás

nincsen padlásfeljáró

jóllehet valaki le-föl járkál

ott már egészen fenn

hol már nincsen fennebb

nincsen padlás

illetve hát a padlást

kiutalták a teremtőnek

azt mondják szép nagy

műtermet rendezett be

gyalul

üvegcsékbe fog fel ezt-azt

alkímiával  foglalkozik

ott már egészen fenn

az  elfekvő asztalán

kis üvegtálban

száraz jerikói rózsa

(zsugorított tujaféleség

amely akárha vissza tudna jönni

onnan

öklömnyi ballangó

sivatagi rózsa)

annak a nénikének ott az ablaknál

az volt az utolsó kívánsága

hozzák be rubin kalaptűjét

ki hozza be

kitől honnan

egyik barátnőjéről beszélt

utoljára kisinyovból írt neki

állítólag ő küldte a jerikói rózsát is

felhívták az igazgatónőt

indignáltan kiabált

ő most nem utazik kisinyovba

valaki a sarokban azt mondta

miért ne utazna kisinyovba

ő ha tehetné

ő most elutazna kisinyovba

vissza sem jönne

ott sétálna

meginna egy igazi kávét

de az igazgatónő egyre csak kiabált

hogyan vegye  leltárba

a jerikói rózsát

mondták úgy hogy kisinyovi rózsa

akkor már tépte a haját

majd a tenyerében lévő hajcsomóra meredt

és azt mondta kisinyovi  rózsa

gyerekkoromban láttam

egy  rubin kalaptűt

jóllehet  a kalap már

rég nem volt

tűpárnába volt döfve

árván megdőlve

rozsdás gombostűk között

állítólag trockij körösztapa hozta

a szúnyog lányának

de a rubin nagyobb volt

mint a feje

száraz jerikói rózsa

meg egy befejezetlen gobelin

szépen látszott

az elképzelt táj

gondolta egy kis sétát tesz

mint az a bácsi kisinyovban

őt úgy kellett volna leltárba venni

hogy a kisinyovi bácsi

gondolta egy kis sétát tesz

megiszik egy igazi kávét

egy kis sétát tesz

a  gobelinrongyika zsákszín

visszáján

szépen látszott

nem ment  rajta tovább  út

hol fogyott el a sárga

jóllehet ő még sétált

gyerekkoromban egyszer

jött gyarmatáruval

talán csak tengeri fűvel

tele egy nagy jutazsák

kihúztam belőle néhány szálat

szépen látszott

hol fogyott el a zöld fonál

melyik volt az utolsó

tengerifűszál

sosem is maradt így félbe

fa

szépen látszott a teremtő

e fát valamiért már nem akarta

vagy csak egyszerűen

elfogyott a zöld fonala

mondják valaki

az igazgatónő

ő sem állandóan indignált

vagy talán éppen a teremtő

átszalasztotta a lüke fiút  a boltba

de ott sosem is árultak fonalat

csak élesztőt meg gyufát

beborult  mert kék se volt már

s akkor egy napon

szépen látszott

a lila fonál is elfogyott

elszalasztotta a lüke fiút

a másik boltba

ám ott sem árultak

lila fonalat

csak lámpabelet meg cikóriát

sétált volna még

ám egyszerűen nem volt tovább

a semmibe aláengedni sem volt

már semmi fonál

pókháló se

végén száraz léggyel

ölelkező száraz pókkal

jóllehet akkor megcsillant

a kis ezüstkanál

akkor már mesélik tenyérnyi

táskarádiója is lemerült

azzal játszott a radiátoron

a madárcsontú zenetanárnő

lám nem vitte magával

mert azt akarta magával vinni

túlnanra

nem vitte magával

befejezni a gobelinrongyikát

sem a kis ezüstkanalat

muzsikálni a teremtőnek

a szomszéd szobából

cikória illata szivárgott át

a teremtő azt mondta

a lüke fiúnak (futárjának)

naponta bejárt az elfekvőbe

azt mondta ha nincs fonál

hozzon cikóriát

és a lüke fiú

hozott cikóriát

hozta boldogan

talán őt kellett volna

kisinyovba  küldeni

ott nem mondták volna

a lüke fiúra hogy lüke

valami állást is kapott volna

műtermet utaltak volna ki  neki is

a víz akkorra már felforrt

átjöttek a kis ezüstkanálért

a gobelinért nem jött senki

akkor bejött az igazgatónő

azt mondta az idén újrafestik

a radiátorokat

a falra  kis virágsablonokat

pingálnak

a gobelinrongyikáért nem jött senki

azt mondta nyugodtan

beletemethetem arcom

a kis forró

befejezetlen tájba

ő is beletemetné arcát

a kis forró

befejezetlen táj

juta rongyikájába

de a könyvelő ismét regnálja -------

az már egy másik költemény témája

ahogyan veszem vulkánfiberem

és szépen elutazom kisinyovba

egyszer ugyanis az egyik röptéren

láttam egy lányt

azt hittem velem utazik

de a kisinyovi gépre szállt

akkor is a vulkánfiber volt nálam

benne zöld filcbe bugyolálva

lila ibisztojás

amely szintén sivatagot feltételezett

sivatagot mint ama rózsa

a kisinyovi rózsa.


 

Megjelent a Bárka 2010/1. számában



Főoldal



















 

2010. január 27.
Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Kas Kriszta novelláiHazai András novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Gergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősorKovács István verseiKopriva Nikolett verseiSzélyes-Pál Dániel versei
Abafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életekKürti László: Özvegyi fátyol
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png