| Pion István versei |
|
|
|
|
Pion István
Üzenő
Mirusnak, Angliába
látod-e esteledik és nincs már sem szögesdrót sem tölgykerités sem semmi sem sem minden sincs csak az van amit itt hagytál én a beleim vannak kint a bőröm bent s láthatnád ahogy dobog a szívem egyenletesen hiszen semmi sem zavarja semmi sem izgatja fel semmi sem szomorítja és nem is örül nem is repes hiába röpködnek itt nyomorult kis puttók lövöldözik csámpás nyilaikat mind elsuhan a levegőben aztán úgy állnak bele a földbe mint az elrontott dobáskor a gerely innen Kelet-Európa legnyugatibb csücskéből hogy itt van a tavasz lásd itt van a nyakamon de messze még a nyárvég és csak siránkozom jaj hogy elhullnak szirmaim mire hazaérsz útra kellene kelnem azt hiszem legalább elindulni feléd mint ahogy a nap teszi reggel felkel keleten azonban sohasem ér oda hozzád ehelyett itthon ülök várlak a sötét konyhában és üres előttem az asztal mert úgy tűntél el mint forró leves fölül a gőz
Altató lehunyta kis szemeit az újépítésű lakópark a liftek is fennakadtak valahol a tizennegyediken álmukban lebegnek ég és föld között a tartópillérek is alszanak jó hogy össze nem dőlnek a lakások de erősek mint egykor Atlasz akire te úgysem emlékezhetsz mert kicsi vagy de majd megtanulod lefeküdt egész Magyarország Budapesten is leparkolt a villamos egy kedves fa alá vert sátrat magának a kalauz is otthon pihen felesége finom vacsorát főzött neki minden kívánságát leste mielőtt elaludtak s most szépeket álmodik egy izmos fiúról aki vacsora után nem egyből alszik el a kalauz is izmos fiúról álmodik aki nem főz vacsorát de ajka íve ringatja őt az ágyban mint ahogy téged ringat most édesapád vagy édesanyád attól függ hogy éppen ki meséli mindezt neked és te is alszol én meg csak beszélek bele a vakvilágba magamnak mert kinek beszélnék de mindegy már az internet is elszenderült sebessége minimálisra csökkent hogy energiatakarékos rendszerként működhessen holnap is ma már pornóképeket sem tudok nézegetni rajta és az e-mailjeimet sem tudom elolvasni odakint kialudt a villanyoszlop lámpája igaz már két napja csak villogott úgyhogy ideje volt tönkremennie nézd ne nézd aludj elsötétült a tévéképernyő is lefeküdt aludni az összes celeb Britney Spears sem mutogatja már kocsiból kiszállva a punciját és az Animal Planet állatai is mind kimerülve fosnak maguk alá valahol a messzi-messzi Afrikában amit még én sem láttam egyszer majd mindenképp megnézzük együtt és alszik a Gázai övezet is csak egy-egy őrszem fél szeme van nyitva mindkét oldalon de a tudósító is elejtette már mikrofonját az operatőr félbehagyta a felvételt valahol az interjú közepén mert az interjúalany belealudt a hosszú kérdésekbe s most a mellkasán pihen a feje mint a halottaké de te most csak alszol te nem vagy halott ne aggódj ráérsz még meghalni nem láttál semmit a világból a volt szerelmeim is alszanak biztosan őket sem láttad remélem rosszul alszanak egytől egyig hogy így elhagytak engem de alszanak efelől nincs kétségem meg a te jövőbeli szerelmeid is alszanak mind lehet hogy éppen ők is bekakálnak álmukban olyan nyugodtak szopják az ujjukat mert kiesett szájukból a cumi szunnyadnak mind a részecskék is főleg a szubatomi részecskék pihennek nagyon hovatovább annyira pihennek hogy nem is élnek és azok a felfedezetlen dolgok is magukra húzták a takarót amiről még Einstein sem tudott semmit de mi már biztosan állítjuk az ellenkezőjét ne ne is kérdezd mik azok aludj aludj úgysem értheted látod ne lásd aludj a csillagok is elcsorgatták már nyálcsíkjaikat ott fénylenek a tejút kereszteződéseiben az égből lágy nagypapák integetnek mint az Oroszlánkirályban az ősök égi sütit sütnek a nagymamák is mind és Istenke is alszik horkol mellette Jézuska szuszogva fordul a másik oldalára s a Szentlélek álmodja a legszebbeket csak én vagyok ébren megint de álmos vagyok és aludni szeretnék
Megjelent a Bárka 2009/6. számában
Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
Powered by !JoomlaComment 4.0 beta2
|













Impresszum
Kedves Sándor, hamarosan olvassuk, é...
Impresszum
Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szívesk...
Csík Mónika prózája