Versek
énekelsz
énekelsz ebben a halottak nélküli
fehér csendben árnyékaid követnek
szorosan lapulnak hozzád simogatják
ősz szálait a télnek erőtlenül lépsz
a harangkötelekhez tudod szólnod
kell tudod mindenkihez el kell
jutnia a hírnek minden mozdulatod
fájdalommal jár ha leszakad a karod
ha tüdőd sípolva löki ki magából
a levegőt ha lábad reszket és bőröd
töredezett is akkor is fáradatatlanul
kongatnod kell
nyíljon meg az ég hatalmas boltozata
járják csak járják körülöttünk táncukat
gyönyörűséges angyalaink a szíveinkbe
arany és fehér sugárhintóival érkezzék el
a nyár boldogsága illedelmesen összetette
a kezét térdre ereszkedett és vékony fonalak
segítségével láthatatlanul irányította oda
a csillagok fényeit minden délután
2007. március 05.