Hírek

Drámapályázat

iroszovetsegepuletkicsijoA Békéscsabai Jókai Színház, a Magyar Írószövetség és a Bárka folyóirat egyfelvonásos drámapályázatára tíz nappal a meghirdetése után már tíz egyfelvonásos mű beérkezett a színház titkárságára

Bővebben...

Ilia Mihály rovata

Vári Fábián László kötetéről

"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...

Görgey Gábor verseiről

„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről ...
Bővebben...

Lanczkor Gábor prózájáról

"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről) ...
Bővebben...

Rónay László beszélgetőkönyvéről

„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet”  -  Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről” ...
Bővebben...

Déry Tibor balatonfüredi évei

Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya  Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...

Bejelentkezés



Tárca

Nagy Zsuka tárcája

„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek" ...
Bővebben...

Bödőcs Tibor tárcája

„Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!" (a hazai stand-up comedy egyik kiválósága írt Bohumil Hrabal halálának 15. évfordulójára) ...
Bővebben...

Murányi Sándor Olivér írása

„Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér" ...
Bővebben...

eS Kiss Judit tárcája

„Még néhány megálló és leszállok, kikapcsolom a zenét, csöng a telefonom, a kijelzőn Aajani, a férjem. Mikor érkezem már, még öt perc, mondom. Azért Aajani, hogy ő legyen az első a...
Bővebben...

Becsy András tárcája

„Anya nagyon magas, és amikor mérges, még magasabb lesz, megnő. Érdekes. A kislányom még a csípőjéig sem ér fel" ...
Bővebben...

Helyszíni tudósítások

Egy szál rózsa

Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János és Szabó Tibor Benjámin január 30-i békéscsabai beszélgetéséről ...
Bővebben...

Ünnepi Bárka-est

Niedzielsky Katalin helyszíni tudósítása az évértékelő, lapszámbemutató  estről, melyen Kiss Judit Ágnes és Fekete Vince kapták meg a folyóirat 2011. évi díját ...
Bővebben...

A túlélők

Farkas Wellmann Éva helyszíni tudósítása a palicsi szimpóziumról, melynek témája Kosztolányi Dezső, Csáth Géza művei és azok kortárs irodalomra gyakorolt hatása volt ...
Bővebben...

Költői portrék

Szakács István Péter tudósítása Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Márkus András és Noszlopi Botond közös székelyudvarhelyi könyvbemutatójáról ...
Bővebben...

Székely irodalmi humor

Tóth Kata írt helyszíni tudósítást Fekete Vince, Muszka Sándor és Orbán János Dénes békéscsabai székely estjéről a BárkaOnline-nak ...
Bővebben...

Hírcsatorna

Köszönjük

 

Statisztikák

Tartalom találatai : 6178677

Támogatóink

 

 

bekesmegyehu



nka



bekescsabahu

Térey János műve PDF Nyomtatás E-mail

 

Hungary_Budapest_IzabellaNight

 

 

 

Térey János


Mélyföld*


Szemközt két vak fogja egymás kezét,

Úgy koldulnak a délelőtti metrón.

Fölnéz a magazinból Fruzsina.

Ma szabadnapja van, adakozó.

Gyorséttermi papírpohárba hullik

Az aprópénz. Pont szemközt Fruzsinával

Egy kisfiú bűvös kockát tekerget.

„Mióta már... Ti időutazók

A nyolcvanasokból, komor kabátban,

Barkácsújságba temetkezve: hogy s mint?",

Suttog Fruzsina elpilledve. Látja,

Egy fölszálló kamasz szemez vele:

Kékszemű, rokonszenves, kerubarcú,

De most fárasztja a férfitekintet.

Szeretne begubózni télire.

A nőgyógyászától megy a piacra.

„Minden rendben, csak a szerotonin...

Hiányzik magának a fény." „Nagyon."

A Ferencieknél furcsát tapasztal:

A metró füstöl, és iszonyú hosszan,

Szuszogva, durván, csikorogva fékez.

„Mi van?!..." Az oldalából dől a füst,

S mindent betölt az égett műanyagszag.

Az emberek rajokban menekülnek.

„Gyerünk, míg nem kap túl sok oxigént."

Fruzsina ott áll a Néreidák

Kútjánál. Kosarat fog. Buszra vár.


Most ébred gyűrt ágyában Mátrai.

Nehéz a feje, csupa-csupa agyrém.

Mézet csöppent a kávéjába lassan.

„Centinként süllyed velem az egész.

Éjjel olyan örvénybe keveredtem,

Amilyenbe még soha-soha eddig."

Álmában vastag, vörös hajcsomókat

Simított elő a bojler mögül,

A kád fölötti polcról, a zugokból,

Az ablakpárkány réseiből is.

Nagyon beették oda magukat;

Oly makacsok, mintha egyenesen

A falból sarjadnának. „Persze, Blanka.

Nőt elveszteni pofonegyszerű, de

Nem könnyű a nyomait felsöpörni.

Válás után a másik holmiját

Kosz lepi, gazda híján, idegenben;

Kallódó tárgyak, közönyös kezek közt,

Túszokká válnak: zord fogolycsere,

Holnapi zsarolás alapja mind...

Nem, mégse Blanka, hanem Fruzsina.

Mert Blanka paraván volt: eltakarta

Az abszolútum hiányát, s az űrt,

Mely ott tátong halott vagy távozó

Szeretteink helyén. Bárhogy rajongtam

Blankáért, vége. És jött Fruzsina:

Elkezdtem ezt a nőt viszontszeretni,

A határ, hittem, karnyújtásnyira;

De valójában mérföldmessze van.

Tegnap minden..." Tektonikus redőkké

Gyűri maga alatt a lepedőt

Minden éjjel, és nincsen, aki lássa.

„Na szép. A cukortartó eltörött.

A virágmintás, amit tőle kaptam,

Blankától, apropó nélkül, csak úgy.

Tanúja volt a közös reggeliknek.

Milyen igaz, én is tanúja voltam

Mindennek, s én még egészben vagyok."

Először most fordult elő vele,

Hogy egy kapkodó szakítás után nem

Szilárd talajra érkezett. Az íz

A bukás íze. Eddig ismeretlen,

Idáig nem kóstolta. Majdnem ízlik.


Négy óra minisztérium után

Egy kávéházi ebédet beszél meg

A Gustóba, a közgazdász Novákkal.

Ma sajnos  rosszkedvű a főnök úr is,

A bajszos bariton. Tőle szokatlan

E nagy spleen. Rejtély, mi baja.

„Nos..." Mátrai egy „vegyes ízelítőt"

Rendel, friss, olvadékony libamájjal.

Étvágya evés közben jön meg. „Ujjé."

Novák valahogyan üresnek érzi

Magát. Azt mondja, újabban nem ért szót

A dédelgetett kislánykáival:

Lili és Lizi, egypetéjű ikrek.

Mintha falnak beszélne. Nincs hatás,

Az anyjukra hallgatnak, Edinára,

Őrá alig. Fals minden magyarázat.

„Csak egy a bajuk, mindenről lekésnek.

Későn ültek föl. Későn indultak meg.

Soroljam? Későn kezdtek el beszélni,

Késsel-villával enni, bánatunkra

Lassan szokták meg a saját szobát."

Edinával meg... Újabban nehéz.

„Ritkábban vagyunk együtt, mit tagadjam.

Egészen más a bőre illata.

Erősebb, tudod, másképp aromás."


Pásztázva a standokat, Fruzsina

A hétvégére bőven válogat

Sütőtökből, karcsú jégcsapretekből,

Feszülő bőrű, nagy paradicsomból

Meg mozzarellából. Kosara alján

Kövér zacskónyi, sózott mandula.

Kilép. Az aszfalt síkos lett az undok

Szitálástól. Tág jégmező a város.

Az ónoseső súlyos csöppjei

A felsővezetékre fagytak. „Apró

Csoda, ha van trolim", így Fruzsina

A Lehel téren, a piac előtt.

Nincs  hangulata tömegközlekedni.

Szobrozni semmi kedve a hidegben,

Hogy lefagyjon a keze meg a lába,

Míg negyedórát vár a trolira.

„Van ez a szép Ágoston... Mi legyen?

Nehéz a lelke? Nekem iszonyúan."

Végül a pótlóbusz viszi hazáig.

Sütőtökillat tölti be lakását.


Közben a jobbpart elsötétedik:

Budán jobban látszik a rossz közérzet.

Mikor kilép a minisztériumból,

Soká csodálja Mátrai a mély-

Mély, mályvaszín eget a Vár fölött.

Kíváncsian ül le Karányival

S Novákkal: végre összehoztak egy

Idei hármast. „Legyen az a hely..."

Nos, gondűzőnek átellenben ott egy

Puritán, bokszos pincesöröző,

A nagy Bem tábornokról elnevezve,

Téli eszmecserékre megfelel.

„Figyelitek az utcát?", zeng Karányi.

„Akár egy országos sztrájk idején:

Mindenki retardált, degenerált."

„Történelmi mélyponton a forint."

„Lesz lentebb." „Kérlek szépen, küszöbön van

Az államcsőd veszélye." „Minket érint?"

Bankszámláinkkal, ingatlanjainkkal

Minket nem érint a fölfordulás",

Állapítja meg peckesen Novák.

„Vagy: még nem", jelenti ki Mátrai.

„S ameddig nem, mindegy." „De nekem annyi.

Nem vagy válságban?", kérdezi Karányi

Mátraitól. „Az állásomra gondolsz?

Nem vagyok kormányfüggő, csak szakember."

Szeme Karányi korsóján akad meg.

„Mégiscsak sör? Egyszer már megtagadtad.

Pótolják malátaadagjaid

A képességet az örömre, nem?"

„Ágoston, khm. Nyúzott vagy egy kicsit.

A külszolgálat fáraszt ennyire?"

„Nyúzott? Komolyan?", emeli a hangját

Mátrai is. De Karányi kitér.

„Bocsánat." Gyorsan a mosdóba indul.

„Százszor is e rosszul artikulált

Hübrisz... Fitymáló arckifejezés...

Lebiggyesztett alsó ajak. De bosszant",

Hördül föl idegesen Mátrai.

„Ez a szegény Karányi, Istenem.

Akármit mond, csupa fekete élmény.

Hogy szenvedéspárti, régen világos.

Unom a fekete epéjét", így Novák.

„Az ő egóját kerülgetni mindig,

Ugrálni az ő egója körül."

„Unalmas már, ahogy pocskondiáz

Mindenkit, mindent, végtelen fölénnyel...",

Jegyzi meg Novák, szolidárisan.

„Kicsoda-micsoda ez a Karányi?"

Miért, mire föl ilyen magabiztos,

Ahogy így kóstolgatja Mátrait?

Novákot hívja Edina. „Csak egy perc."

Kimegy. Mátrai rohamozni kezd,

Mikor Karányi végre visszatér,

És váltja Novákot a barna bokszban.

„Figyelj, te visszhangnak használsz csak engem,

Karányi. Én neked nem leszek Ekhó."

„Főudvarmester úr, ne is legyél,

Jó a hangom." „Te, olyan nagy a képed."

„Neked sincs rosszabb képed önmagadról.

Én legalább saját ügyet viszek."

Ciános mondat. Tromfot érdemel.

„Nekem is akad szívbeli ügyem.

És kedves is tudok lenni, Karányi."

„Kedves, de mindig fölfelé? Nekem

Legalább nem muszáj szolgálnom senkit."

„Nem szolgálok. Te bizonyítani

Akartál a Novák előtt, ugye?

Te társaságban rendkívül pimasz vagy.

Közönséged műveli ezt veled.

Közeg nélkül, akár két könnyű testvér,

Olyanok volnánk. Olyan nyájasak.

Nem volna velem szemben ez a görcsös

Bizonyítási kényszered sem akkor."

Arzénos mondat. Tromfot érdemel.

„Énnekem, kényszerem? Na ne hülyéskedj.

Én, kényszeres? Fatális félreértés,

Melyért joggal fölhúzhatnám az orrom.

Sosem szeretnék lakáj lenni, mint te."

Most Mátrai is megkeményedik.

„Én nem vagyok lakáj. Mert sima sem."

Gyors pillantást vet Karányi kezére.

„A kezedet, na azt látod, irigylem,

Karányi! Sima. Épp olyan finom,

Mint egy kispapnak, egy szentéletűnek!

Pedig te pont nem vagy szentéletű."

„Oké." Karányi indul. Mátrai

Még végigméri hajdani barátját

Egy pillantással, nagyon szomorúan.

Megjön Novák, majdnem elégedett.

„Még maradjunk, egy cigaretta, nem több."

„Gimnáziumban vitáztunk csak így..."

„Az egymással kakaskodó fiúk

Megnőve még dühösebb kakasok."

A megállóban még látják Karányit,

Ahogy lesunyt fejjel föllép a buszra.

„Csak unaloműzésből látogatjuk,

Passzióból érintkezünk vele.

Újabban, látod, teljesen zavart.

Izgága, lehetetlen helyzetekben

Viselkedik, s hogy? Lehetetlenül."

Novákot elnyeli az öreg este.


Mínusz tizennégy. Pokoli hideg van.

A foga is kocog, Mátrainak

Mégis sétálni támad kedve. Már a

Flórián téren jár éjfél után,

Mikor egyszer csak Mátrai elé

Toppan egy teli sörösüveget

Lóbáló férfi. Mátrai kitér,

Úgy sejtve, őrült. „Te hordod az én

Sapkámat. Fehér ember vagy?"„Igen."

„Tényleg fehér vagy? Akkor is megöllek."

„Nem addig a'". Mátrai futni kezd,

Minthogyha az élete múlna rajta,

Bár támadója lassú rémesen;

Az is kisül, hogy „cigányra vadászik",

Mivel üvöltve közli. Mátrai

Szíve úgy ver, mint a gőzkalapács;

Milyen régen nem félt így semmitől!

Bár nem cigány. Szőke haján sísapka.

Lerázva a vadászt, megáll lihegve

Egy gesztenyeárus kályhája mellett.

„A közbiztonság is illúzió.

Mindig lehajtott fővel közlekedni,

Lesunyt fej, horpadt hát és lesütött szem,

Ha nem autóval vagy. Életveszély.

Senkinek a szemébe nézni. Semmi kontakt.

Itt fél fintorral sem jelezheted

A nemtetszésed. Földalatti főút.

Fejet lesunyni szépen: nem vagy itt.

Lélegzetvétel: észrevétlenül.

Füled-farkad behúzod: láthatatlan."

Összegzi mosolyogva esetét

Másnap Binder a fényes átriumban:

„Nehéz időket élünk. Sehol egy

Hermetikusan elzárt menedékhely.

De te megint érintetlen maradtál.

Nos, nincsen több egészségügyi séta?"

„A végén az életembe kerülne."

„Soha többé szabad tér? Taxi, taxi!"

„Hé, taxi!... Érezted-e valaha

A meghunyászkodást a sokk után?

Vagy késztetést a meghunyászkodásra?"

„Ha ismétlődik, az már nem pech, az sors.

Megúszni!" „Kit még? Egy kigyúrt kopaszt?

Bosszús arcélű lumpenproletárt?"

„Én nem félek, Ágoston." „Mert neked

Kötélből vannak az idegeid."


Nem tudni, merre járhat Fruzsina.

„Lovaglócsizma, sose sárpecsétes.

Karcsú csípő egy karcsú kiskabátban.

Tetszik, sőt. Ember, aki érdekel,

És nem azért, mert kosarat adott",

Tallóz a decemberben Mátrai.

Bár szombat: ma este otthon marad.

„Nem szabad a szombatra rátapadni...

Hogyha nem kínál ínyencfalatot,

Ha nem kínál semmit: nem mulatunk.

Hol a mandulaszemű Fruzsina?

Rejtély, pár lépéssel föloldható."

Elterül a kanapén Mátrai,

Befagyott, kipihent ambíciókkal.

Leszakadnak egymás után a nők,

Megérzik mind, és csalhatatlanul,

Hogy ez az ember süllyedő hajó,

Nem büszke karavella, mint tavaly.

„Kerülj, kerülj elő valamiképpen!"

De Fruzsi sokadszor sem veszi föl.

„Ez pont olyan, mint az áramszünet,

A feszültség megdöbbentő hiánya:

Megállsz, és egyszer csak észreveszed,

Rádöbbensz végül a nyilvánvalóra,
Hogy minden áram által működik."

Időnként minden perce tűrhetetlen.

Időnként észvesztően hasogat

A feje. Mintha valami gonosz

Abroncs szorítaná a koponyáját,

Azzal nyuvasztaná fejét a hóhér,

S szét akarná roppantani. „Elég!"

Rejtett telefonszámmal hívja föl

A nőt, akibe utoljára... „Mindegy."

És nem mer megszólalni, mert „Mit is?"

Azt súgja félálomban Fruzsina:

„Halló. Ki vagy? Szólj bele. Egy kicsit.

Szólj bele, lécci, nem olyan nagy luxus.

Ha van mit mondanod, majd hívj. Szia."

És? Sírnivaló az az „egy kicsit".

Elvetélt akarat, a levegőég

Felé nyújtózó, tompa, földi szándék.


Délben helytáll egy szoboravatáson.

Egy régi polgármester büsztje, semmi

Különös ötlet, bár elég neves

A szobrász. Őmellette áll, zavartan.

Vánszorog az idő, kabátban állva.

Fáradt, kataton fáradt Mátrai;

De áll némán. Újévi gondjai

Akárhogy megdolgozhatták, de büszke:

Hajlékony derekát hátrafeszítve

- „Ki a mellet, be a hasat, no!" -, helytáll.

Binder mellélép, és fülébe súgja:

„Egy kicsit aggaszt az állapotod.

Skultétinek már föltűnt, hogy mi van.

Te szét vagy csúszva egészen, barátom."

„A testem teljesít. Láthatod, élek."

A szíve délután már vasmarokban.

Mindene lüktet, mindene nyilall.

„Elkárhoztam", ezt hallja meglepődve

Saját szájából Mátrai. „Na ne."


Teljes, tökéletes elhagyatottság.

„Illúzió, hogy kimozdultam este.

Illúzió, hogy jártam odalent."

És nem marad más választása, mint

Összehúzni magát parányira,

S örülni mélyen annak, ami van.

„Esőre áll. Mélyföldi nap. Sehol

Senki. Nincs pompás öcs, barát, se szomszéd,

Se szerető. És nulla üzenet,

Csak titkárnői, sürgős meghagyások."

Jelentsen megint beteget? Muszáj lesz,

Jelzett a vészcsengő. Ha ismer Istent,

A hétfő ugrik. Minisztérium?

A hideg rázza már a gondolatra,

Hogy be kellene oda mennie.

„Beteg vagyok, Teklácska, szállj le rólam.

Riaszd Kovácsot vagy riassz akárkit."

Az anyját hívja. Leteszi. „Nagyon mísz."

Rágyújt, vacog erősen Mátrai;

És nagy kínjában néha vihorászik.

Folynak még az életgyakorlatok.


A pokol tornácán fekszik egész nap.

38, 5. Még ágyban, három óra.

Magas láz, sajgó végtagok, a testét

Ezer pokoli kis tű hasogatja;

Erős zsibbadás a jobb kézfejében,

Mely lassan felköltözik a fejébe,

S a koponyája mintha megrepedne...

Szeme káprázik, és nem a csodától.

Hangyásodik most már mindkét keze.

Célzott szúrás tüdőtájékon is.

Oly erős fejgörcsök, mint soha.

Minthogyha mindegyik tű egy ítélet

Dárdája volna. Aztán rémeket lát.

Fruzsinát, mással. Külvárost, keményet,

Hol összekoccannak a fogai.

Hever, és felüvölt a fájdalomtól.

„Orvoshoz menjek, vagy kísérletezzem

Talányos testemmel, saját magam

Lakmuszpapírja? Donner, merre vagy?"

Donner gleccser-síel Ausztriában.

„S különben, lefektettem az exét."

Estére végül föltápászkodik,

S egy gyümölcsjoghurt meg egy aszpirin

Bedagadt torkán mégiscsak lecsúszik.

Apró pelyhekben záporozni kezd

A szűzhó, aztán bőséggel szakad...

Döbbenten figyeli a megzavart

Keringést, ahogyan ingadozik

A hőmérséklet mindkét kézfejében:

Az egyik tűzforró, a másikat

Mintha jegelnék - mindez egyidőben.

„Huhh..." Kamillateával inhalál.

Kinyílnak lassan, engedelmesen

A pórusai a kamillagőzben;

Beesettségében nyugtalanító

Arcának mása, forró tea tükrén.

Befészkeli magát. A téli kuckó

Megőrzi, viszonylag épen, tavaszra.


Kört ír a levegőbe Mátrai.

„Az átfedés! Öröm, ha átfedésben

Vagyok a többiekkel. Ez a munkám."

Eszébe villan: egyszer számtanórán

Az osztályt akaratlan bevezette

A „halmazelméletbe". Lehetett

Körülbelül nyolcéves, ha nem éppen

Osztályelső, de jó eszű gyerek.

Mindenki előtt két karcsú acél-

Karika hevert a padon. Vajon

Hogyan lehet közös területe

A sárga meg a piros karikának,

Ez volt Ilus néni kérdése. Csönd.

Jelentkezett, egy szót se szólt, mutatta,

Rácsúsztatva a sárgát a pirosra,

Vagy a pirosat a sárgára. Nem

A teljes azonosulásra hajtott:

Szépen megállt a keze félúton.

„Ha félig egymásra úsztatjuk, és

Felerészt átfedésbe hozzuk őket,

Akkor lehet közös területük",

Szögezte le boldogan a tanárnő.

„Tehát a két kör összeláncolódott,

Azok az ifjúkori karikák",

Gondolja ő, bő harminc év után.

Ott volt a halmaz.

Megfázott utána,

Égett a teste, égett a szeme,

Óránként kamillával inhalált.


Vasárnaptól csütörtökig hever;

Az öccse hord föl gyógyszert és ebédet.

Péntek reggel megérzi: ráköszöntött

A gyógyulás. Vad és gyors gyógyulás.

Rájött, hogy keljföljancsi: fölkel és jár.

„Érkező esemest hallucinálok."

Jé. Uramisten. Megvan Fruzsina!...

„Vasárnap délelőtt, fönt a hegyen?"

„Még szép, naná, igen, igen, igen!

Hohó, ez észvesztően jó, mesés!"

Nem sző terveket, csak sóvár. Vasárnap

Ágoston sálat, kabátot vesz, indul

Sikítozva az elragadtatástól.

„Szimpatikusnak látszom?", kérdezi

A liftbeli tükörtől. „Nem tudom."

Leparkol szívdobogva a Fasorban.

Szikrázó napsütés, komoly, kemény fény.

A nő előbb jött. „Késtem? Nem lehet."

„Ha összetartoznánk, azt mondanám,

Hiányoztál." „Kicsit te is nekem."

Először fogaskerekűre ülnek.

A rendkívüli, régi, nagy telek

Járnak most egyre Mátrai eszében,

Kaján hólabdák a szemközti házak

Szellőzni kinyitott nagyablakába!

„A termekbe belátni a szerelvény

Hótiszta üvegén át. Nézd, mi ez!

Ez maga az Erdei Iskola,

Ide járnak a sünik, mókusok",

Mormolja faarccal. Nevet a hangja.

„Meglessük őket illedelmesen,

És tekintetünkkel megsimogatjuk

A polcokon a könyvgerinceket.

Itt gurul napra nap üveggolyó,

És itt lakik az ólomkatona."

„A legsúlyosabban belédszerettem",

Mormolja Mátrai. Fruzsina lassú,

Nézi a hópárnázta dombokat.

A kisvasút a hársak közt bolyong;

A fák mögött narancsszín napkorong;

Egész napot betöltő hócsata

Zajától visszhangzik a Normafa;

A táj mutatja telt, dércsípte arcát,

Puncs és grog, két vérpezsdítő mulatság!

Végigfutják a hócsipkézte fákat.

Mint almanach címlapja: téli távlat.

A síházban ülnek. Fruzsi grogot kér,

Mátrai pedig, némi habozás után, sört.

„Én gutírozom a stílusodat.

Korsó sör téli délben, ez kedélyes."

„Én sem szoktam, de meglepett a szomj.

Jólesik: újra egészségesen.

Csak egyet, tudod, autóval vagyok."

„Tudom, hogy te hívtál névtelenül."

Mátrai nem szól, nem vall, nem tagad.


Hátradől az ülésen Fruzsina.

Ma olcsó, népies helyekre vágyik.

Az első pincevendéglő hideg, mint

Románia szénszünet idején.

A nőhöz mennek, sejti Mátrai -

Hazakíséri, de előbb beülnek

Egy tágas kocsmába, neve Jelen,

Hátul, a döglött Corvin Áruház

Földszintjén. És tömeg. És pepita

Csempék. És sárga katedrálüveg.

A tizennyolcéves színészpalánták,

Próbáról jövet, próbára menet

Betérnek egy erős... akármire.

Ő nem ihat többet; egy zöld teát kér.

A gimnazistákat lesi. A pultnál

Egyik lábáról a másikra áll,

Feszeng. De Fruzsi arca biztató.

„Megyek Izraelbe. Majdnem háborúba."

„Hé, ott most lőnek és bombák szakadnak."

„Minden helyszínt jól előkészítünk,

Skultéti kéri." „Sokat utazol?"

„Túl sokat is. De nem vakáció.

Tudod, paranoiás a főnököm."

„Skultéti? A félős külügyminiszter?"

„Most az Elnökkel indul Izraelbe,

S eléjük futva szervezünk le mindent."

„Le is mondhatnák éppen." „Hát ez az.

Igen, ez némi túlköltekezés,

E terepfölderítés persze luxus

»Aknaszedés«. Csak ritkán jár nekünk

Az ilyen előzetes út. A protokollt

Én amúgy sem szerelemből csinálom."

„Viccelsz? Komolyan nem?" „Legszívesebben

Kiiratkoznék a munkahelyemről."

„Azért nemcsak nyűg?" „Nem nyűg, csak tudod,

Munka közben ritkán van érkezésünk

Várost is nézni, ez a rákfenéje;

De most ezért a kis kockázatért

Cserébe szabad hétvégét kapunk."

Fruzsina könyökével elsodorja
A csészét.

„Kétféle nőt ismerek.

Az egyik töri, másik elfelejti

A tárgyakat." „Felejteni? Soha."

Minden átmenet nélkül csókolózni

Kezdenek. „Uramisten, Uramisten."

Fruzsina elképesztően finom,

A bőre íze, mint a búzakása.
„Egyetlen csók, de az aztán olyan..."

Ma éjjel átlépik a küszöböt.


Egy barna, Barát utcai Bauhaus-ház.

A lépcsőházban szőnyeg, sarokasztal,

Otthoni, csalogató kényelem,

Éppen csak a kávéscsésze hiányzik.

Jó. Fruzsina egyszer csak eltűnik,

És tíz percet tölt a fürdőszobában.

Három réteg ruhát hánt le magáról,

A végén egyszál melltartóban áll ott;

Mégis ellöki Mátrai kezét.

„Én megvárlak. Kivárom, esküszöm."

De Fruzsina nem vetkőzik tovább:

„Ja. Az igazi türelem nem az,

Amikor csak visszafogod magad."

Összepréseli ajkát Mátrai,

És hátul fonja össze két mohó

Kezét, ne ficánkolhasson vidáman.

„De Fruzsina. Én sohasem leszek sok.

Nem akarok sok lenni. Semmiképpen."

„Nem akarok sok lenni... Nem, aki

Ilyesmit állít rezdületlen arccal,

Már régen túl sok. S ő is tudja ezt."

„Ha ennyire futotta: ennyire.

Nagyon közel vagyunk egymáshoz, ennyi.

Jó közel; megelégszünk ennyivel.

És ennek én csak örülök: kevés,

De így a jó, a szép." „És így a teljes."

Megint ellöki Mátrai kezét.

„Ne, mégse, jó? Ez sajnos tévedés volt.

Nem, Ágoston. Én csak voltam szerelmes.

Kedvellek, tényleg ennyi az egész.

Tudod, erőt ad, hogy beszélgetünk."

„És hogyha adnál még időt magunknak..."

„Nem, nekem nem megy a mismásolás."

De maga mellé húzza Mátrait,

Elgyöngül egy talányos pillanatra,

És félig levetkőzteti. Derűs lesz

Mátrai nyelvétől. Eltolja mégis,

Remegve minden ízében. „Akarlak,

Csak nem ma! Édes Istenem, ma nem megy."


Hozzásimul. De ami meglepő,

Mégsem lesz sokkal jobb utána. „Jaj."

„Világosíts föl, drága Fruzsina."

„Ne kapaszkodj, én sem kapaszkodom."

Mátrai visszahőköl. Mert ilyet

Még soha senki nem mondott neki;

Nem kapaszkodott senkibe, soha.

Vacog az idegességtől, remeg.

„Fázol, hm? Ne haragudj... hívjak autót?"

„Aha." „Vigyázol majd magadra?" „Persze."

Szárnyaszegetten búcsúzkodnak. Aztán

Viszi a taxi, túl néhány határon.

Otthonról ír egy bátor esemest,

De nem kap rá választ. Reggel se, semmit.

„Nem ad több életjelet. Tényleg eltűnt.

Maradjunk csak barátok, ezt se mondja,

Bólint fanyarul Mátrai. „Kihullott,

Kihullottam. Nem jutok át a lelke

Hormuzi-szorosán, nem jutok el

A mesés Perzsiába. Fruzsina

Már nincs az én világomon belül."

 


*Részlet a Protokoll című verses elbeszélésből

 

 

Megjelent a Bárka 2009/6. számában


 

Főoldal

Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!

 

Frissek

Arnóti András kiállításáról

"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...

Drámapályázat

A Békéscsabai Jókai Színház, a Magyar Írószövetség és a Bárka folyóirat egyfelvonásos drámapályázatára tíz nappal a meghirdetése után már tíz egyfelvonásos mű beérkezett a sz...
Bővebben...

Trendi lett az olvasás?

„Az elmúlt években a Harry Potter-láz új színezetet adott az ifjúsági könyvek piacának" az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet közleménye szerint ...
Bővebben...

Csehy Zoltán versei

A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából ...
Bővebben...

Nagy Zsuka tárcája

„Beszélgettünk. Hogy jók voltunk. Vidéken is van. Irodalom. Meghogy az irodalmárok jobb fejek. Mint a nyelvészek" ...
Bővebben...

Kukorelly Endrét kérdeztük

„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről) ...
Bővebben...

Gion Nándor pályázat

A szenttamási Gion Nándor-emlékház és az újvidéki Fórum Könyvkiadó közös pályázatot hirdetett novella, regény, ifjúsági regény írására, illetve Gion műveinek szerb nyelvű fordí...
Bővebben...

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója

lovaszandrea1_copy„a siker-receptúra szótagra pontos alkalma-zásáról van szó" (Lovász Andrea Berg Judit Két kis dínó a zsírkréta korban című könyvéről írt)

Bővebben...

A tisztelt ház

„Soha jobbkor levenni a könyvespolcról Mikszáth Kálmán kötetét, mint most, hogy kiderült, nem létezik magyar politikai költészet, tehát van" (Kiss László A tisztelt ház című kötetr...
Bővebben...

Háyland

„Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak" (Jenei Gyula Háy János Háyland című kötetéről) ...
Bővebben...

A kis kavics

„fennáll a veszély, hogy a regény a kiválóan kidolgozott részek ellenére darabjaira és alkotóelemeire esik szét" (Zólya Andrea Csilla Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója (összes)

Bene Zoltán Sárközi György könyvéről ...
Bővebben...

Szépirodalom

Csehy Zoltán versei

A krummbachtali fürdő, a Nagyapámék, a Boszorkány, a Néha és a Vízi nimfák című versek a legújabb, 2012/1-es Bárkából ...
Bővebben...

Géczi János versei

A Fekete holló száll a szemében, a Nem marad más és a Tudom című költemények, melyek a legújabb, 2012/1-es Bárkában láttak napvilágot ...
Bővebben...

Balla D. Károly versei

„egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja / - őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág"; a kárpátaljai költő Merengtél őszön és Régi mondat, régi tánc, régi képlet cím...
Bővebben...

Ünnepi szövegek

Fodor György, Becsy András, Kőszegi Barta Kálmán, Csapody Kinga, Banner Zoltán és Nagy Mihály Tibor a 2011-es Magyar Kultúra Napjára írott szövegei ...
Bővebben...

Ungvári László Zsolt versei

A sepsiszentgyörgyi költő Csontig átvilágít, Percekként a hangyák és Ezeréves csigaházként című művei a Napóra ciklusból ...
Bővebben...

Színház

Sebzettség

A tizedik alkalommal megrendezett, külföldi és magyar előadásokat is felvonultató Kortárs Drámafesztiválról Varga Anikó írt beszámolót ...
Bővebben...

Gyulai Várszínház 48. évad

Varga Anikó tanulmánya a Gyulai Várszínház 2011-es nyári előadásairól, amely a legújabb, 2011/5-ös Bárkában jelent meg ...
Bővebben...

Színházi töprengések

„A békéscsabai dramaturg, mint a buta, műveletlen és tehetségtelen színházi ember szinonimája (...), nem csak bántó és aljas, hanem ízléstelen is" ...
Bővebben...

Évadnyitó a Jókaiban

A Monte Cristo grófja, a Négy évszak, Az öreg hölgy látogatása, a Bolha a fülbe és a Varázsfuvola című darab is szerepel a Békés Megyei Jókai Színház 2011/2012-es programjában ...
Bővebben...

Az imposztor

Varga Anikó kritikája Spiró György darabjáról, melyet Árkosi Árpád rendezett meg Kovács Lajos főszereplésével a Gyulai Várszínházban ...
Bővebben...

Megkérdeztük

Kukorelly Endrét kérdeztük

„Azt hiszem, nem kell sokat írni, de amit csinálsz, csináld meg a legjobban. Legalábbis próbálkozz" (Huszár Tamara beszélgetése a Reggel az egyik istennő című kötetről) ...
Bővebben...

Megkérdeztük Potozky Lászlót

Darvasi Ferenc beszélgetett a fiatal erdélyi prózaíróval, akinek 2011-ben jelent meg első novelláskötete Áradás címmel ...
Bővebben...

Megkérdeztük Bodor Ádámot

„Filmen egyelőre azért nem látnám szívesen, mert bennem még mindig nagyon élénken él ennek a kitalált tájnak a képe" (Tóth Tünde beszélgetése a Verhovina madarairól) ...
Bővebben...

Megkérdeztük Kálmán Gábort

A beszélgetés apropóját a szerző első, Nova című regénye adta, mely nemrég jelent meg a Kalligramnál (Darvasi Ferenc beszélgetése) ...
Bővebben...

G. István Lászlót kérdeztük

„Épp úgy előfordul becketti ütődött monológ, mint hétköznapi-sivár kelet-európai szcenika vagy mai hangra áthangszerelt Füst Milán-os borongás" (Szepesi Dóra interjúja a Választóv...
Bővebben...

Kritika, esszé

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

"Xavier"

Papp István írt tanulmányt róla, hogyan figyelte meg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét a magyar politikai rendőrség ...
Bővebben...

Ilia Mihály írása

„Az egykori BM III/III-as és más osztályainak rám vonatkozó jelentéseiből közöltem már a Bárkában és Korunkban néhány részletet (...), most egy összefoglaló jelentést közlök itt...
Bővebben...

Három lírakötetről

Molnár Illés kritikája Magyari Andrea sztori, Lázár Bence András A teraszról nézni végig és Szőllősi Mátyás Aktív kórterem című könyvéről ...
Bővebben...

Nagy Koppány Zsoltról

„cseles, rendhagyó regényről van szó" (Szakács István Péter kritikája az Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk című könyvről) ...
Bővebben...

Beszélgetések

Bárka-körkérdés 20.

„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 19.

„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 18.

„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 17.

„Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül" (Kiss László válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 16.

„két kötet[em] jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is" (Erdész Ádám ...
Bővebben...

Képzőművészet

Arnóti András kiállításáról

"Három évtized terméséből ad válogatást Összefüggések című kiállításának műveivel" (P. Szabó Ernő a 2011 novemberében a kőbányai Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központban me...
Bővebben...

Fajó János művészetéről

Banner Zoltán megnyitószövegének kiegészített és szerkesztett változata, melyet Fajó békéscsabai kiállításán, a Munkácsy Mihály Múzeumban mondott el ...
Bővebben...

Farkas Zsuzsa képgrafikáiról

„Képekben, látványos történetekkel mesél és játszani tanít minden gyermeket és felnőttet" (Grasl Bernadett esszéje a békéscsabai Jankay Galériában kiállított anyagról) ...
Bővebben...

Baji Miklós Zoltánról

Szombathy Bálint beszéde, melyet Baji Miklós Zoltán Csillagpor a folyosóról című békéscsabai kiállításának megnyitóján mondott el ...
Bővebben...

Interjú Baji Miklós Zoltánnal

Szombathy Bálint beszélgetése Baji Miklós Zoltán képzőművésszel, aki december 2-án töltötte be az ötvenedik életévét ...
Bővebben...

Utolsó hozzászólások