Lanczkor Gábor
Úgy járom itt
Úgy járom itt az ártéri erdőt,
akár a menyegzői táncot
a legjobb barát, ki nem tudja,
hogy lányának lakodalmán táncol.
Száraz vesszők szétszabdalt varsái,
akár a vízfelszín alatt.
Mint amikor valóban elönti,
s a fűzodúkba bújnak a halak.
Egy fehér nyár úgy ér talajt
a matt gallyak s barna ágai közül,
mint mikor egy szürke kócsag a zsombékos
sűrűjében abból rakott friss fészkére ül.
Meredekre mosott martja
a vízvonalig barnáll-sárgáll
a hosszúkás fűzlevelekkel,
s megvillantva kéttenyérnyi iszapsávját
még egy sávnyi barna-sárga
hosszúkás fűzlevelet elvisz a
martjára szemcsésen fölcsapódó
sáros Tisza.
Úgy járom itt az ártéri erdőt,
akár a menyegzői táncot
a legjobb barát, ki nem tudja,
hogy lányának lakodalmán táncol.
Itthon
Volt -fágiák és -fíliák
és -mániák és -izmusok:
élek és üzenem, itthon vagyok
és éppen itt, ahonnan jól kilát
a napsütötte novemberi háztetőkre ez a barna szempár
s a hozzá tartozó két kar ölel
át hátulról. Mitől távol, mihez közel.
Ez a komoly emberpár.
A kamatos kamat.
Kisróka.
Másikán gyakorolja
a fogait. Harapdálja a nyakamat.
Előtagjaitokkal össze nem mosott
volt -fágiák és -mániák és -fíliák
és próbaként kiállt
homályos -izmusok.
Megjelent a Bárka 2009/3. számában
