Papírhajó - Primér/Primőr

 Ecs__di_Orsolya__3_.jpg

 

Ecsédi Orsolya

Feketefehér

 

– Mi fehér?

– A hasunk!

– Mi fekete?

– A hátunk!

– És még?

– A szárnyunk!

– És még?

– Semmi más! Minden más fehér!

– Helyes! Ügyesek vagytok!

Kicsöngettek. A kis pingvinek kitódultak az osztályteremből az aulába.

Az osztályterem is fehér volt. Az aula is fehér volt. De fehér volt a tornaterem, az ebédlő és az udvar is. Mert mindegyik hóból és jégből készült.

– Ebédidő! – kiabálta a tanítópingvin.

Pong elgondolkodva piszkálta az ételt. Halat kaptak, mint minden nap. A pikkelyek ezüstösen csillogtak a hótányérokban.

– Tanár úr, ezt a színt hogy hívják? – kérdezte Pong.

– Félig fekete, félig fehér – simogatta meg a fejét a tanítópingvin. – De ezt majd csak harmadikban tanuljuk.

– Hm. Akkor viszont nem igaz, hogy minden más fehér! – csóválta a fejét Pong.

A tanítópingvinen a türelmetlenség jelei látszottak.

– Ezt majd, ha nagyobb leszel, megbeszéljük. Addig legyél türelemmel.

– De én most akarom megbeszélni! Mert azt viszont most tanuljuk, hogy minden más fehér, ami nem a hátunk vagy a szárnyunk! És ez egy nagy átverés!

A tanítópingvin ingerülten felborzolta a tollait.

– Már megint szemtelenkedsz? Minden fekete vagy fehér, és punktum! Legrosszabb esetben félig fekete, félig fehér. De ezt még ráértek megtudni, csak összezavarná a gondolkodásotokat. A világ fekete-fehér. A pingvin fekete-fehér. Lezártam a vitát!

– A pingvin? – vonta fel a szemöldökét Pong. – És milyen színű az a nagy folt a fülünknél? Az se nem fekete, se nem fehér.

A tanítópingvin az asztalra csapott.

– Miről zagyválsz? Nincs ott semmi!

– Itt – mutatta Pong a saját feje két oldalán, aztán a tanítópingvin fején is megpróbálta, de az a szárnyára csapott. – Olyan színe van, mint a napnak. Nem fekete. Nem fehér. És nem is félig fekete, félig fehér. Nagyon szép szín!

A zajra odatódult az asztalhoz a teljes tanári kar. Egymás szavába vágva bizonygatták Pongnak, hogy nincs ott semmi. És követelték, hogy azonnal fejezze be a rendbontást és zavarkeltést.

Pong már azt sem tudta, hogy hihet-e a saját szemének.

Később, amikor mér az udvaron voltak, körülvette az egész osztály.

– Én is látom ám azt a foltot – kezdte az egyik kis pingvin.

– És azt is látjuk, hogy se nem fekete, se nem fehér – értett egyet egy másik.

– Vajon hogy hívhatják ezt a színt? – töprengett egy harmadik.

– Talán nincs is neve! – találgatott egy negyedik. – A felnőttek valószínűleg tényleg nem is látják. Annyira jól megtanulták a feketét és a fehéret.

– Akkor nevezzük el! – dobta fel az ötletet egyikük.

Mindenki belelkesedett. De arra is hamar rájöttek, hogy nem is olyan könnyű nevet találni egy olyan színnek, ami se nem fekete, se nem fehér.

– Legyen mondjuk a neve... uhog! – vetette fel valaki.

– Á, ahhoz túl szép! Legyen inkább libonka!

– Nem jó! Sokkal jobban illik rá a puttyán! Csak próbáljátok kimondani! A fülünk puttyán! Hát nem klassz?

– De, ez tényleg egész jó. Viszont mit szólnátok ahhoz, hogy sárga?

– Fúj. Ez eddig a legbénább. Egy ilyen gyönyörű színnek nem lehet ilyen hétköznapi neve!

– Oké, igaz. Akkor mondjuk a szuszmif?

– Hű, ez jó! Szuszmif! Nem csak a foltunkra illik, hanem a napra is!

– Megszavazzuk?

Megszavazták. És annak ellenére, hogy senki más nem értette, miről van szó, használni is kezdték. Körülöttük meg mindenki csak lesett, hogy megőrültek, vagy mi.

Kihullott az egyik szuszmif tollad! Milyen szuszmif ma a napkelte! Beszuszmifodott a szemed, eszel te elég halolajat? Ilyeneket mondtak. Egészen addig, amíg maguk is fel nem nőttek, és rá nem jöttek, hogy ilyen szín nincs is.

 


 

Főoldal

2019. december 22.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png