Papírhajó - Primér/Primőr

 K__roly_Fellinger.jpg

Fellinger Károly 

Pünkösdi király

 

               Nagyanya szerint a falunkban

               ma azért nem választanak

               pünkösdi királyt, mert egy legény sem

               tud lovagolni, birkózni,

               félnek a kihívástól.

 

               Azt mondja,

               manapság a legények ügyetlenek,

               parancsolni sem lehet nekik.

               Látszik, hogy nincs kötelező katonaság,

               kár, hogy eltörölték,

               mert rájuk férne, mint 

               jó lóra a nyereg.

 

               – A te nagyapád, Ferike,

               egykor még

               a szél zsákját is elcsente,

               s abban nyerte meg 

               a zsákban futó versenyt,

               amiért egy kerek évig minden

               kocsmában fizetség nélkül ihatott,

               állatait etették, őrizték,

               tejbe-vajba fürösztötték a lányok,

 

               menyegzőbe ingyen mehetett,

               kivéve a sajátjába,

               mert azt az apám nem engedte,

               erélyes ember volt,

               nem akart léhűtő,

               ingyenélő férjet a lányának,

               vele fizettette meg a lakodalom

               költségét,

               még ha ő volt is a májuskirály –

               mesélte nekem büszkén nagyanya.

 

Csodakalap, vaskalap

 

               Nagyapa azt mondja,

               nem kell neki

               a láthatatlanná tevő karimás csodakalap,

               mert az csak úgy működik,

               ha az ember egyszer sem veszi

               le a fejéről,

               s nem árulja el magát.

 

               Ő meg, ha meglátná az ismerőseit,

               mindegyik előtt

               megemelné azt,

               ahogy az egyszerű kalapokkal teszi

               köszönéskor.

 

               Nehogy még

               vaskalaposnak nézzék.

 

 

Nagyapa és a koldus

 

               Ha nagyapával elmegyünk vásárolni,

               mindig ad a koldusnak pár centet,

               de csak annak, 

               aki nem kér tőle semmit,

               akin látni, hogy nyomorult, 

               hogy szerencsétlen.

 

               Aztán, amikor a koldus

               hálálkodni kezd, 

               dicséri nagyapa jó szívét,

               nagyapa felemeli a hangját,

               azt mondja, ő ezt nem ingyen adta,

               nem milliomos ő,

               cserébe vigyázzon a lelakatolt

               kerékpárjára.

 

Postásnő

 

               Nagyanya, ha a postás 

               hozza a nyugdíját,

               mindig ad neki egy eurót.

 

               Nagyanya szerint

               nagyapa kétszer annyi nyugdíjat kap,

               de egy fityinget sem ad

               a postásnak.

 

               Nagyapa erre azt feleli,

               ad ő két eurót is,

               ha legalább száz euróval

               többet hoz neki

               a bicegő postásnő,

               aki sose nyomja 

               meg a csengőt, csak ordibál.

 

               Látszik rajta megint,

               hogy valamiben sántikál.

 


 

Főoldal

2024. november 19.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Herbert Fruzsina: FőpróbaOcsenás Péter Bence: Forgók
Egressy Zoltán verseiSzabó T. Anna: Alkalmi és rögtönzött versekFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokCsillag Tamás: Hazáig követnek
Grecsó Krisztián: Apám üzentBanner Zoltán: Önarckép MunkácsyvalBalássy Fanni: KészülődésKiss László: Eltűnők
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png