Olvasónapló

 

 

 

 

 

Limpár Ildikó

 

Nem középiskolás fokon

 

 

Szomorú apropója van annak, hogy úgy döntöttem: ideje írnom a Shakespeare-olvasókönyvről. Elhunyt Géher István, a magyar Shakespeare-kutatás Prosperója, aki varázslatos szavaival nemzedékeket formált költőkké, műfordítokká, tanárokká, rendezőkké, színészekké – vagy egyszerűen „csak” irodalomszerető emberekké. 1991-ben megjelent Shakespeare-monográfiáját először 1993-ban adták ki újra. A harmadik, javított és bővített kiadás már egyszerűen a Shakespeare címet viseli, de legtöbbünknek a kötet örökké az Olvasókönyv marad.

            Olvasókönyv: a könyv, mely olvasni tanít, s mellyel az olvasást gyakoroljuk. Aki kezébe veszi Géher István monográfiáját, már tud olvasni – ismeri a betűket, és felfogja a mondatokból álló szöveget. Mit kell hát még tanulnia az olvasásról? Géher István szerint: mindent. Mert egy Shakespeare-szöveget nem úgy olvasunk, mint egy IKEA szerelési útmutatót, pedig voltaképpen a harminchét reneszánsz dráma, mely górcső alá kerül e kötetben, nem más, mint használati utasítás – útmutató az élethez, melynek nagy kérdései és dilemmái nem változnak az évszázadok során. Erre utal az alcím is: Tükörképünk 37 darabban. De ahhoz, hogy saját életünket lássuk tükröződni a reneszánsz drámákban, meg kell tanulnunk az értő és felfedező olvasást. Géher István a shakespeare-i színdarabokról ír, miközben az életről tanít, és megtanít minket úgy olvasni, hogy eztán minden szöveg ajándék legyen: hogy értékelni tudjuk a gondos csomagolást, de ne remegjen meg a kezünk, ha látni akarjuk, mit fed a szemet gyönyörködtető masni és díszes papír, s mi lapul a formát adó doboz mélyén. Az igazi ajándék: a szöveg, amelyben felismerjük saját magunkat, saját életünket. Ez az, amit minden jó szövegtől várunk, és ez az, aminek minden jó szöveg a birtokában is van – de ha nem tudunk túljutni a csomagoláson, a szöveg feledésbe merül, s egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy az eredeti, gazdag, sokrétegű szöveg helyett adaptációkon nőnek fel az olvasni-értelmezni meg nem tanuló nemzedékek.

            Az olvasást tanulni egyszerre Shakespeare és Géher szövegén: a legszebb irodalmi feladat, melyet a magyar nyelvet művelő olvasó célul tűzhet ki magának. Aki száraz, tudományos írást vár Magyarország legkiválóbb Shakespeare-kutatójától, az csalódni fog – igen kellemesen. Géher István kiterjedt kutatásra alapozott, tudományos igényességgel megírt esszéciklusa élő szöveg, mely beszippantja a kalandozásra vágyót. A finom és árnyalt írásmód, a játékosság, a szellemesség csomagolásába bújtatott ajándék maga is olyan szöveg, mely tükrözi ezeket a shakespeare-i értékeket. Az Olvasókönyvet forgatva megértjük, hogyan váltak aktuálissá a reneszánsz idején Shakespeare letűnt korokat idéző drámái, s megértjük, miként válhat aktuális útmutatóvá a jelen korban Shakespeare életműve. A bővített kiadás még egy komplett verselemzést is tartalmaz, s megmutatja: egy zárt formába sűrített gondolat is lehet éppoly drámai, mint egy három órás színdarab, s tanulhatunk magunkról is épp eleget belőle – a bölcsesség nem mennyiség kérdése.

            Ezek az esszék szinte költői írások – egy olyan ember tollából (illetve ceruzájából, hiszen Géher István mindig ceruzával írt, a számítógépek korában is), aki maga is költő volt. Egy olyan ember ceruzájából, aki mindig, mindenféle szövegével (esszével, verssel, műfordítással) akart és tudott tanítani – nem középiskolás fokon.

            Géher István örök álomra hajtotta fejét, de szövegei, gondolatai mindig velünk maradnak, csakúgy mint Shakespeare-Prospero örök életű varázslatai, alkotásai. „Prospero nem alszik. A gondolkodó szellem éberen álmodik” – írja Olvasókönyvében Géher. Az alcím, Tükörképünk 37 darabban, Shakespeare harminchét elemzett drámájára utal, de nekünk, e kötet olvasóinak éppúgy jelenti azt a harminchét fejezetet, melyet a szerző az egyes színdaraboknak szentelt. Ezért Prosperónak címzett jókívánságát kiterjeszthetjük magára a szerzőre is: „Kívánjunk neki szép álmokat. Mert álmai: mi vagyunk.”

 

 

Géher István: Shakespeare-olvasókönyv: Tükörképünk 37 darabban. Budapest, Cserépfalvi Könyvkiadó és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991.

Géher István: Shakespeare. (Egyetemi könyvtár sorozat) Corvina, 1998.

 

 


 

Főoldal

 

2012. december 17.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png