Hulej Emese
Éltek itt oroszlánok?
Bibliai történetek gyerekeknek
‒ Az ember azt hinné, a Biblia gyerekeknek szóló adaptációjából már sok készült. Mire gondolt a szerző, amikor új sorozatba vágott?
‒ Nem az én ötletem volt, a sorozat szerkesztői találták ki, majdnem tizenhat évvel ezelőtt. Kepecs Judit és Régner Eszter akkor még kisgyerekes szülőkként nem találtak megfelelő, a Bibliát gyerekeknek elmesélő könyvet, ezért született a sorozat ötlete. Egy közös barátnőnk ajánlott a figyelmükbe, és néhány próbamese után elkezdtem dolgozni a szövegeken. Két könyv meg is jelent, ezeket látta meg a Csimota, és szerették volna folytatni, illetve a maguk elképzelése szerint kiadni.
‒ Kerestem, de más könyvet nem találtam a nevénél. Mi alapján javasolta ez a barátnő erre a feladatra?
‒ Könyveket nem írtam addig, de régóta írással, szerkesztéssel foglalkozom. Most éppen archívumi szerkesztő vagyok.
‒ A hat kötet során mi volt a munkamódszere? Végtelenítve olvasta a Bibliát, és eldöntötte, melyik történet, szereplő mekkora jelentőséget kap?
‒ Az Ószövetség esetében könnyebb dolgom volt, a sorozatszerkesztők építették fel a vázat, megmondták, mi legyen hangsúlyosabb. Természetesen az én javaslataimat is elfogadták. Magáról a Bibliáról szerintem teljesen átlagos ismereteim voltak, és olvastam olyan alapműveket, mint a József és testvérei vagy A Mester és Margarita, de vallástörténettel nem foglalkoztam. Hozzáteszem, hogy bár olvastam héber mítoszokat, háttéranyagokat, bibliamagyarázatokat, a cél az volt, hogy csak az Ószövetség és az evangéliumok történeteivel dolgozzunk.
‒ Érzékletes képek jelennek meg olvasás közben, ezekhez azért szükség volt bizonyos ismeretekre, amik nem feltétlenül szerepelnek a Bibliában.
‒ Ez volt a legszebb az egészben! Ha azt írtam, „leült egy körtefa alá”, meg kellett néznem, volt-e ott és akkor körtefa. Ha oroszlánról volt szó, annak is utána néztem. Megdöbbentem, hogy régen Dél-Európában, a Közel-Kelettől Indiáig és egész Afrikában is jóval több helyen éltek oroszlánok. Utána kellett nézni használati tárgyaknak, ruháknak, építőanyagoknak, mindennek.
‒ Tetszett, hogy a Biblia alakjai hús-vér szereplőkké váltak, akiknek sorsa érdekli a gyerekeket.
‒ Az volt a cél, hogy emberekről meséljek, érthetően, és ne térjek el az eredeti történettől. Írás közben próbáltam magam odaképzelni egy-egy szituációba. Mivel az eredeti történetekben nincs minden életszerűen leírva, szükség volt némi átfogalmazásra.
‒ A Biblia sokak számára könyvnél jóval több. Szándéka volt-e, hogy a gyerekek a hithez is közelebb kerüljenek?
‒ Nem vállalnám magamra, hogy más hitébe beleszóljak, csak azt, hogy Mózes, József vagy Jézus ismerősekké váljanak. A cél a történetek megismerése volt, azok mentén pedig már lehet beszélgetni hitről is. Ezért is választottam a sorozat első darabjánál azt, hogy Jákob meséli el a teremtést Józsefnek, vagyis egy szülő a gyerekének. Ez alapján bármelyik szülő és a gyereke megbeszélheti, valóságnak tekintik-e például Noé és a vízözön történetét vagy csupán mesének.
‒ A Biblia néhány epizódja nem „gyerekbarát”. Van kútba dobás, keresztre feszítés, Ábrahám kis híján megöli a fiát…
‒ Sosem lehet tudni, hogy egy gyerek éppen mit tart félelmetesnek. A népmesék is mutatják, mi mindent dolgoznak fel gond nélkül. Arra is emlékszem, hogy Vuk szüleinek halálát napokon át sirattam. Izsák feláldozásának történetét ugyancsak Jákobbal meséltettem el, aki utána átbeszéli a fiával, Józseffel ezt a nehéz helyzetet. Nagyon fontos szerintem, hogy az első könyvélményeket megbeszéljék a szülők a gyerekekkel. A keresztre feszítésnél magdalai Mária szempontjából meséltem el a történteket, a konkrét kivégzést nem tudtam volna részletezni a halálra ítélt nézőpontjából egy gyerekkönyvben.
‒ Jézus halálával és feltámadásával, gondolom, vége is a sorozatnak.
‒ Vége. Az Apokalipszis és a többi történet már nem kívánkozik gyerekkönyvbe. Most is dolgozom valamin, de az már szó szerint egy teljesen másik történet.
