Papírhajó - Mentőöv

Az___rz__k.jpg

Író az orgonasípok között

 

– A kisebbeknek már írtál egy mesét, mely a Mátyás-templomban játszódik. Ez a könyv viszont sokkal inkább Te vagy! Lendületes, lenyűgöző. Szeretted írni? Hogyan született? Avass be, kérlek!

– Évekkel ezelőtt határoztam el, hogy írok a Mátyás-templomról egy történetet. Gyerekkorom óta csodálom ezt a különleges épületet, de a végső lökést az adta, hogy megkerestek a templom gondnokságáról a kéréssel, hogy írjak mesét a templomról. Nem térítő, hitkérdésekről szóló könyvet szerettek volna, hanem olyat, ami kedvet csinál kicsiknek-nagyoknak ahhoz, hogy ellátogassanak oda, és megcsodálják kívülről-belülről. Nekiláttam a munkának, eljártam a templomba, könyveket, szakirodalmat olvastam, tanulmányoztam az épület történetét. És aztán záporozni kezdtek az ötletek. Néhány ötletem varázslatosabb, meseszerűbb volt, másokból inkább egy tényeken alapuló krimi körvonalazódott. Mivel fájt volna a szívem kidobni az ötletek felét, úgy döntöttöm, hogy inkább két külön korosztálynak is írok egy-egy templomos mesét. A holló gyűrűje a nagy óvodás-kisiskolás korosztálynak szóló varázslatokkal teli meseregény lett, Az őrzők kamaszoknak szóló krimi.

 

– Hányszor voltál a Mátyás-templomban terepszemlén?

– Rengetegszer. A templom munkatársai többször is tartottak nekem idegenvezetést, amikor mindent megmutattak, elmeséltek – jártam a tetőtérben a gerendák között, a harangoknál, másztam kívülről a tetőn, kinyitották nekem a lezárt részeket, voltam bent az orgonasípok között, de még a szupertitkos biztonsági központba is bevittek. Hatalmas élmény volt minden ilyen séta, és rengeteget tanultam közben. Volt, hogy hajnalban, egyedül mentem fel a templomba, amit csak nekem nyitottak ki, hogy megnézzem az optikai csodát, ahogy a felkelő nap besütő sugarai mennybe emelik az oltár fölött „lebegő” Máriát. Hallgattam komolyzenei koncertet a kóruskarzatról, és két éve a templom tornyából nézhettem a gyerekeimmel együtt az augusztus 20-i tűzijátékot. Mostanra nemcsak rengeteget tudok a Mátyás-templomról, de komoly érzelmi szálak is fűznek hozzá.

 

– Szerinted miért "klassz" helyszín ez egy ifjúsági regénynek?

– Az épület nyolcszáz éves fennállása során gyakran volt helyszíne sorsfordító eseményeknek, így segítségével sok izgalmas részletet el lehet mesélni a történelemről, az állammal és függetlenséggel kapcsolatos gondolkodásról, közérdek és személyes érdekek ütközéséről. A templom története kapcsán is gyönyörűen kirajzolódik, mennyire hasonlóan működött az emberi önzés, önérvényesítés, intrikálás és a tömegek félrevezetése ma és nyolcszáz évvel ezelőtt. De rengeteg gyönyörű példát is találhatunk hősiességről, elhivatottságról, hitről és a művészet erejéről. Ráadásul a Mátyás-templom tele van csodával – nemcsak a műkincsekre, szobrokra, üvegablakokra és freskókra gondolok, de a kapcsolódó legendákra, rejtélyekre, mesébe illő eseményekre is.

 

– Téged vonzanak a nyomozós, detektíves történetek? Szeretsz nyomozni?

– Nagyon szeretem a detektívtörténeteket, krimiket, fél gyerekkorom kincskereséssel, titkos térképek készítésével és szövevényes rablások kitervelésével telt. Általános iskolás barátnőmmel föld alatti járatrendszert terveztünk a Kiscelli kastélytól a Remetehegyi útig, ahol laktunk, és ha már akkor léteztek volna szabadulószobák, szerintem minden szülinapomra belépőjegyet kértem volna egy-egy nehéznek mondott pályára. 

 

– Mi volt a célod ezzel a kötettel?

– Szórakoztatni, mesélni és gondolkodtatni akartam. Fel akartam csalni az olvasóimat a Budai Várba, azt remélem, hogy Az őrzők olvasása után mindenki kíváncsi lesz a Mátyás-templomra, a budavári labirintusra, a középkori épületekre, a Porta Alchemicára, az elásott zsinagógára és a többi szenzációs látnivalóra, amit a Vár tartogat.

 

– Honnan ismered ilyen jól a mai kamaszok világát? Nekem olyan, mintha közöttük éltél volna, és ismernéd az összes titkukat :-)

– Egyrészt nagyon élénken él bennem saját kamaszkorom, másrészt a gyerekeim is javában élik a felnőtté válás igencsak keserves időszakát. Nagylányom, Lilu, 20 éves múlt, Bori 17 lesz, Dalma 15, Vilmos pedig mindjárt 12. Ráadásul egy házban lakunk a 14 és 12 éves unokatesókkal, és szerencsére a gyerekeim rendszeresen hozzák haza a barátaikat is. Nem ritka nálunk, hogy hat-nyolc kamaszgyerekkel ülök le ebédelni vagy akár este meginni egy fröccsöt a teraszon. Csodás ajándékként élem meg, hogy a gyerekeim beavatnak az életükbe, és ugyan nyilván vannak titkaik, de szívesen üldögélnek és beszélgetnek velem, akár nagyobb baráti társasággal is.

 

– Ki a kedvenc karaktered a kötetből, és miért?

– Íróként minden szereplőmet nagyon szeretem. Kifejezetten vicces volt írni a nagyszájú, bunkó Szasza beszólásait és a butácska, szempillarezegtetős Kitti elmésségeit is. A francia Renard felügyelőt is szeretem a szívósságával, darabos modorával és a felszín alatt zajló belső vívódásaival, ahogyan nyomozás közben minduntalan az elrontott házassága és elhanyagolt kamaszgyerekei felé kanyarodnak a gondolatai. És persze imádtam elképzelni, mi jár a vérprofi, higgadt műkincstolvaj Hiéna fejében, vagy mi motiválja az idősebb szereplőket, akik a maguk módján mind részesévé válnak a középpontban bonyolódó bűnügynek. 

 

– A regény mely részét volt nehezebb megírnod, ha volt egyáltalán ilyen részlet, és miért?

– Azokat a részeket volt legnehezebb megírnom, ahol a beszélgetésekben sok információ derül ki a templomról vagy a történelem bizonyos korszakairól. Itt az volt a kihívás, hogy a lehető legtöbb tényt adagoljam úgy, hogy a szöveg közben gördülékeny, izgalmas maradjon, és ne öltsön lexikonjelleget. Bora és Dani közös jeleneteinél nagyon sokat finomítgattam a párbeszédeket, hogy lassan és megállíthatatlanul bontakozzon ki köztük a szerelem, de kicsit se legyen nyálas, giccses vagy valószerűtlen. Ugyanígy, Bora és az anyukája közti beszélgetéseket is nagyon alaposan átgondoltam, hogy minden mondat a helyén legyen.

 

Melyik részét szeretted leginkább írni?

– A gimis gyerekek párbeszédeit nagyon szerettem írni, főleg, amikor belemerülnek a kísértet keresésébe. Renard felügyelő küzdelmeibe is bele tudtam élni magam, és kifejezetten élveztem azt is, amikor a gazdag német műgyűjtő fontoskodó, dagályos, mégis érdekfeszítő eszmefuttatásait írtam. A templom biztonsági rendszerének kiiktatásához pedig segítségül hívtam hacker barátomat, Dnet-et, aki már a Drifter megírásakor is mellettem állt, hihetetlen informatikai tudásával és meghökkentő ötleteivel.

 

– Szerinted miért különleges ez a regény?

– Én abban bízom, hogy ebben a regényben sikerült egy szövevényes bűnügy kapcsán összeszőni izgalmas emberi sorsokat, különböző történelmi korokat, és úgy bemutatni a magyar építészet egyik legcsodásabb épületét, hogy az olvasók előtt feltáruljon egy egész ismeretlen világ. Közben pedig – reményeim szerint – egy izgalmas, fordulatos és vicces könyvet sikerült tető alá hoznom.

 

– Lesz folytatása?

– Érdekes, hogy eddig szinte mindenki megemlítette, hogy jó lenne, ha folytatnám, bár nekem magamtól nem jutott eszembe. Illetve írás közben, már a regény vége felé járva felmerült bennem, hogy talán érdemes volna akár Renard felügyelő további ügyeit, vagy Boráék újabb kalandjait is megírni, de egyelőre nem tervezem még a folytatást. Jelenleg új Ruminit írok, de szeretném folytatni a Két kis dínó és Lengemesék sorozatot, illetve a hatalmas kihívást jelentő Alma és Drifter regények következő részét is tervezem már. Mindezek mellett pedig egyre jobban vágyom arra, hogy megírjam a jelenleg félkész, felnőtteknek szóló regényemet is.

 

(Schütz Gabriella)


 Főoldal

 

2020. január 30.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázatot hirdet az idei PesTextLáng Zsolt nyerte a Libri irodalmi díjat, a közönségdíj Grecsó Krisztiáné1% a Körös Irodalmi TársaságnakKihirdették a megújult fordítástámogatási pályázat első nyerteseit
Ütőér
Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcáiMolnár Krisztina Rita tárcái
Versek
Fodor Veronika verseiMarczinka Csaba verseiFellinger Károly versei Falusi Márton versei
Prózák
Darvasi László: Egy tehén halálaFiatal írók a bezártságban - Csorvási Noémi: Fontos, hogy ne essünk ki a ritmusbólFiatal írók a bezártságban – Biró Sára: Egy rendszer összeomlása Molnár Krisztina Rita: Gombosdoboz
Drámák
Csík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A Szellemúrnő
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA