Megkérdeztük

 

TAnna.jpg 

 

Megkérdeztük Terék Annát

 

Háttal a napnak című köteted pontosan egy éve jelent meg, 2020 szeptemberében. Azóta számos kritika, recenzió jelent meg róla, sokaknak jelentett maradandó olvasmányélményt. Azt mondhatjuk, hogy a versolvasás kapcsán a köteted kiemelkedő. Mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy egy lírakötethez ilyen sokan és szorosan tudnak kapcsolódni, ennyien olvassák, szeretik? Törekedtél arra, hogy egy tartalmilag is nagyon egységes verseskötettel jelentkezz?

Őszintén szólva, fogalmam sincs, mi lehet az olvasottság titka. Mindenesetre nagyon örülök, hogy sokan olvassák, forgatják a kötetet és tudunk kapcsolódni ezeknek a szövegeknek hála. Mindenképpen összefüggő verseket szerettem volna írni, amik egy témát próbálnak megfogni, a gyász folyamatát elmesélni. Egyik magyartanárnőm mondta egyszer, hogy a költészet csupa olyan dologról szól, amit nem lehet egyszerűen definiálni, megfogalmazni, kimondani, olyan érzésekről, hangulatokról, életeseményekről, mint pl. a szerelem, a gyász, a halál, a szabadság. Nehéz lett volna egy versben elmondanom, mit éreztem, mit gondoltam, min mentem keresztül, ezért lett egy egész kötet belőle.

 

Vannak a kötettel kapcsolatban olyan dolgok, percepciók, amik megváltoztak benned az utóbbi egy évben? Hogyan látod visszafelé az alkotási-egységesítési folyamatot?

Nincsenek. :) Mióta megjelent a kötet, kétszer olvastam át újra, de még nem távolodtam el úgy a szerkesztési folyamattól, hogy ne csak a hibákat keresném benne. Hosszú folyamat volt, egy igen sűrű időszakban írtam ezeket a szövegeket, amikor az írás mellett dolgoztam, szakképzésen vettem részt, tanultam, beadandókat írtam, fordítottam és drámát írtam, így muszáj volt zsonglőrködni az idővel, hogy ne menjen a minőség rovására a túl sok elfoglaltság.

 

terek_anna_hattal_a_napnak.jpgÁtfogó elemként és bizonyos értelemben keretrendszerként is megjelenik a háború (korábbi kötetedben, a Halott nőkben is) a kötetedben. Mi az, ami szerinted egyértelműen elválasztja, és mi az, ami hozzákapcsolja a háborús költészethez a Háttal a napnak kötetedet? Te magad hogyan viszonyulsz a háborút feldolgozó művekhez, milyen olvasmányélményeid vannak ezzel kapcsolatban?

Mivel háborúban nőttem fel, nem tudok úgy beszélni, írni a gyerekkoromról, hogy kihagynám belőle a háborút, mert akkor nem lenne mindaz hiteles, amit leírok. Nem hiszem, hogy hozzá tudnék tenni bármit is a háborús költészethez, mert nem háborús verseket akartam írni, csak a gyerekkoromról írtam. Az ember addig traumatizált, amíg megpróbálja leválasztani az élete történetéről az adott traumatikus eseményt. Bármit is csinálok, mindig ott lesz a gyerekkorom, a háború az életem történetében, mindig ott lesz, mint egy perspektíva, tapasztalat, trigger, ami folyamatosan formálja a gondolkodásomat, a személyiségemet, a módot, ahogy szemlélek vagy épp megélek eseményeket. Mivel az életem része, természetes, hogy szóba kerül, hogy vele próbálok megmagyarázni olyan dolgok kialakulását formáló eseményeket, amelyeket én magam sem értek.

 

A verseid mellett a drámaköteteidet olvasva feltűnik a hangnemek tisztasága, egységessége. A Háttal a napnak kötetben pedig világos a dinamika, a mozgás-utazás, és bizonyos értelemben a cselekmény is. Eredetileg is verseskötetnek indult ez a könyv? Esetleg eljátszottál a gondolattal, hogy drámát írj belőle, illetve mi a legnagyobb különbség a dráma- és a versírás tekintetében, ha a témát vesszük viszonyítási pontnak?

Igen, eredetileg is verseskötetnek indultak ezek a szövegek, eszembe sem jutott belőlük drámát írni. Számomra a dráma és a költészet között az a különbség, hogy míg a versben a szerző konkrétan írhatja le, mit érez, addig a drámában nem lehet ezt kimondani, hanem párbeszédekkel meg kell teremteni a hangulatot, amiből a néző tud következtetni a szereplők érzéseire, állapotára. A drámában másfajta beleélés jelenik meg a befogadás folyamatában, mint mikor verset olvas az ember.

 

Várhatunk-e még hasonló köteteket, a háborús tematika újbóli megidézését, vagy ennyire személyes kinyilatkoztatást. Szóval: dolgozol-e jelenleg valamin, és ha igen, kaphatunk-e egy apró megvilágítást belőle?

Az olvasók fogják majd eldönteni, hogy hasonló lesz-e a következő kötet vagy sem. Nem szeretnék mindig ugyanarról írni, ugyanolyan módon, mert az olyan lenne, mintha mindig csak egy verset írnék, szerintem az senkinek sem lenne érdekes, nekem sem. Jelenleg a Térey-ösztöndíj alatt született verseken dolgozom, de még nem tudom konkrétan megfogalmazni, merre tartanak ezek a szövegek, több idő kell hozzá, hogy kötetté alakuljanak.

 

(Kérdezett: Szabados Attila)


Főoldal

2021. október 04.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA