Halmai Tamást kérdeztük a kerülőutak esztétikájáról és a versnyelvtanokról

Költő, prózaíró, esszéista, kritikus, magyartanárként dolgozik Komlón, a Nagy László Gimnáziumban.  Önálló, verseket és prózákat tartalmazó kötete (Amsterdam blue) 2005-ben látott napvilágot, a JAK és a L'Harmattan gondozásában. Azóta három, esszéket-kritikákat tartalmazó kötete jelent meg: Közelítések, távlatok (2008), Versnyelvtanok (2008), Isteni fény, emberi lény (2009).

- Beígérték A császári hírnököt - ezzel mi a helyzet?

- A császári hírnök címen megjelentetni tervezett verseskötet végül - néhány korábbi és több újabb írás társaságában - egy „gyűjteményes", kétszáz verset egybefogó könyv nagyobb ciklusa lett. Ez a pécsi Pro Pannonia Kiadónál várja a szerencséjét. A címe: Kalligráfia; s számomra fontos különlegessége, hogy a versekkel egyenrangú jelenlétet kapnak majd benne egy hosszúhetényi képzőművész, Marsai Ágnes képei. Kéziratos anyagaim közül leghamarább egyébként egy Takács Zsuzsa-kismonográfia lát majd napvilágot, várhatóan ez év tavaszán, a Balassi Kiadó gondozásában.

- Az év versei 2009-ben ön is benne van! Mit szól ehhez?

- Szentmártoni János szerkesztőnek köszönhetően már a 2008-as Magyar Napló-antológiában is helyet kaphatott néhány versem. Ez jóleső meglepetés, megtisztelő öröm volt. Annál is inkább, mivel továbbra is csak versírónak merem tartani magam (nem költőnek); s az irodalomkritikus titulusnál is helyénvalóbbnak érzem a recenzens megjelölést. Ha költőnek például Tóth Krisztinát vagy Vasadi Pétert, kritikusnak Báthori Csabát vagy Vári Györgyöt tekintem (mégpedig lelkes derűvel): a magam számára értelmezhetetlen volna hasonló címeket bitorolni.Leginkább olvasó vagyok; minden egyéb ebből következik.

- „Borges, Kafka, Pessoa, Kavafisz, Heidegger és Wittgeinstein - impozáns névsor és nem légből kapott, amikor Halmai Tamás írásainak, költeményeinek irodalmi-filozófiai hatásait szeretnénk felsorakoztatni. S ki ne felejtsem a Bibliát és a távol-keleti filozofikus költészetet sem." - írja Rácz I. Péter. Önnél mitől függ, mi lesz a „figyelemből": vers, gregorián, koan, tanulmány, esszé, próza?

- Esszét-kritikát gyakran írok felkérésre; verset-prózát olykor pályázatra vagy más kényszerítő alkalomra. Ha nincs külső késztetés, a tematikus ötlet és az első nyelvi motívumok határozzák meg a műfajt. S jellemző az is, hogy a különböző műfajú írásaim között átjárás nyílik: verssort emelek át esszébe, prózarészletet kritikába - és fordítva.

- Napba öltözött, Boldog , Jób, Pieta, Ráskai Lea emlékezete, Theopolisz,  Szépség Hommage a' Nemes Nagy Ágnes, Ars poetica - irányjelző verscímek. Verselemző esszékötetében arra a következtetésre jut, hogy ha a szellem anyanyelve a költészet, a léleké az ima. Önt idézem: „Közeledik, amihez közelít ... a remény is relígió" (Derű) A Napút szerint pedig: „az építést épülve kezdők, / s kantáta lesz gregoriánból". Vagy éppen fordítva... Mintha egy dallam építkezne a verseiben. Szabó Lőrinc írja a Tücsökzenében (Búcsú): „a Mindenség is csak egy Költő Agya." Önnél hogy van ez?

- A szépség és a derű versnyelvi alkalmait keresem. Többnyire csak a törékeny giccs és az olcsó didaxis alaktanáig jutok - ezt készségesen elismerem. Hölderlin, Rilke, Babits, Pilinszky nevével jelölhetem azt a költészeti hagyományt, amelyhez próbálok visszatalálni - nem feledkezve meg arról, hogy a modern és posztmodern irodalmiság nyelvi-szellemi fejleményei közül csak kerülőutak vezethetnek az ártatlanabb esztétikum világába; de hát a kerülőutak esztétikája is tartogathat szépséget és derűt...

- Tehát kerülőutak... De álljunk meg egy pillanatra: versmegálló! Dányi Dániel fordításában angolul is megjelent  a Párbeszéd, ami a Versmegálló egyik darabja volt. (Egyébként nagyon jól hangzik angolul, csak súgok Dányi Daninak, hogy fordítson még!) Ez egy különleges publicitás! Bízik benne, hogy észreveszik az utasok a „szavakra bízott jelenlét"-ben ... „a nyelv mögötti nyelv mögött az angyalt."?

- A pécsi Versmegálló-projekt 2007-ben zajlott; szép játék volt, s az említett angol fordítás is valóban remekül sikerült. Nem tudom, hány utazó figyelmét ragadták meg a nyilvánosság elé bocsátott versek; azt gyanítom: aki verset akar olvasni, az a buszmegálló-líra övezetein túl már eleve keresi, kereste a poétikus beszéd számára hiteles alakzatait.

- „Érdekességének azt tartom, hogy a szerző kortárs magyar költők/költőnők egy-egy bizonyos szempontból kiemelkedő költeményét elemzi. Igazi kihívás ez egy olyan korban, amelyben a versek objektív értelmezése már-már lehetetlen feladat, mondhatni kockázatos." - idézem Zsurzsán Anitát, aki a Versnyelvtanok című esszékötetet elemzi. Kérdésem, milyen dolog egy költőnek verset elemezni? Minek alapján választ? Tetszés, kihívás, példakép, koncepció?

- Három-négy elemző esszé után Bende József és Hafner Zoltán (a Vigilia folyóirat szerkesztői, akiknek minden tekintetben rengeteget köszönhetek) bátorított arra, hogy sorozattá terebélyesítsem - s utóbb kötetté alakítsam - ezt a kezdeményezést. Az indíttatás egyszerű és egyértelmű volt: szerettem volna minél szélesebb olvasói kör figyelmét fölhívni kortárs költészetünk vonzó gazdagságára. Így tervszerűen törekedtem a líranyelvi többirányúságra, de alapvetően és óhatatlanul személyes vonzalmaim vezettek.

- Tanárként az olvasóvá nevelés is feladata. Szent-Györgyi Albert szegedi éveiről láttam nemrégiben egy filmet  a filmszemlén, ebben többek közt azt mondja, hogy ne szecskával tömjük tele a fejeket, hanem tanítsuk meg a gyerekeket a művészi szépség szeretetére. Természetesen egyetértek! De vajon minden esetben sikerül-e? Egy költői est után valaki megkérdezte tőlem, nem irodalmár az illető, hogy mi értelme van, ha az egyik költő beszél a másikkal a verseiről. Mi több, elemzi! Valóban, mi értelme van? Milyen játék ez, ön szerint? Mit mondana, egy tanítványnak egy ilyen kérdésre?

- Nyolc évig voltam tanár (ebből kettőt pécsi általános iskolákban, hatot a komlói Nagy László Gimnáziumban töltöttem); jelenleg immár harmadik éve ügyködöm szabadúszó irodalmárként. (Ami valószínűleg csak átmenetileg fönntartható élethelyzet.) A kérdésére adható válaszokat már többen megfogalmazták - nálam értőbb, hozzáértőbb módokon. Babits neveléselméleti alapvetéseitől („Gondolkodni és beszélni tanítunk") Arató László vagy Pethőné Nagy Csilla tankönyvíró elszántságáig sok kitűnő példa áll előttünk. S mind arra int: az önismeret és a létélmény finomításában különleges szerepe van a művészetekkel való tudatos foglalkozásnak. Hogy érvényesen tudjuk kimondani magunkat és egymást: az irodalmi-esztétikai tapasztalás gyönyörére s a tagolt értelmező beszéd gyakorlatára egyaránt szükség van. De üdvözítő módszertannal nem szolgálhatok. Az egy következő interjú tárgya lehetne - s talán egy következő interjúalany kompetenciája.

(Szepesi Dóra)

Főoldal