Kritikák



Csehy Zoltán
Virág az ember
(részlet)
Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklidészi asszonyok




    Esterházy Rubens és a nemeuklidészi asszonyok című dramolettja teljesen operához illő módon kezdődik: „Rubens kiesik a képből.” A saját önarcképéből esik ki: saját önérzékelése hozta létre azt a mást, mely most identikussá válik a létrehozó énnel. Az élet mint műalkotás, mint stilizáció és fordítva. Vajon melyik arcképéből esik ki, és kieshet-e mindegyikből? Hány énje van? Rubens ki s be jár-kel fikció és referencialitás világa közt: a leginkább azért jön le, hogy jó alaposan meghaljon, hogy mindent beleadjon az énformálás e fontos tényezőjébe, hogy ne maradhasson koreografálatlanul ez a szegmens se, hogy a Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklidészi asszonyokvonal végén pont legyen, hiszen Euklidész is írja: „A vonal szélesség nélküli hosszúság. A vonal végei pontok.” Amennyiben a vonal a lét vonala, ez nyilván igaz, mert minden egyes emlékmozzanat egyetlen sorba, kontinuumba illeszthető, de ha az ecset vonalait nézzük, nagyon is van szélesség, és nagyon is van mit kezdeni a szélességgel, lehetőleg eltüntetni a vonalat és megalkotni a kiterjedést, a foltot, vagyis a felületet, aminek Euklidészt idézve ismét „csak hosszúsága és szélessége van”. Küzdelem a vonallal, a hosszúsággal, harc a felületért, ez lenne az első jelenetet egyik kulcsproblémája. A záró kép pedig kellő hőfokon tragikus: Rubensnek nincs hová visszamenni, „az eddigi képek helyén üres vászon” ragyog, talán mégiscsak több a halál, mint retorikai játék a „Rubens meghalt” mondattal. Talán itt tényleg bekövetkezik.
      Az utolsó szavak, a halál pillanatában kimondott citátumokká nemesedett fordulatok megidézése és listázása is a barokk teátralitását idézi fel: Jézus utolsó szavai indítják Esterházy listáját, s valamennyi utolsó szó gyakorlatilag ehhez a kulcsmondathoz viszonyítva nyeri el igazi értelmét. Ez az üdvtörténeti vonulat motívumrendszerében minduntalan be-beszivárog a dráma teljes szövegébe: a legpregnánsabban talán akkor, amikor az utolsó előtti képben Albertet veszik le Rubens festményéről. E ponton Rubens atyai szerepköre kifejezetten blaszfémikus karaktert nyer.
     Ha zenét kellene társítani a műhöz, több lehetőség is felmerülne. Luciano Berio Outis című művének nyitó jelenete például az öt körből álló kultúrtörténeti pokoljárás mindig azonos jelenettel indul. Outist megöli fia, Isaac. A megölt Outis helyébe lép Outis II., és itt folytatódik is a darab. Rubens is képtelen a halálra, mely ha fiziológiailag be is következik, gyakorlatilag lehetetlen, hiszen ő nem hal meg, csak beköltözik a képeibe, ahonnan időnként kiesik, hogy mindvégig tagadva tulajdonképpeni célját, újabb próbát tegyen egy sikeresebb életzárlattal. Mindkét remekmű kiválóan érzékelteti azt a folyamatot, ahogy a szarkazmus, az irónia, a transzcendencia és a látszatra bagatellizált, torokszorongató halálfélelem között vibrálni kezd a szinte öntörvényű nyelvi-zenei asszociativitás.


A teljes dolgozatot a Bárka (szeptember végén megjelenő) 2007/5-ös számában olvashatják


Esterházy Péter



Főlap

2007. szeptember 12.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Ványai Fehér József versei Fecske Csaba verseiVarga Melinda verseiFellinger Károly verseiFekete Vince verse Mózes Attila halálára
Prózák
Vajda Albert ismét csütörtököt mondAz úr operaénekes leszÖt perc életCzakó Gábor: Dávid herceg és térképFenn a Zangyalon
Kritikák
Én és nem-én - Tőzsér Árpád kötetéről „Égni fog itt minden” - Krasznahorkai László új regényérőlNő, bennemA só allegóriájának lepárlásaTelitalálat - Acsai Roland Szívhajítókjáról
Esszék, tanulmányok
Igehirdetés Borbély Szilárd felettA megértés kudarcai - Kosztolányi AranysárkányárólA Hargitától a Maguráig - A transzszilvanizmus időszerűségérőlKözjáték: az ember halálaBogdán László Vaszilij Bogdanov-verseiről
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészekPotozky László: Sztrodzsegon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA