Hírek

A FISZ pályázata
fisz1_copy_copyA Fiatal Írók Szövetsége kötetnyi terjedelmű lírai és prózai kéziratokat vár 35 év alatti szerzőktől április 15-ig
Bővebben...

Ilia Mihály rovata

Vári Fábián László kötetéről

"A könyv egyik legszínesebb, legszebb és néha megható része, hogy a szerző nemzetiségi sorstáraival van, akikkel néha szolidaritás alakul ki, önvédelem, egymás nehéz sorsának megérté...
Bővebben...

Görgey Gábor verseiről

„A kötetben található versek nagyobb részének az elmúlás a tárgya" - Ilia Mihály olvasónaplója az Alkatrészhullás / 2005-2009 című kötetről ...
Bővebben...

Lanczkor Gábor prózájáról

"A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti" (Ilia Mihály A mindennapit ma című könyvről) ...
Bővebben...

Rónay László beszélgetőkönyvéről

„Egy 20. századi magyar tudós intellektuális fejlődésének története ez a kis interjúkötet”  -  Ilia Mihály Rónay László „beszélgető-könyvéről” ...
Bővebben...

Déry Tibor balatonfüredi évei

Ilia Mihály új, olvasónapló jellegű jegyzetsorozatának következő könyvtárgya  Botka Ferenc Déry Tibor balatonfüredi éveit feldolgozó kötetete: "ha a boldogságot egy tájjal akarnám...
Bővebben...

Bejelentkezés



Tárca

Bödőcs Tibor tárcája

„Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!" (a hazai stand-up comedy egyik kiválósága írt Bohumil Hrabal halálának 15. évfordulójára) ...
Bővebben...

Murányi Sándor Olivér írása

„Hűséges férj és mindenkire azonnal rámászó kan - egyszerre. Az egyhelyszínes esküvő évfordulóját átalussza, másnap kanadai kirándulást ígér" ...
Bővebben...

eS Kiss Judit tárcája

„Még néhány megálló és leszállok, kikapcsolom a zenét, csöng a telefonom, a kijelzőn Aajani, a férjem. Mikor érkezem már, még öt perc, mondom. Azért Aajani, hogy ő legyen az első a...
Bővebben...

Becsy András tárcája

„Anya nagyon magas, és amikor mérges, még magasabb lesz, megnő. Érdekes. A kislányom még a csípőjéig sem ér fel" ...
Bővebben...

Zsidó Ferenc tárcája

„Az ünneplésre elszánt Lóri egy mosdótálban bort forralt, ami egy kicsit különös ízű lett a tálban hagyott szappantól, de azért elfogyott" ...
Bővebben...

Helyszíni tudósítások

Egy szál rózsa

Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János és Szabó Tibor Benjámin január 30-i békéscsabai beszélgetéséről ...
Bővebben...

Ünnepi Bárka-est

Niedzielsky Katalin helyszíni tudósítása az évértékelő, lapszámbemutató  estről, melyen Kiss Judit Ágnes és Fekete Vince kapták meg a folyóirat 2011. évi díját ...
Bővebben...

A túlélők

Farkas Wellmann Éva helyszíni tudósítása a palicsi szimpóziumról, melynek témája Kosztolányi Dezső, Csáth Géza művei és azok kortárs irodalomra gyakorolt hatása volt ...
Bővebben...

Költői portrék

Szakács István Péter tudósítása Bálint Tamás, Farkas Wellmann Éva, Márkus András és Noszlopi Botond közös székelyudvarhelyi könyvbemutatójáról ...
Bővebben...

Székely irodalmi humor

Tóth Kata írt helyszíni tudósítást Fekete Vince, Muszka Sándor és Orbán János Dénes békéscsabai székely estjéről a BárkaOnline-nak ...
Bővebben...

Hírcsatorna

Köszönjük

 

Statisztikák

Tartalom találatai : 6155755

Támogatóink

 

 

bekesmegyehu



nka



bekescsabahu

A "Mesekirály" elment PDF Nyomtatás E-mail

Bartusz-Dobosi László

 

A „Mesekirály" elment

Garai István Petrarca-díjas költő békéscsabai éveinek emlékére

garaiistvan

Garai István

 

 

Szinte anakronisztikusan hatnak azok a vékony, magánkiadásban megjelent kötetek, amelyek szerény külsőjük mellett fennhéjázó latinsággal hirdetik a „poeta latinus" halhatatlanságát. A magyar irodalom 20. századi történetében gyakorlatilag egyedülálló, hogy egy magyar költő verseinek egy részét latin nyelven írja. Garai Istvánnak azonban egész életét végigkísérte a latinitás. Első latin nyelvű verse már 1937-ben megjelent Érsekújváron.

A kisparaszti családból származó Garai István 1915. szeptember 12-én született a mátyusföldi Nagyölved községben, a Felvidéken. Gimnáziumi éveit Érsekújváron, egyetemi tanulmányait először Pozsonyban, a Komensky Egyetemen, majd 1938-tól, az északi területrészek visszacsatolása után, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 1941-ben kapta kézhez magyar-szlovák szakos tanári diplomáját. Tanított Dunaszerdahelyen, Ipolyságon, majd a délvidéki Bács-Petrőcön. A háború azonban őt is elsodorta, s a keserű stockerau-i hadifogság után, 1945 végén Békéscsabára került, a helyi leánygimnáziumba tanárnak, majd a szlovák tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium élére igazgatónak. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel 1947-ben házasságot kötött, amelyből Barna nevű fia született. (Későbbi második házasságából további három gyereke jött a világra: Boldizsár, Ágnes, Valéria.)

Amikor a költészettel egészen fiatal kora óta kacérkodó tanárnak 1946-ban Békéscsabán megjelent a Csordulatig című verseskötete, már négy köteten volt túl. Költészete azonban átalakulóban volt. Bár korábbi élményanyagából - szülőföld, szerelem, barátság - még sokszor építkezett, a megváltozott viszonyok nem maradtak hatás nélkül lírájára. Új kötetében a hadifogolyélet kínjait, lelki gyötrődéseit és hazavágyódását fogalmazta meg. Nagyon kemény hangon rótta fel a németek bűneit, egyenesen „germán téboly"-nak titulálva tevékenységüket, amely a magyarság bukásához vezetett. A kötetet a szerző az utószóban lévő ajánlásában „...szeretettel nyújtja mindazoknak, akiknek a magyar irodalom, a magyar szó életigényük, lelki táplálékuk. Tudja, hogy ezek tábora mindegyre nő. Bárcsak szükségét érezné e tápláléknak a dolgozó és mégis évszázadok óta testi-lelki nyomorúságban sínylődő, egyetemes magyarság!"

1947-ben ugyancsak Békéscsabán jelent meg Lángoló erdők című kötete, amely tulajdonképpen egyfajta visszatekintés, hiszen az ebben szereplő versek még 1945 előtt, nagyrészt az akkori Csehszlovákiában készültek. Így írt erről a kötetéről ő maga: „A lélek további küzdelmei, zuhanásai, sóvárgása az eszményi után. Kiáltás a jogból és kultúrából kirekesztett milliók ügyében. Álom a soha el nem érhető Valakiről. A lázongás és megnyugvás fohászai."

Ez az év egyébiránt a csehszlovák-magyar lakosságcsere éve is volt, amely mellett természetesen Garai sem mehetett el szó nélkül, mert bár ő maga nem volt kitelepített, lelkiekben mégis osztozott azok sorsában. Ezért az adott év október 26-án, a békéscsabai Kisgazda Egylet székházának nagytermében megtartott, és „sorstársai" által szervezett első nyilvános gyűlésen, mint az egyik vezérszónok vett részt. Demokráciát, érdekvédelmi szervezet létrehozását és szavazati jogot követelt. Felszólalása, amely az Alföldi Népújság október 29-i számában jelent meg, jól mintázza Garai harcos fellépését, félelem nélküli szerepvállalását. Ez azért is figyelemre méltó, mert már 1944-ben meggyűlt a baja A nyugatra szálló fellegekhez c. verseskötetében megfogalmazott mondandója miatt az államhatalommal. Az Újvidéki Királyi Ügyészség megtiltotta a könyv terjesztését, mert azokat lázításra alkalmasnak találta, s azt abban a háborús időszakban nem akarták felvállalni.

Garai mégsem lépett vissza, folytatta harcát az általa felismert igazságtalanságokkal szemben. Ennek lett a következménye az az éles hangú sajtótámadás, amely a Sloboda című és Budapesten megjelenő szlovák nyelvű lap 1947. évi karácsonyi számában, „Seperjetek a saját portátok előtt" címmel, név nélkül megjelent. Ebben Garait egy december 6-án, a békéscsabai városházán, az Auróra elnevezésű csabai kulturális egyesület által rendezett előadói esten elhangzott beszéde miatt támadták meg. Garai az előadásában a dél-szlovákiai magyarok sanyarú helyzetéről beszélt, amelyet a névtelen cikk írója sérelmezett és ellentámadásba ment át, szlovák ellenességgel vádolva meg őt. Garai az Alföldi Népújság 1948. január 1-jei számában megjelent válaszában nem kis iróniai hajlamról téve tanúbizonyságot, tételesen cáfolta meg az ellene felhozott vádakat. A felsorolt esetek azonban jól példázzák, hogy Garai körül a helyzet egyre forrósodott, az általa képviselt hangnemet és főként annak mondandóját egyre kevésbé tolerálták.

Ezzel a harcos hanggal aztán az 1948-ban megjelent harmadik békéscsabai kiadású könyvében, a Mesekirályban is találkozhatunk.  E miatt a kötete miatt érte őt a legnagyobb támadás. A kötetben megjelent néhány verse miatt a Szegedi Népbíróság ítélete alapján két évet Szegeden, a Csillag-börtönben kellett töltenie. Az 1949. február 9-én kelt ítélet két évi börtönt, tíz év hivatal és politikai jogvesztést, valamint vagyona egynegyed részének elkobzását határozott meg. A vád a demokratikus államrend elleni izgatás volt, sajtótermékeken keresztül. Súlyosbító körülményként értékelték, hogy ezek ráadásul versek voltak, mert a „...tetszetős verses formában jelentkező izgató kijelentések hatásukban megnövekednek, az érzelmi élet törvényszerűsége folytán mélyebb és maradandóbb nyomokat hagynak."

Garai ebben a kötetében olyan verseit gyűjtötte össze, amelyekben a háborúból való kiábrándulás utáni továbblépés lehetőségeit kereste, valamint a határon túl maradt magyar nemzeti kisebbség védelmét hangsúlyozta. Ez utóbbi aktualitása ma sem kérdéses. De felkiáltójel is akart lenni a kitelepítések, s az erőszakos lakosságcsere ellen, amelyek több százezer ember sorsát nyomorították meg. Az eredmény a fentiek alapján, ismeretes.

A kötetben első helyen a címadó vers helyezkedik el, amelyből kiderül, hogy ő maga a mesekirály, aki sír és nevet fájdalmas dühében. Niobénak nevezi magát, akiben megfagyott a lélek tehetetlenségében. „Csak várok, sírok, átkozódom / e zúzott, vert országban én. / Kivándoroljak? Nem! Hisz érzem, / hogy időtlen itt marad népem / és sorsa kell legyen enyém." (Részlet a Mesekirály c. versből).

A börtönben sem tétlenkedett, de ottani termése csak négy évtizeddel később láthatott napvilágot. 1990-ben jelent meg a Vasrács és boltív c. kötete, amelyben börtönélményeiről készült verseit foglalta össze. „Negyven éven át a legnagyobb rettegésben rejtegettem ezt a könyvet. A versek egy részét ki tudtam juttatni a börtönből, más részét emlékezetem lemezére véstem. A napi sétákon megszállottan ismételgettem őket."

Egy Matyikó Sebestyén Józsefnek adott 1991-es interjújában a következőképpen emlékezett ezekre az időkre: „Írásaimban fölemlítettem, hogy napi sétáinkon a börtönudvaron szorgalmasan memorizáltam. Latin imádságokat, verseket, egyebeket. Két évi büntetésem lejártakor az osztályvezető börtönőr irodájában megkérdezi tőlem: Hát aztán mit szavalt maga mindig a sétákon? - Ha kíváncsi rá, szívesen elmondom. Ezek után három vagy négy, a börtönéletre jellemző versemet mondtam el neki, és az ott lévő többi börtönőrnek. Az egyik például így végződött: Mint vadvirágok kint a réten, / s miként az égi madarak: / oly tiszta vagy, dalos és könnyű, / fiatal és szabad! - Példátlan! Ez a csodabogár még a börtönben is szabadnak érzi magát! A szemekben csodálat és bámulat és megilletődöttség. Ilyen élményben börtönőröknek még biztosan nem volt részük soha. Mondhatom, ilyen hálás hallgatóim azóta sem akadtak."

Szabadulása után nem sokkal megözvegyült, s elhagyva Békéscsabát, Kőszegre, majd Esztergomba, végül 1954-ben Siófokra került. 1949 és 1958 között egyetlen verse sem jelenhetett meg, s újabb kötettel is csak 1970-ben állhatott elő, s a tanítástól is eltiltották. Mindezek miatt kályhafűtőként, dekádelszámolóként, és bérelszámolóként dolgozott, egészen 1964-es rehabilitálásáig. Ekkor térhetett vissza a katedrához. A siófoki Perczel Mór Gimnázium magyar-latin szakos tanára lett egészen 1977-es nyugdíjba vonulásáig. 1984-ben költözött családjával Budapestre, ahol 2008. október 25-én bekövetkezett haláláig élt és alkotott.

Költészetében a szerelem, a barátság, és a természet szépségei mellett, mindig nagy hangsúlyt kapott a költői hivatástudat, valamint a magyarság sorsáért érzett felelősségvállalás. A szülőföld, mint állandó élményanyag van jelen, de írt a Pannon-tájról, börtönéveiről, az 1956-os forradalomról is verseket, sőt próbálkozott képversekkel és szabadversekkel is. Egyéniségének egyedi hangját azonban latin versei adták meg, ebben csúcsosodott ki kivételes látás- és kifejezésmódja. Bár több latin nyelvű verse jelent már meg az évek során, tényleges feltűnést az 1970-ben, a franciaországi Vita Latina c. folyóiratban egyszerre megjelent négy verse keltett. Innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan közlik különféle latin nyelvű folyóiratok a verseit, mint a már említett Vita Latina, a Vox Latina, a Memento Audere Semper, illetőleg a Latinitas. Költői pályájának megkoronázásaként 1975-ben, a Petrarca Tanulmányok és a Petrarca Irodalmi Díjak Nemzetközi Központja, elismerő oklevéllel, 1978-ban pedig a Petrarca díj ezüst babérkoszorújával tüntette ki. Tevékenységéért Rómából elismerő diplomát kapott.

Fordításai közül 1981-ben egy Baudelaire vers a gimnáziumok III. osztályos latin nyelvkönyvébe is bekerült. A IV. osztályosban pedig két saját versét lehetett olvasni latinul és magyarul is.

Sorra jelentek meg bilingvis kötetei, s az értő kritikák külföldi és hazai lapokban egyaránt. Az igazi nagy áttörés azonban sohasem következett be. Mind a békéscsabai „végeken", mind budapesti otthonában társtalan, s igazságtalanul elhallgatott maradt élete végéig.

 

Garai István életének 94. évében hunyt el, szelleme azonban mindvégig friss maradt. Könyvtára, levelezése és utolsó éveiben készült versei is erről tanúskodnak.

 

 

 

Hozzászólások (0)
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!

 

Frissek

Gion Nándor pályázat

A szenttamási Gion Nándor-emlékház és az újvidéki Fórum Könyvkiadó közös pályázatot hirdetett novella, regény, ifjúsági regény írására, illetve Gion műveinek szerb nyelvű fordí...
Bővebben...

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

A FISZ pályázata

A Fiatal Írók Szövetsége kötetnyi terjedelmű lírai és prózai kéziratokat vár 35 év alatti szerzőktől április 15-ig ...
Bővebben...

Géczi János versei

A Fekete holló száll a szemében, a Nem marad más és a Tudom című költemények, melyek a legújabb, 2012/1-es Bárkában láttak napvilágot ...
Bővebben...

Közös állásfoglalás

A Magyar Írószö-vetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Professzorok Batthyány Köre közös állásfoglalása ...
Bővebben...

Egy szál rózsa

Fodor György helyszíni tudósítása Géczi János és Szabó Tibor Benjámin január 30-i békéscsabai beszélgetéséről ...
Bővebben...

Háyland

„Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak" (Jenei Gyula Háy János Háyland című kötetéről) ...
Bővebben...

Bödőcs Tibor tárcája

„Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!" (a hazai stand-up comedy egyik kiválósága írt Bohumil Hrabal halálának 15. évfordulójára) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója

kisslacifoto„Soha jobbkor levenni a könyvespolcról Mikszáth Kálmán kötetét, mint most, hogy kiderült, nem létezik magyar politikai költészet, tehát van" (Kiss László A tisztelt ház című kötetről)
Bővebben...

Háyland

„Van egy ország, egy vidék: könyvben létezik csak" (Jenei Gyula Háy János Háyland című kötetéről) ...
Bővebben...

A kis kavics

„fennáll a veszély, hogy a regény a kiválóan kidolgozott részek ellenére darabjaira és alkotóelemeire esik szét" (Zólya Andrea Csilla Lovas Ildikó A kis kavics című regényéről) ...
Bővebben...

A kelta álma

„a nyugati fejlett világ milyen cinikusan, álságosan és velejéig romlott, lelkiismeretlen módon rabolja ki a gyarmatait" (Bene Zoltán Vargas Losa könyvéről, A kelta álmáról írt) ...
Bővebben...

A Bárka olvasónaplója (összes)

Bene Zoltán Sárközi György könyvéről ...
Bővebben...

Szépirodalom

Géczi János versei

A Fekete holló száll a szemében, a Nem marad más és a Tudom című költemények, melyek a legújabb, 2012/1-es Bárkában láttak napvilágot ...
Bővebben...

Balla D. Károly versei

„egy költőt látsz csupán, a friss sarat dagasztja / - őszön mereng, s a mélybe húzza le az ág"; a kárpátaljai költő Merengtél őszön és Régi mondat, régi tánc, régi képlet cím...
Bővebben...

Ünnepi szövegek

Fodor György, Becsy András, Kőszegi Barta Kálmán, Csapody Kinga, Banner Zoltán és Nagy Mihály Tibor a 2011-es Magyar Kultúra Napjára írott szövegei ...
Bővebben...

Ungvári László Zsolt versei

A sepsiszentgyörgyi költő Csontig átvilágít, Percekként a hangyák és Ezeréves csigaházként című művei a Napóra ciklusból ...
Bővebben...

Szepesi Dóra versei

Az Ima amore, a Kirándulás, a Kor-res-pon-dance, a Füstös és a Sejtés című művek, melyek a 2011/6-os Bárkában jelentek meg ...
Bővebben...

Színház

Sebzettség

A tizedik alkalommal megrendezett, külföldi és magyar előadásokat is felvonultató Kortárs Drámafesztiválról Varga Anikó írt beszámolót ...
Bővebben...

Gyulai Várszínház 48. évad

Varga Anikó tanulmánya a Gyulai Várszínház 2011-es nyári előadásairól, amely a legújabb, 2011/5-ös Bárkában jelent meg ...
Bővebben...

Színházi töprengések

„A békéscsabai dramaturg, mint a buta, műveletlen és tehetségtelen színházi ember szinonimája (...), nem csak bántó és aljas, hanem ízléstelen is" ...
Bővebben...

Évadnyitó a Jókaiban

A Monte Cristo grófja, a Négy évszak, Az öreg hölgy látogatása, a Bolha a fülbe és a Varázsfuvola című darab is szerepel a Békés Megyei Jókai Színház 2011/2012-es programjában ...
Bővebben...

Az imposztor

Varga Anikó kritikája Spiró György darabjáról, melyet Árkosi Árpád rendezett meg Kovács Lajos főszereplésével a Gyulai Várszínházban ...
Bővebben...

Megkérdeztük

Megkérdeztük Potozky Lászlót

Darvasi Ferenc beszélgetett a fiatal erdélyi prózaíróval, akinek 2011-ben jelent meg első novelláskötete Áradás címmel ...
Bővebben...

Megkérdeztük Bodor Ádámot

„Filmen egyelőre azért nem látnám szívesen, mert bennem még mindig nagyon élénken él ennek a kitalált tájnak a képe" (Tóth Tünde beszélgetése a Verhovina madarairól) ...
Bővebben...

Megkérdeztük Kálmán Gábort

A beszélgetés apropóját a szerző első, Nova című regénye adta, mely nemrég jelent meg a Kalligramnál (Darvasi Ferenc beszélgetése) ...
Bővebben...

G. István Lászlót kérdeztük

„Épp úgy előfordul becketti ütődött monológ, mint hétköznapi-sivár kelet-európai szcenika vagy mai hangra áthangszerelt Füst Milán-os borongás" (Szepesi Dóra interjúja a Választóv...
Bővebben...

Ede a levesben

Szepesi Dóra beszélgetett az Ede a levesben című  "gasztrokrimi" két szerzőjével, Cserna-Szabó Andrással és Fehér Bélával ...
Bővebben...

Kritika, esszé

Acsai Roland kötetéről

„a kötetbeli utazás is felfogható egyfajta tapasztalatszerzési, önismereti útnak, melynek célja az énhez való megérkezés" (Szántó Magdolna a Hajnali kút című verseskönyvről) ...
Bővebben...

"Xavier"

Papp István írt tanulmányt róla, hogyan figyelte meg Kovács Imrét, a Néma forradalom szerzőjét a magyar politikai rendőrség ...
Bővebben...

Ilia Mihály írása

„Az egykori BM III/III-as és más osztályainak rám vonatkozó jelentéseiből közöltem már a Bárkában és Korunkban néhány részletet (...), most egy összefoglaló jelentést közlök itt...
Bővebben...

Három lírakötetről

Molnár Illés kritikája Magyari Andrea sztori, Lázár Bence András A teraszról nézni végig és Szőllősi Mátyás Aktív kórterem című könyvéről ...
Bővebben...

Nagy Koppány Zsoltról

„cseles, rendhagyó regényről van szó" (Szakács István Péter kritikája az Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk című könyvről) ...
Bővebben...

Beszélgetések

Bárka-körkérdés 20.

„A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája címmel készülök kiadni egy monografikus jellegű tanulmánykötetet" (Németh Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 19.

„Négy művészeti monográfiám kézirata feküdt a kiadók asztalán, amiből három meg is jelent" (Banner Zoltán válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 18.

„Ami biztosnak tűnik a pályán: két új verseskötet, a Fáradt kadenciák és A holdtól megvakult kutya. Két színházi bemutató: a Kóbor csillag Debrecenben, a Szamár a templom tetején a ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 17.

„Nagy kihívás volt az Élet és Irodalom egyik állandó tárcaírójának lenni. Mintha egy nagy elbeszélés díszletein dolgoztam volna egy éven keresztül" (Kiss László válaszai) ...
Bővebben...

Bárka-körkérdés 16.

„két kötet[em] jelenhet meg: egy forráskiadvány a történész Márki Sándor naplóiból, s bízom abban, hogy lassan lezárhatom a régóta készülő Kner-monográfiámat is" (Erdész Ádám ...
Bővebben...

Képzőművészet

Fajó János művészetéről

Banner Zoltán megnyitószövegének kiegészített és szerkesztett változata, melyet Fajó békéscsabai kiállításán, a Munkácsy Mihály Múzeumban mondott el ...
Bővebben...

Farkas Zsuzsa képgrafikáiról

„Képekben, látványos történetekkel mesél és játszani tanít minden gyermeket és felnőttet" (Grasl Bernadett esszéje a békéscsabai Jankay Galériában kiállított anyagról) ...
Bővebben...

Baji Miklós Zoltánról

Szombathy Bálint beszéde, melyet Baji Miklós Zoltán Csillagpor a folyosóról című békéscsabai kiállításának megnyitóján mondott el ...
Bővebben...

Interjú Baji Miklós Zoltánnal

Szombathy Bálint beszélgetése Baji Miklós Zoltán képzőművésszel, aki december 2-án töltötte be az ötvenedik életévét ...
Bővebben...

Nyisztor Jánosról

"még ma is mindannyian az elveszett Paradicsomot keressük" (Gyarmati Gabriella esszéje Nyisztor János képzőművész utóbbi három évben született munkáiról) ...
Bővebben...

Utolsó hozzászólások