Képzőművészet

Aknay75 – Aknay János művei a Varga-Balogh gyűjteményben
2024.03.09. – 2024.04.28.
MANK Galéria
2000 Szentendre, Bogdányi utca 51.
Kurátor: Bereznai Péter festőművész
Köszöntőt mondott: Vitályos Eszter miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár, Kulturális és Innovációs Minisztérium
A kiállítást megnyitotta: Rockenbauer Zoltán művészettörténész
Közreműködött: Dresch Mihály, zenész

 

 

Vez__rk__p.____nnepi_torta__1_.jpg
Ünnepi torta

 

Abafáy-Deák Csillag 

 

Sikátorok és angyalok az ég alatt

 

Mottó: Az ember sorsa és világa az egyedül rá jellemző egyedi emlékek sorozata. 
Pléh Csaba

 

A MANK Galériában Aknay János 75. születésnapját ünnepelték. Ez Szentendre, a város ünnepe is, és nem csak a városé, hanem a művészeté is, határon innen és túl.

A Varga-Balogh gyűjteményből kiállított művek eszenciája az emlékezés, amely egyszerre szakrális, ikonikus, metaforikus, egyszerre profán jegyeket hordoz. 

1._sz._k__p_Aknay_J__nos___s_R_n__1_.jpg
Aknay János és Rockenbauer Zoltán


Rockenbauer Zoltán művészettörténész a megnyitó beszédében úgy fogalmazott, hogy …Aknay János a modern szentendrei művészet harmadik nemzedékéhez sorolható. Rockenbauer szerint [a harmadik] …nemzedék introvertáltabb tagjai inkább a konstrukció, a konstruktív, a lírai absztrakció iránt voltak elkötelezettek, és ide tartozik Aknay János is.

 

2.sz_k__p_Eml__k_2023.jpg
Emlék, 2023

Aknay János – mint posztgeometrikus alkotó – mágikus mértannal vizsgálja az eget és a földet, az elérhetetlen harmóniát, központként Szentendre horizontját (városképét), saját univerzumát, és emlékezik. Egyedi módon. Az avatott szem egyből felismeri, ha Aknay-képet lát (Emlék, 2023). Bámulatos egyszerűséggel kezeli a színeket (legyen az harsogó sárga, vörös vagy kék), amelyeket festészete lényeges elemének tart. Az alkotó vallomása szerint: A szín az élet, ahogyan Goethe is mondotta, a színek eredője a fény. Ezért alkalmasak arra, hogy velük a látható valóságon túlra mutassak. (https://kultura.hu/aknay/)

 

3-sz_k__pcEml__k__2008.jpg
Emlék, 2008

 

Pontokat köt össze egy vonallal, elhatárol, sokszor egyetlen motívumot formál, fejleszt, a motívumban testet ölt a tér egy vagy több részlete, színnel vagy szín nélkül. Színszövetei a fény hordozói, spirituális tartalommal. Egységes absztrakt világot teremt, transzformációkkal metamorfózisát tárja fel, a tér, a hely és az idő polaritását, valamint mintázatát, amely mögött ott rejlik a szentendrei festészeti hagyomány, és az Aknayra hatást gyakorló művészek – Barcsay Jenő, Deim Pál – inspirációi, akik Aknay János szerint szinte öntudatlanul szivárogtak be a lelkébe. Barcsaytól a szigorú szerkezet fontosságát tanulta meg. Deim líraiságával, összetett téralakításával hatott rá, a város pedig atmoszférájával, nyugodt derűjével. (https://aknay-janos.hommage.hu/files/aknay_janos/konyvek/aknay_janos.pdf)

…festményeim nagyrészét emléknek neveztem el. Már a művészettörténészek is próbálták kideríteni miért van ez, és írtak is róla cikkeket. Azért nevezem el így őket, mert a képen megjelenő dolgok az esszenciái a korábbi, esetleg folyamatos látványnak, ami bennem áttranszformálódik és így jelenik meg. Viszont ez akkor már csak egy emlék, egy élményegyüttes. Ezért is vannak „feldarabolva”, hiszen több sík van, több élmény van. (https://due.hu/magazin/emlek-interju-aknay-janossal-2/) .

 

4.sz._k__p_Eml__k__2019__Eml____2010.jpg

Emlék, 2019, Emlék, 2010

 

Egymásra épülő metaforikus formái és vizuális-szimbolikus kompozíciói magukkal ragadják a szemünket és foglyul ejtik a képzeletünket. Egyszerűsített geometriai világa, benne az aszimmetria és a szimmetria közötti áramlás, feszültség nemcsak a transzcendenshez, a természetfelettihez vagy spirituális világhoz kötődik, hanem a sikátoros utcákhoz, a lépcsőkhöz, a dülöngélő házakhoz, a templomtoronyhoz, a nyitódó-csukódó ablakhoz, kapuhoz, a bábúhoz, a kereszthez, a korpuszhoz, az angyalszárnyhoz. Ikonográfiai elemei (a barokk városháza és kálvária kapujának jellegzetes homlokzati íve, az ódon kapuk, az ég felé törő templomtornyok) azonosíthatók.

 

5._sz._k__p_Eml__k__2020.jpg
Emlék, 2020

 

A láthatatlan közvetíti a láthatót és azt a világot, amelyet az alkotó önmagában hordoz. Aknay János szerint nem az a kérdés, hogy mit ábrázol a műalkotás, hanem az, miként és hogyan érinti meg vagy nem a befogadót.

Szomorúak angyalai? Azok. Általuk megtapasztalhatjuk a szakrális időbe és térbe történő átlépés katartikus élményét. Mert: Nem génektől jön a boldogság // s nem a sors hozza el. Talány. /Az ember ott kezdődik, mondják,/ amikor átlép önmagán. (Faludy György: Te azt, ami van…)

 

6._sz._k__p_Fest__angyal__2008.jpg
Festőangyal, 2008

 

Emlék című alkotásai a külső és belső világ állandó létállapotát, az egyensúly megbillenését, helyreállítását, a változást, a hit és identitás dinamikus egységét testesítik meg. Ezek az alkotások most egymás mellé helyezve, Aknay mozgás- és alakulásképességét, az emlékezet ébrentartását, emlékezetkultúráját prezentálják. Vagyis arról vallanak, hogy az alkotó nem cementeződött be saját jelenkorába, nem lett racionalista, univerzalista, nem fél a múlttól, a múlthoz kötődő gyökereket keresi, van megélt, átélt, mozgásba hozó viszonyítási alapja, emléktere, amely a kulturális emlékezethez köti (Ég és föld között, 1974, Emlék, 2020,).

 

7._sz._k__p___g___s_f__ld_k__z__1974.jpg
Ég és föld között, 1974

 

Ez a kötődés – látva a festményeket - egyben borzongató, rejtélyes, időtlen is. Szentendre, mint hely titokzatosságáról, mágikus erejéről vallanak. Aknay János számára a szentendrei városkép és táj egyetlen rezzenése, egyetlen összetevőjének megmozdulása is emlékképeket, érzelmeket, szakrális emlékteret idéz fel, korábbi önmagával együtt. A folytonosság és megszakítottság változó ritmusát, kohézióját teremti meg képein (Őrangyal, 2006, A hírnök – Hommage á Ámos, 2010, Emlék, 2019).

 

8.sz._k__p_Egyed__l__2010.jpg
Egyedül, 2010

 

Aknay vallomása: …Olyan világot szeretnék teremteni, bemutatni, amely a magam zártságának, bizonytalanságainak, de tiszta szándékának – hiszem, színeinek(!) – zárt rendbe foglalása. (https://aknay-janos.hommage.hu/files/aknay_janos/konyvek/aknay_janos.pdf)

 

 

9._sz._k__p_Eml__k__2011__Eml___2009.jpg
Emlék, 2011, Emlék, 2013, Emlék, 2009

 

Kölüs Lajos

 

Amikor egy mű átlép önmagán

 

Mottó: Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra

          szaggatják. 

Murakami Haruki

 

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. – írja Gárdonyi Géza a Láthatatlan emberben. Aknay János arca festményeiben tükröződik, látható, megmutatja, a lehetetlenre vállalkozik, mint minden alkotó. Ez nem nárcizmus, csak egy örök igény, örök vágy: Hogy látva lássanak (Ady).

Isten szabad ege alatt …rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van, mire emlékezz, ami szép (Wass Albert). 

 

 

10._sz._k__p_K__lv__ria__1974.jpg
Kálvária, 1974

 

 

Mind egyedül vagyunk (Emlék, 2008). Emlékeinkbe zárva, az emlékezet hálójában. Az emlékezet, legyen az egyéni vagy kulturális emlékezet, Aknaynál identitás képző, egyfajta önazonosság alapja, amelynek részese a jövőre irányuló figyelem, ami aktívan szól bele az alkotás folyamatába. Az emlékezet kötőelem is, stabilitást tesz lehetővé, a jelen idő bekapcsolását a történeti időbe, megteremtve a kontinuitást (Kálvária, 1974, Festőangyal, 2008).

 

11._sz._k__p_Enteri__r_6.jpg
Enteriőr 6

 

Szentendre város Aknay emlékezetében mélyen beleszövődött, nem csak ösztönösen emlékezik, hanem képes arra, hogy a benyomásokat, tapasztalatokat másféle módon formálja, szándékosan vagy öntudatlanul színezze, árnyalja, és az emlékképet önmagán átszűrve művé alakítsa (Emlék, 2020). A dolog, az emlékezet tárgya és az alkotó erős érzelmi kötődéssel, szenvedéllyel egymásba siklik, egymásba tűnik.  Szólnak hozzá az elődök, szólnak hozzá Szentendre sikátorai, templomai.

Egyedi emlékezetét áthatja az általános emlékezet. Műveiben felfedezhetjük a fiktív elemeket is, valóságosnak hatnak. Számára nem közhely, hogy …Mélységes mély a múltnak kútja (Thomas Mann). Természetes módon kötődik az eleven tájhoz, a lokális helyhez, amely nem csak megnyílik előtte, hanem napi szükségletté válik számára.  Aknay nem látványfestő, távol áll tőle a nosztalgikus-visszavágyó attitűd, a kiüresedő emlékezet, tiszta kompozícióra, szerkezetre törekszik, és csak ezen belül a színekre. Figurák nélküli képeiben is az emberi életet fedezzük fel.

 

12_.sz_k__p_Eml__k__2023.jpg
Emlék, 2023


Műveiből sugárzik az a belső erő és szilárd identitás, a szeretet adás, ami ahhoz szükséges, hogy szembenézzen egzisztenciális elszigeteltségével, és megvallja, hogy ez mind én vagyok (Emlék, 2023). Emberszerető vagyok, nem az a típus, aki napokra magára csukja az ajtót, és alkot. Szeretem a társaságot. Szokták mondani, hogy szeretek villogni is, élvezem a kiállítást. És miért ne? Kellőképpen hiú vagyok, és jólesik, ha sokan kíváncsiak a képekre, ez hozzátartozik. (https://kultura.hu/ha-valaki-erosen-hisz-valamiben-azt-erezni-az-alkotasain-interju-aknay-janossal/)

Folyamatosan, transzcendens és immanens módon kommunikál az angyalokkal, Vajdával, Ámossal. Aknay őrzővé vált, őrzi Szentendre univerzumát, magát a várost, és önmagát is. Őrzőként segítségül hívja az angyalokat, hírt ad a találkozásukról, a velük folytatott párbeszédről. Mint őrző emléket állít, vagyis emlékezik, emléket teremt, miközben hagyományt újít meg, hagyományt ment, visz tovább, magába olvaszt. A szakralitást és a történetiséget kapcsolja össze, elevenné téve a múltat, az örökséget. Aknaytól távol áll a romantika, de képzelete folytonosan egy vágyott világ felől is szemléli önmagát és az érzéki valóságot.

 

13._sz._k__p_Fest__angyal__20011__1_.jpg
Festőangyal, 2009, Festőanyagl, 2011


A mai ember lebeg a valóság fölött, kezében a mobillal letudja, hogy mi történik a jelenben, mi történt a múltban, vagyis kilép a valóság világából, kiszabadítja magát, üresnek érzi a látott és a maga körül megtapasztalt világot. Keresi, de nem találja a láthatatlan világot, a mögöttest, sem életében és másokkal szembeni viszonyában. Redukált ember lesz, csökevényes.

 

14._sz_k__p_A_h__rn__k_-__Homm__2010.jpg
A hírnök - Hommage á Ámos, 2010

 

Akik látták vagy látják az ünnepi kiállítást, minden bizonnyal jósok is, tudatában vannak, emlékezni emberi dolog is, dráma, fájdalom, és olykor öröm, önnön szellemi létünk felismerése. Felismerjük a vizuális-kulturális jelet és jelentését a geometrikus formákban. Aknay térstruktúráinak jellegzetessége, hogy a rész-tér folytonosan átlépi határát, a határok összekapcsolódnak, egymásba folynak, ékelődnek, képi eseménnyé, történetté válnak, és ezzel a képi elemek többletjelentést hordozók lesznek.

 

15._sz._k__p_Eml__k__2010.jpg
Emlék, 2010

Aknay redukált, ritmikus és variációkban változatos, ikonikus és szimbolikus képi világa az emberi lélek gazdagságát hordozza, amelyet nem lehet egyetlen pillantással befogadni, elemezni kell, és ehhez idő kell, amiből a mindennapi embernek a legkevesebb van. Idő és csend szükséges. mert álmaiban megjelent/ emberi formában a csend/ s szivében néha elidőz/ a tigris meg a szelid őz (József Attila: Csak az olvassa…). Mintha Aknay János is azt mondaná, csak az nézze festményeimet, aki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz, s hogy mi lesz, tudja, mint a jós.

 


Főoldal

2024. április 16.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png