Képzőművészet

 

 0053._Fanni___s_Bagira__olaj__.2023..jpg
Fanni és Bagira

 

Nagy Gábor

 

Megyeri-Horváth Gábor kiállítása elé[1]

 

Nagyszerű dolog – egy tanárember életében – belelátni és részesévé válni a tanítvány alakuló munkásságának meghatározó pillanataiba, kiemelkedő eseményeibe. Megyeri-Horváth Gábor tanítványom volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Már az első benyomások alapján is prognosztizálni lehetett, hogy (a csillogó szemek láttán) a Jóisten is festőnek teremtette. Fel kell idéznem azokat a gondolatokat, amelyeket immáron négy éve fogalmaztam meg Megyeri-Horváth Gábor kiállításmegnyitóján Békéscsabán. Számomra öröm felidézni ezeket a gondolatokat, mert nem veszítettek semmit az aktualitásukból, akár a szakmai, akár az emberi oldalát vizsgálom. 

 

0006._Me_tangere_sorozat__olaj21__3_.jpg
Me tangere

 

Az egyik ilyen fontosnak tekinthető megállapítás a következő volt: „Természetes vágyaink közül, talán az idő megragadásának igyekezete, megélt és számunkra fontos élmények képi, kézzelfogható felidézése mindig felbukkanó, titokzatos kívánságunk. Az élmények sokaságából kigyomlálni a jelentéktelent, és felmagasztalni a katartikussá váló jelentőset, hosszú tanulási folyamat… Döntések végeláthatatlan során keresztül próbálunk minél közelebb kerülni az igazsághoz, és otthont lelve, megérkezni, megtelepedni a világban. Azután bizonyos besűrűsödött nevezetes időpillanatban, tisztító szándéktól vezérelve, megpróbálunk rendet rakni dolgaink között, kitűzve a továbblépés lehetőségeit.”

Az élményalapú formateremtő meghatározottság, energiával, érzelmekkel dinamizálva, a kifejező erő felfokozott jelenlétét erősíti. Megyeri-Horváth Gábor, visszatérve a gyermekkori alapélményeihez, valójában folyamatosan újraértelmezett rétegeket, hártyákat bont le a család motívumról. Neki a megsárgult fényképek lenyomatok, híradások az elmúlt időkből, emberi gesztusokból, eltűnt tekintetekből.

 

0001._Csal__d_2__olaj-v__szon___2018.jpg
Család

 

Képszövetet teremteni, ahol a hiteles élményből táplálkozó forma életteli tartalmat hordoz, talán az egyik legfelemelőbb érzés, amit alkotó ember megtapasztalhat. A család, a borbélyműhely, a disznóvágás vagy az összetartozás, a szeretet motívummá érlelt gesztusai, mind kimeríthetetlen hátországát adják Gábor festészetének. Tágabb értelemben olyan vizuális feltárásnak válunk részeseivé, ahol a családtörténeten keresztül belelátunk a történelmi idő által lerakott kultúrrétegekbe, amelyekből valójában rekonstruálhatóvá válnak eltűnt korok értékei.

A tárgyak nagy túlélők. Hosszú ideig hordozzák az emberi érintés nyomát, illatát, nagyszerű okot szolgáltatva az alkotó átszellemült, teremtő megnyilvánulásához (Apám utolsó füstölt sonkája című kép).

 

0042._Ap__m_utols___sonk__ja___2022..jpg
Apám utolsó füstölt sonkája

 

Újabb idézet 2019-ből: „Füst Milán 1948-ban megjelent esztétikai alapműve, – a Látomás és indulat a művészetben – a XX. század tudományosság egyik meghatározó gondolatfolyama. Valójában itt találkozhatunk az életteliség fogalmának legárnyaltabb kibontásával. Horváth Gábor képi törekvéseinek meghatározó eleme az a fajta formateremtő igyekezet, amelynek a végeredménye az életteliség… Öntisztító tesztek végtelen sorozatán átlendülve adhatunk bizonyos esélyt magunknak, hogy gyarló felszínességünket leküzdve, olyan szellemi tartományokba jussunk el, ahol a valódi értékek teremtődnek.”

Nagyszerű dolog a festő számára, ha egy kiállítás alkalmával sosemvolt egymás melletti kapcsolat jön létre a képek között. Adódik egy újfajta párbeszéd lehetősége, melynek során felerősödnek megbúvó csendes rétegei a képtérnek, és váratlan összefüggéseket teremtve elindítanak egy addig ismeretlen világba. Ez a párbeszéd, hitem szerint, ennek a múzeumnak a falai között, ezen a kiállításon elindult és sok meglepetést tartogat számunkra.

 

0001._Fekv___akt_80x120_cm_2008..JPG
Fekvő akt

 

Egy általános értékválsággal bíbelődő világban megnyugtató az az erkölcsi és szakmai eltökéltség, küzdőképes következetesség, ami Megyeri-Horváth Gábor eddigi életútját alapvetően meghatározta.

Tele van a világ hulladékkal, szeméttel, értéktelen eszmékkel. Szigetet építőkre van szükségünk, akik érték alapú rendszert hoznak létre, ahol a szavak valódi értelmük és jelentésük szerint működnek, akár fogalmi vagy vizuális értelemben. Megyeri-Horváth Gábor, a festő munkássága ezen értékek mentén formálódik és hoz létre egy különös hangzású képi világot, amihez sok sikert és kitartást kívánok!



[1] Elhangzott Megyeri-Horváth Gábor Örökség című kiállításának megnyitóján a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban 2023. augusztus 3-án. A tárlat kurátora Gyarmati Gabriella művészettörténész volt.

 

Megjelent a Bárka 2023/6-os számában. 


Főoldal

2024. január 17.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Mindák Dániel: CsokitortaCsabay-Tóth Bálint: A sarj
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Fekete Vince: Gyönyörű apokalipszisAcsai Roland verseiGál Ferenc verseiFarkas Wellmann Éva: Magad lehetsz
Oberczián Géza: EgyedülOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png