Cs. Tóth János
Bálványok bukása – 500 éves a reformáció
50 rajz – 50 gondolat
Ezzel a címmel nyílt meg Sárkány Győző kiállítása Pesterzsébeten, a Gál Imre Galériában, és ezzel a címmel jelent meg kötet a tárlathoz kapcsolódóan. Ha ötszáz éve a Katolikus Egyház nyitottabb lett volna a megújulásra, akkor most nem lenne apropója a megemlékezéseknek, mert az egyházban reformáció nélkül zajlottak volna le a változások. Mondta nemrég megemlékezésében a kaposvári katolikus megyéspüspök. Milyen világos lett volna, ha a nép nyelvén adja közre az egykori vallásos felsőbbség az Igét. Hosszú idő telt el azóta, míg az ökumenikus gondolat a keresztény mindennapokban elfogadottá vált. Míg a világrend megújításában a reformáció fél évezred alatt a maga helyét kiküzdötte, megtalálta. A képzőművészek azonban mindig is nyitottak voltak a biblikus témák feldolgozására, bármilyen valláshoz tartoztak is. A művészettörténet pedig köteteket töltött meg ennek a szakrális tematikának a feldolgozásával.
Nos, Sárkány Győző nem a vallásos megközelítést választotta, nem is az ateista, taszító attitűdöt, hanem sajátságos nézőpontból: nevezetesen a bukás és újrakezdés szemszögéből ragadott tust. Élet és halál, építés és rombolás, öröm és tragédia, szeretet és gyűlölet, születés és elmúlás, rend és káosz… ez a kiállító koncepciójában mind megidéződik. Az egész emberi történelem bálványai lépnek színpadra lapjain. Az egykori Habsburg Ottó vallotta Haas György interjúkötetében (Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1991.): „Ha valakik, akkor a politikusok nem tanultak a történelemből.” Sárkány Győző arra figyelmeztet, az emberiség egésze sem tanult a múltból, minduntalan megismétli hibáit. Ezzel együtt a világnak szüksége van a megújulásra, a folytonos újrakezdésre. Ha megszületik az emberi gyarlóságból egy bálvány, kegyetlen vége lesz: épp azok által vész el, akik magasra emelték.
A jelenkor szenzibilitása és a múlt iránti áhítat vagy a történtek feletti borzongás keveredik egységes benyomássá a kiállításon. Mindegyik munka az elmúlt években készült. Az alkotó mélyre merült a történelmi korokban. A szépség és a rútság fonódik össze a műveken, ami a tragikus művészet sajátja, de a kiállító nem moralizál, hanem kérdéseket tesz föl. Megbocsátható-e az emberi esendőség? Miért van kiszolgáltatottság? Miért sérülékeny az emberi lélek? Válasz: az örök feszültség sziszifuszi küzdelméből ki kell lépnie az embernek. Az organikus emberi fejlődésben vannak megtorpanások és újrakezdések. Ebben a folyamatban van titokzatosság, időn kívüliség. Ez jellemzi a grafikus munkáit. Hol is vagyunk, melyik évszázadban? A torzókat nem köti össze cselekmény, szürreális és groteszk egymás mellé rendeltség teszi izgalmassá a lapokat. A kontextus talányos, mert a figurák sokszor izoláltak és különböző archaikus időkből lépnek elénk. Kozmikus térben lebegő alakok egymásmellettisége teremt a befogadó számára gondolkodni való témát. Jung írja: „…egy szó vagy egy kép akkor hordoz szimbolikus jelentést, ha kézenfekvő és nyilvánvaló jelentése mellett még valami többletjelentést is magában foglal”. Sárkány Győző grafikái éppen ilyenek: misztikus világba röpítenek bennünket, egyszerre meghökkentőek és titokzatosak, valamint különös jelképeket hordoznak. Érzi a befogadó, hogy a rajzoknak csak elsődleges olvasatát ismerjük, szimbolikus jelentésük az ismeretlenségbe, a bizonytalanságba visz el bennünket. Hol egész közelről mutatja meg a szimbolikus történéseket, hol a messzi távolból szól hozzánk. Térfelfogásában a különböző nézőpontok szimultán keverednek. A fehér lapokon a vízszintes vonalak finom elegyét az égbolt csillagai törik meg. A szétszórt motívumok és figurák is jól megférnek Sárkány ihletett terében.
Megidéződik a Jelenések könyve az Újszövetségből és Dániel könyve az Ószövetségből, mindezeket a bibliai történéseket átlényegítve érhetjük tetten a lapokon. A csomóra kötött New York-i revolver, szirének, szfinxek, klasszikus görög szobrok, indiai istennő-ábrázolások, mitológiai alakok, mezítelen emberi testek, távol-keleti szeretkező párok vagy Marilyn Monroe Chicagóban felállított szobra mind-mind helyet kap Sárkány álmaiban. Személyes, talányos képvilága lenyűgözi a nézőt, mert minden motívum, figura többet mutat a világból, mint önmaga. Ettől igen szuggesztív és különös a tárlat.
A kiállításhoz kapcsolódó könyvben a legváltozatosabb hivatású szellemi munkások vallanak a reformációról és a kiállító rajzairól. Egy oldalpáron a rövid szöveg, a megadott karakterben, egységesen, mellette, a páratlan felületen a grafika. A képzőművészek és műítészek (mint e sorok írója is) mellett helyet kaptak pszichológusok, építészek, zenetörténészek, természetesen teológusok, fotóművészek, könyvtárosok, jogászok, filmrendezők, műfordító, biztonságpolitikai szakértő…
A reformáció kezdetének évfordulójára számos művészeti alkotás látott napvilágot. Színművet, zeneművet írtak és mutattak be, egykori tárgyi emlékek sorát tárták a látogatók elé a múzeumok és a képzőművészek is megtették a magukét. Ebből is kiemelkedik Sárkány Győző különös és magával ragadó tárlata.
