Programozható LED animáció (Polifónikus vizuális tér)
Dátum: Eredeti:1984. Rekonstrukció: 2009
Méret: 64x64x64cm
Technika: LED, számítógépes vezérlés, plexi

Szilágyi András

A fény hangjai

Mengyán András békéscsabai képzőművész önálló kiállítása Budapesten, az A22 Galériában*

„A fénnyel, a színnel és a formával tudom kifejezni a

bennem rejlő élet- és alkotóerőt. Festőként tudom a

legfontosabbat elmondani az életről."

Moholy-Nagy László

Posztmodern, „stílus által kiégetett korunk", mintha sóvárgó vágyakozással tekintene az új kifejezési formák mélységes-mélyére, amelyek kánonváltó időket idéző szellemi előképekké magasztosulnak. Mindeközben nem csupán a politikai-hatalmi rezsimek, hanem a vizuális hagyomány is hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy elfogadjunk olyan kifejező formákat, axiómákat, amelyek konzerválják valóságismeretünket, matematikai és vizuális képességeinket. A korlátozott racionalitás világából kitörni akaró újkonstruktivizmus, de a tudomány hajtóereje által is nyomatékosított filozófiai felismerés, hogy a természeti és társadalmi jelenségek szinte kibogozhatatlan és áttekinthetetlen szövevényével állunk szemben. Mindez csak úgy érthető, úgy szublimálható számunkra, ha matematikai rendszerű formákat fedezünk fel benne. Mengyán András már a hetvenes években felismerte a fizika, a matematika, a geometria jelentőségét a formaképző alkotófolyamatban. Munkahipotézise szerint a formák logikai útját követte. De művészete azon túl, hogy túlmutat a hagyományos műfajokon, nem csupán innovatív, hanem a legkorszerűbb technika használatától sem idegenkedő, legyen szó lightboxokról, animációkról, objektekről vagy táblaképekről.

Az alkotópálya kezdete az ország dél-keleti, „viharsarki" területéhez visz bennünket. Mengyán András 1945-ben Békéscsabán született. A mesterség szakmai alapjait Mokos József lelki, erkölcsi tisztaságú pedagógus-festőművész szabadiskolájában sajátította el, aki kiemelkedő képzőművészek egész sorát indította el a pályán. A budapesti Iparművészeti Főiskola elvégzése után ennek az intézménynek a tanára lett, ahol tudományos mélységű pedagógiai módszertant kiépítve formatant tanított. Mengyán András azon új avantgárd nemzedék második, úgynevezett Iparterv generációjához tartozik, akik a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben a közösségi művelődési házakban és kisgalériákban vívták szabadságharcukat. Tagja volt a Fajó János, Bak Imre, Nádler István, Keserű Ilona és Hence Tamás alkotta Pesti Műhelynek is. Az 1981-82-ben New Yorkban végzett tanulmányúton Kepes György kinetikus szemlélete és a New Bauhaus eredményei erősítették meg útkeresésében. Szellemi értelemben a magyar képzőművészeti formanyelv megújításában is jelentős szerepe volt a nyolcvanas években. Az idők folyamán rendkívül széles látókörű, elmélyült, nemzetközileg elismert kísérletező alkotóvá vált. 1990-ben meghívást kapott a Norvégiában található Bergen Iparművészeti Egyetemre, ahol másfél évtizedig az iparművészeti képzés professzora volt. Mindezeken túl Mengyán Andrástól nem áll messze a művészetszervező tevékenység sem, tagja az ICSID, a Formatervezők Nemzetközi Szövetsége Végrehajtó Bizottságának is 1990 és 1993 között. Magyarországot igyekezett bekapcsolni a modern képzőművészet nemzetközi vérkeringésébe. 2007óta Munkácsy-díjjal is elismert képzőművész.

Kölcsönhatások
Dátum: 2009
Méret: 100x90cm
Technika: Akril, vászon

Mengyán András a modern kifejező formák képidejét, felvállalt társadalmi funkcionalizmusát közelítve távolította. Egyrészről közelítette, hiszen a modern idő- és térvilágot jellemző vizuális verseny, már alig egy évtizedre, sőt, csupán néhány évre redukálta a kulturális ellenhatások során kialakuló új izmusok látó- és hatókörét. Másrészről távolította is, hiszen a protestálásban kiteljesedő magyar új avantgárd képzőművészet nem csupán a saját stílusszemléleti korát, hanem a képzőművészeti mesterség szakmai alapjait, eljárásmódjait is megújította. Mengyán András művészetében ez a fordulat olyan képi jelenlét volt, amely több tényező együttes kölcsönhatására épült, hiszen interaktív munkáiban nem csupán a vizuális irányultságot, hanem az aktivista szemlélet új társadalmi dimenzióit is érzékeltette. Olyan pozitivista filozófiai rendszerben gondolkodó művésszé vált, akinek vizuális szellemterében egy kozmológiai geometriaháló áll, s amelynek gravitációs középpontja maga a FÉNY. Persze nála nem elsősorban az a kérdés miből lettek a dolgok, vagy milyen fizikai változások történnek, hanem inkább az, hogy milyen formaszekvenciák mentén strukturálódik az anyag, vagy milyen vizuális „kötődései"szimulálhatóak a világegyetem térrendszereinek. Különös, de Mengyán fényművészetének „jelen-idejű viszonyában" nem csupán az adott „stílusszemléleti kor", hanem az úgynevezett időkép „kortalansága" is tükröződik. Egészen biztos benne, hogy egy megszűnés előtt álló vizuális hagyomány előtt állunk, amelyben azonban senki sem hiheti, hogy az igazság kizárólagos letéteményese.

Természetesen a posztmodern korban élő ember léte is alá van vetve a tér és idő dimenzióknak. Ez a személyes alávetettség egyszerre konkrét és megfoghatatlan számunkra. Nem csupán a kiállított képekben, a programvezérelt kinetikus plasztikában, de a fényinstallációban is ott húzódik az a művészetfilozófiai kérdés, hogy vajon mi a művek „cél nélküli célszerűsége", mi az, ami személyes létezésünk új érzetét közvetíti? A mesterséges fény szelleme, vagy érzékeléseinket meghökkentő módon lenyűgöző metafizikai ismeretlen? Talányos, akár titkosnak vélhető kérdések ezek, amelyre a válasz az atommag kutatásából szublimálható inspiráció lehet. A Genf mellett nemzetközi összefogással létrehozott óriásgyorsító egyik berendezésével, éppen az ólomionok ütköztetésekor szétrobbanó részecskékből sikerült bizonyítani az úgynevezett sűrű anyag létrejöttét. Ez az anyag volt az a hiányzó építőkocka, amelynek remélhetőleg a tömegét is sikerül majd kimutatni a további kutatások során. Mengyán András geometriai permutációi logikailag feltételezték ezt a részecske formát. Ő a tudományos-technikai kutatások újabb és újabb eredményeit építi be munkáiba, elsősorban a fénygeometriai struktúrákba, tehát a szépség objektív, de szuverén módon személyessé tehető világában teljesítette ki művészetét, amely a korai időszakában síkbeli, majd a későbbi periódusokban térbeli, illetve csillagközi kiterjedést kaptak. Ebből következően a természeti tér, a városi köztér valamint a képzőművészeti tér kapcsolata különösen fontos Mengyán András művészetében. A műveiben létrehozott két- és háromdimenziós térviszonyok dinamikus kompozíciót alkotnak. „Kettős látású" képeihez olyan festékanyagot használ, amelyet ultraviola fénnyel világít meg. Így a nem látható (nem érzékelt) térdimenziókat is érzékelhetővé, illetve láthatóvá teszi számunkra. Ez a képszervező erő olyan térdimenziókat nyit meg, amelyben új komponálási elemként a hang is megjelenik. A fény hangjai (Sounds of Light) címmel bemutatott munkák a tér-idő egységségét artikulálják. Einstein az úgynevezett speciális relativitáselméletében fogalmazta meg, hogy nincs helytől és mozgásállapottól független idő, nincs egyidejűség, mert maga a térhosszússág is viszonylagos. Ezt a logikát követve Mengyán András művészetében a fény szellemi energiává is válik. Következésképpen a képi relativitás nem magára az időre és a térre vonatkozik, hiszen a térnek nincs nagysága, így nem zsugorodhat, miként az időnek sincs, vagyis nem rövidülhet.

Programozható Hangkert
Dátum: 2010
Méret: 600x360x240cm
Technika: Festett aluminium, műanyag, hang-generátor, infra érzékelő, UV fény

Mengyán András művészetében a kinetikai fényviszonyok, vagyis a programozott sebesség és idő szekvenciák alakítják a színformát. Ezzel a megformáltsággal a „téridőbeli fénykonstrukciók" esztétikai jellege válik funkcionálissá. A képmezőben a dinamikus térhatás tehát úgy válik rendszerszerűvé, hogy nem tiszta rendszer. Egyrészről mert nem csupán matematikai levezetésről van szó, másrészről nem csupán a geometriai formák változatossága miatt dinamikus, hanem azért is, mert a kialakított térrendszer kifelé is és befelé is „kemény élben" fogalmazott. Ez a keménység kifelé a térbeli határoltságban, befelé pedig a rendszerelemek geometriai redukciójában és struktúráiban nyilvánul meg. Levonható számunkra a következtetés, hogy Mengyán András művészetében az energia, a fény térszervező variánsai nem zárják ki, hanem feltételezik az alkotó intuíciót.

A tapasztalati kör bővítését Mengyán András művei a gondolatnövekedés módszerével érik el, amelynek alapja az egyidejű képi és hanghatás. Ennek következtében a megtervezett vizuális és akusztikus hatások lehetőséget adnak az érzelmek felől a gondolati műveletek irányába való átjárásra, de transzmissziós módon arra is, hogy az érintett érzéki formákban és elhatárolt terekben a fizikai határokat legyőzve, szabadon közlekedjen az ember. Valahogy úgy, mintha valaki átjárna a teret határoló falakon és tárgyakon. A programozható polifonikus űrben lézert és fényt használ.

Formák téri tánca (Programozható Lézeranimáció)
Dátum: 2010
Méret: 160x40x40cm
Technika: Lézer vetítő, üveg, folyadék

Ebből a szemléletből létrejön tehát egy olyan tér, amelynek koordinátái, szemben a klasszikus tanítással, szemléletileg is változóak. Így egyúttal létrejön annak a lehetősége, hogy megkülönböztessük a már-már tudományos, valamint a művészeti térdimenziókat. A kiállított művek mágikus hatásúak, de amellett, hogy Mengyán nemzetközi viszonylatban is számos újdonsággal szolgál, rendkívüli élményben részesít bennünket. A hang kertje című fényinstallációban megalkotott, megkomponált térmélységben a látogató is a tér aktív részesévé válhat, ha a nem látható fény kapukon áthalad. A fény kapu érzékelői, aszerint hogy hányan mennek át rajta, véletlenszerűen különböző hangokat bocsát ki. Ha egyszerre több ember barangol az installációban, akkor „véletlenszerűen" generált fény- és hanghatások keletkeznek. A Mengyán András által az új technikai eszközök, technológiák alkalmazásával létrehozott képi és hangvilág esztétikai befogadása az embertől a hétköznapokban általánosan megszokottól eltérő képzelőerőt kíván.

Összegzésképpen tehát a funkcionális logikai rendszer, a geometria-struktúra, mint kompozíció, a kompozíció, mint tér, a tér, mint mozgás, a mozgás, mint szín, a szín, mint fény, a fény, mint hang olyan költői, mágikus tartalmú illuminációt teremt, amely a fenséges esztétikai élmény hatókörébe emeli a látogatót.

* A fenti szöveg a kiállítás megnyitó szövegének szerkesztett változata.