Képzőművészet

 

 

 

Gyarmati Gabriella


Oroján István Örökségem című kiállítása / „4.kult_istalo” Gyula, 2010. augusztus 7.


4_kult_italo_01

 

 

 

A 4. Kultistálló nagyobb kiállításán szereplő festmények és plasztikák Oroján István képzőművész családi kötődéseinek témáját járják körül - hol konkrét rokoni kapcsolatokra, emlékekre vagy emlékek hiányára utalva, hol a paraszti életforma alapvető jellemzőire, más esetben az egyedi sorsképen keresztül a közép-kelet-európai parasztság XX. századi történetére mutatva rá. Ezt tükrözi a kiállításon bemutatott műegyüttes összefoglaló címe: Örökségem. Oroján István édesanyja három éve halt meg, egy visszavonhatatlan felismeréssel ő ekkor örökölte meg szülei, nagyszülei emberi, érzelmi, szellemi és tárgyi hagyatékát. Azóta mantraként ismétli ezt a témát, ahogyan ő mondja: „mint amikor bevesz az ember egy meggymagot a szájába, és csak forgatja, forgatja, forgatja...." Ekképpen veszi tehát elő újra és újra ezt a kifogyhatatlan, kimeríthetetlen és valószínűleg - minden igyekezete ellenére teljességében - feldolgozhatatlan témát.

Melyek ezen emlékanyag összetevői? Történetek, ízek, talán illatok, arcok villanása, mozdulatok, megfigyelt tevékenységek. A sor végtelen. Olyan dolgok, amelyek mindannyiunk számára ismerősek, természetesen mindannyiunknak személyre szabott formában, egyedi jegyekkel, csak nekünk szánt alkotórészekkel. Sok-sok egyedi kombináció... Az viszont kérdéses, hogy az emlékezésre, a visszatekintésre való hajlandóság életkorfüggő-e, vagy az erre való fokozott érzékenység talán inkább születési adottság, esetleg a neveltetés által befolyásolt jellemzőnk. És ha a befogadó alapjában véve nem is kíván sem családi, sem pedig mondjuk nemzeti múltjával foglalkozni, akkor miképpen remélhető, hogy egy másik ember emlékanyagához képes és egyáltalán akar megfelelő érzékenységgel közelíteni. Egy olyan emberhez, akivel valószínűleg ismeretlenül, egy személytelen kiállító-terem steril közegében találkozik csupán az alkotásán keresztül. A műalkotások alapvető „működési mechanizmusa", azaz a befogadás kommunikáció jellege remélhetőleg megoldja ezt a kérdést.

Visszatérve Oroján mesterhez: ezen a tárlaton is az általa az utóbbi évtizedben párhuzamosan alkalmazott két stílus együttes jelenlétét figyelhetjük meg. A geometrikus absztrakt vagy más megközelítés szerint síkkonstruktivista táblákhoz az organikus tárgyformálás szellemében fogant művek társulnak. Joggal hihetjük, hogy a képzőművészetben az előbbiek két ellentétes tényezőként vannak jelen, teljességgel különböző gondolati alapról sarjadó, egymással perelő nyelvként. De láthatóan mégis létezik közös nevező[1]. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy plasztikái között is találunk az inkább konstruktivista vonulathoz húzót is, de ebből a tárgycsoportból származó művek ebben a kollekcióban nem szerepelnek. Ami viszont általánosan jellemzi mindkét beszédmód alkalmazása során Pistát, hogy még fegyelmezettebbnek tűnik a korábbi évtizedekben tőle megszokott feszes, pontatlanságot nem tűrő, szigorú képépítés metódusához képest is. Az örökség témájához azon alapállással közelít újra és újra, hogy mit lehet még beemelni, mire érdemes különösen koncentrálni, és mely dolog hagyható ki. És teszi ezt úgy, hogy miközben folyamatosan a paraszti múlttal foglalkozik, azt a világot nem kívánja sem idealizálni, sem misztifikálni, sem pedig dramatizálni. Miért is tenné, hisz ő elsősorban elvonatkoztatni akar, amely nélkülözhetetlen, ha emlékeit olykor egyszerű, máskor mívesen munkált, megint máskor cizellált finomsággal kivitelezett jelekbe akarja sűríteni.


4_kult_italo_02


A kiállítás gerincét adó bajuszok, az évek során három elemből álló sorozattá nőtt Nagyapám bajusza című műegyüttes egy nehezen megélhető rokoni kapcsolatról szól. Oroján - elmondása szerint - egyik nagyapját sem ismerte, ám mindkettőjüknek emléket állít, hogy ezt a kínzó hiányként megélt űrt kézzelfogható tatalommal töltse meg, a nagyszülőkről készült műtermi portréfotók e kiállításon történő szerepeltetésével tapinthatóvá tegye. Előbbiekkel ellentétben édesanyjára egy általa egykor gyakran és szorgosan használt csigacsináló beépítésével alakított plasztikával emlékszik. A valós élményhez valós talált tárgyat társít, és azt komponálja be a női minőségnek megfelelő horizontális formába.


4_kult_italo_03


A látás- és agykutató dr. Nádasdy Zoltánnak a tavalyi, 3. Kultistállón elhangzott előadása többek között azt a kérdéskört is érintette, hogy a szemet, tulajdonképpen a látást miképpen lehet manipulálni. A hallottak hatására Oroján elővette korábbi vázlatait, és megszületett a Nappal és éjszaka című plasztika pár. E művekkel, ahogyan a kiállításon szereplő fekete és fehér önálló táblákkal is, az érzékelés végső határáig megy el a láthatóság területén. A fekete, azaz a sötét tartományából, melybe beleveszünk, amely annyira sötét, hogy a képépítés elemeit szinte elnyeli, tehát tulajdonképpen a vak éjszakából az alkalmazott színekkel emel ki bennünket a festő. A fehérből pedig rendkívül gazdag és finoman hangolt, erőteljesen derített színekkel lép ki. E táblák szemlélése során különösen fontos, hogy közel menjünk, közelről nézzünk, különben csak annyit mondunk majd, hogy igen, fekete képek és fehér képek... De Oroján István esetében ennél jóval többről van szó.


A 4.kult_istalo est vendégei/történései voltak:

Nyisztor János beszélgetése Oroján István képzőművésszel

Dr. Nádasdy Zoltán agy/látáskutató (Seton Brain and Spine Institute and University of Texas at Austin) exkluzív kiállításmegnyitója / video

Mikuli Dorka építész, díszlet- és jelmeztervező építész szakos diplomamunkája: Folkműhely (Pécsi Tudományegyetem)

Horváth Ádám díszlet- és látványtervező szakos diplomamunkája: Dosztojevszkij Ördögök című művéhez (Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kar)

Kriston Tímea képregényrajzoló (Budapesti Corvinus Egyetem)

Nyisztor Mik egyetemi hallgató (Pécsi Tudományegyetem): táncrészlet a Janus Egyetemi Színház Küklopsz című előadásából

Nádasdy Fanny egyetemi hallgató (Eötvös Loránd Tudományegyetem): a Csillagtalan, setét éjjel című dal (Mezőség, Magyarszovát)

Darvasi Ferenc kritikus, író / BarkaOnline: Bizony mondom néktek avagy Krasznahorkai László lerombolja a Nyíregyháza-mítoszt, ha volt ilyen, és bánatossá teszi a hallgatóságot a Vidor Fesztivál alatt



[1] Ugyanúgy, ahogyan például Kohán Györgynél is, aki a választott témához társította az általa megfelelőnek tartott technikát, eszerint választott az olajfesték, a viasztempera technika, vagy az egyedi grafikáihoz használt szén, kréta, grafit és tus között.


4_kult_italo_04

4_kult_italo_05

4_kult_italo_06

4_kult_italo_07

4_kult_italo_08

4_kult_italo_09

4_kult_italo_10

4_kult_italo_11

4_kult_italo_12

4_kult_italo_13

4_kult_italo_14

4_kult_italo_15

 

 

 



2010. augusztus 25.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Balassi műfordítói nagydíj 2019Több mint 40 kiadó az őszi Margó fesztiválonPesText Fesztivál szeptember végén Géczi János kapta a Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Halmai Tamás versei Vörös István versei Farkas Wellmann Éva: Inferno Oláh András versei
Prózák
Kötter Tamás: BosszúvágyTóth Erzsébet: Én lettem volnaSzilasi László: Kései házasságHaász János: Apa csak egy volt
Kritikák
Levelek a magyar hétköznapokrólMúlt(kút)ba merülés - Oláh András verseskötetéről Kárpátalja, a halott földTúl a teljességen - a 361°-ról
Drámák
Darvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pere
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA