Ilia Mihály
Könyvek az asztalon 4.
Lanczkor Gábor: A mindennapit ma
Ez a könyv egy fiatal költő prózája, első regénye. Lanczkort nagyon egyéni hangú és még inkább egyéni ötletű versszerzőnek ismerhettem eddig, aki a nagy európai képzőművészet alakjainak egy-egy képét vette versbe, mindig az volt az érzésem olvasás közben, hogy a szerző az egykori francia költői iskola (ecole parnassienne) és magyar követőinek (a Nyugat első nemzedékének) teljesítményét értelmezi újra: kipróbálja, hogy a vers mennyiben tudja a képzőművészeti alkotást visszaadni, versenyre kelni a színnel és formával. (Tudom, hogy a költő tudományos témája is rokon ezzel, de abbéli produktumát még nem ismerem, verseinek ezt a játékát igen, és sokra tartom a kísérletét.) A költő most regényt írt, ilyenkor mindig igyekszik a szakmabeli keresni a két műfaj közti kapcsolatot, hiszen az alkotó azonos. Itt hiába kerestem, ill.nagyon távoli írói tulajdonság tűnik csak föl amabból az írói világból.
A regény címe a Miatyánk töredéke, az alapimádságra utal. Egyes vélemények szerint ez a legrégibb magyar imádság is. A cím utalás arra,hogy itt valamiképpen a vallás, a vallásos lét lesz a regény tárgya, vagy talán annál általánosabb valami, a regény témája. Részben az is. A főhős egy Fülöp nevű szerzetes, aki árva, csavargó gyermekeket gyűjt maga köré, imádságos és természetjáró életre próbálja nevelni őket. Az alaptörténetből és azt övező több, apró eseményből hamar kiderül, hogy itt Néri Szent Fülöp élete elevenedik meg sajátos írói fölfogásban. A 16. századi olasz pap attribútumai (szenteket jellemző tárgyak) közül, amelyekkel NSzF-t ábrázolni szokták, a gyermekek és a bot megjelennek a regényben. De a mű mégsem Néri Szent Fülöp regénye, bár az is rá vall, hogy az egyik látomásakor szerzett bordatörése kínozza a regény főszereplőjét, mint a régi szentet. Nem annyira látványos a történet, mint a híressé vált film (Legyetek jók, ha tudtok) Néri Szent Fülöpjének története, a megfelelésekkel csínján bánik, inkább másfelé téríti el a cselekményt.
Különös írói erényeket mutat föl: város- és természetleírásokban tobzódik, az elsőben térképpontosággal dolgozik, megjelenítő ereje kiváló; a másodikban a festmény színeit adja, ami nem véletlen a költő Lanczkor eddigi működését ismerve. Leírásában a piac, az utcák, a 16.századi város utcájának alakjai olyan gazdagon jönnek elő, hogy az olvasó képzeletét erősen inspirálják. A történetben mindvégig valami titok lappang, ezt nem csak a sztori, hanem a stílus is érzékelteti. A főszereplő mellett a gyermekek és más föl-föltünedző alak rajza sok finom jellemzést mutat, de mindenütt a történet egy-egy vágással elakad, nem lelelünk magyarázatot a titkokra. A regény is egy nagy titokkal fejeződik be. Sehol nincs szó az írásban a korszak ízlésirányának vagy vallástörténeti dogmatikai jellemzőiről, de mindenütt a történet, a szereplők, sőt a tárgyak (a palotában való látogatás leírása) ezt sugallják. Lanczkor nem nyers korábrázolást ad, hanem a jellemrajzban, leírásban rejti el ezt, és ezzel a kisregény terjedelmű írásnak hatalmas, a képzeletre játszó hátteret biztosít.
Lanczkor Gábor: A mindennapit ma. Kalligram, Budapest, 2010.
