Néhány gondolat a „Bezárt ajtók"-hoz
Erdész Ádám Bezárt ajtók című tárcáját olvasva, meg kell szegnem az önmagamnak tett ígéretemet, miszerint nyilvánosan nem szólalok meg a Kner Nyomda Múzeum bezárásával kapcsolatban. Megindítottak a sorai. Azt hiszem, ennél szebben nem-igen lehetett összefoglalni mit jelent tényszerűen és fizikailag a bezárt ajtó, hogy nincs a Múzeum, és nincs benne Dr. Füzesné Hudák Julianna. Ugyanakkor ezekből a sorokból számomra kiérződik a személyes fájdalma is, valami szép időszak visszaidézése, lezárása. Egy mondata különösen megkapott. "Az emeletre vezető sötétbarna falépcső egyszer-egyszer diszkréten reccsent, talán inkább sóhajtott egyet, csupán azért, hogy el ne felejtsük, korábban kik lépdeltek felfelé ugyanitt."
Úgy érzem, ha ő ilyen finoman érzékeltethette milyen érzelmeket vált ki belőle a megváltoztathatatlannak (?) látszó tény, akkor - én, mint az egyik Kner unoka - hozzátehetek néhány szót.
Azt az érzést, hogy számomra is megszűnik a bejutás a házba, hogy nekem se "reccsen" meg többé a lépcső, ami Édesanyám egykori szobájába vezet, azt hiszem, nem kell, és nem is tudom szavakba foglalni. Azt viszont - lelki kényszert érezve - úgy érzem, le kell írnom, hogy mit jelentett nekem Hudák Juli jelenléte a házban.
Nem sokkal, a múzeumba kerülése után, megkeresett, véleményemet kérte, megbeszéltük a terveit, elképzeléseit, aztán már nem csak azokat. Találkozásainkból igaz barátság lett. Ilyenformán lehet elfogultsággal vádolni.
Viszont vannak tények, mint például a fent említett cikkben leírtak. Ahhoz csak hozzátenni lehet és kell! Nekem azt, amit kívülálló nem láthat, nem tudhat. Nevezetesen, azt a fantasztikus mennyiségű tudást, amit kutatott, felhalmozott, rendszerezett, és közzétett. És ahogy mindezt tette! Bizton állíthatom, úgy élt - nem csak dolgozott - a házban, mint ahogy tenné ezt egy családtag, aki ott élte le az életét, és most gondozná ősei örökségét. Tette mindezt a legnagyobb természetességgel, kedvességgel, szeretettel. Eddig. Hogy a továbbiakban mi lesz Vele, én még nem tudom. Remélem maradt benne elég energia, hogy valahol folytassa, és érlelje több évtizedes munkáját. Szívből kívánom Neki, és minden irodalom- és múzeumkedvelőnek!
Erdész Ádám Bezárt ajtók című írása a BárkaOnline-on
