Fodor György
Nekem nyolc
VIII. Irodalmi Humorfesztivál. Gyulai Várszínház, várszínpad,
2017. július 17. (hétfő) 20.30 óra
Jól megkomponált forgatókönyv szerint találkoztak a kortárs irodalmi nagyágyúi nyolcadik alkalommal, hogy a nézők megelégedésére rekeszizmokat megdolgoztató írásaikat felolvassák.
Csider István Zoltán, Dragomán György, Fekete Vince, Garaczi László, a Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba szerzőpáros, Kiss Judit Ágnes, Kiss László, Kiss Ottó, Nagy Koppány Zsolt, Szil Ágnes, Zalán Tibor voltak a várszínpadon, félovál alakban elhelyezett, hiperkényelmes könyvtári székek vendégei. Az est szerkesztő-rendezője ezúttal is Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője volt. Házigazdája pedig az átkötő szövegek nagy stand up-mestere, a kitűnő irodalomtörténeti adalékokat ellövő, önmagában is műsorszámnak számító Tarján Tamás irodalomtörténész, aki immár hetedszer vezette a Humorfesztivált (így szinte mindegyik alkalommal, kivéve az elsőt, melyen Mácsai Pálé volt ez a szerep). A szövegek között és alatt Binder Károly, Erkel Ferenc-díjas zongoraművész, tanszékvezető egyetemi tanár és zeneszerző zenei improvizációit hallgathattuk élvezettel.
A színpadon az első felvonás résztvevői
Elsőként Garaczi László: Onyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébe című kanditátusi rezümészövegét hallhattuk, amelyből kiderült, hogy ma már nem csak vízszerzésre használják a kutakat, hanem bizony előfordul a kútba révedés esete is, amikor horgászkapónak látszó tárggyal a pénzszűkében lévő turista megpróbálja a vízzel telt mélyedésből kivarázsolni a hiányzó aranytartalékot. Megtudtuk, hogy létezik a kúttal foglalkozó ezoterikus tanok összessége is, a kútozófia, amely olyan föltevésekkel foglalkozik, hogy a kút tulajdonképpen egy földbe ásott vízkémény, a kémények a házak tetején viszont kifordított füstkutak. Ha már zófia, akkor jöhetett az asszociáció, hogy egy kútba szorult elefántot is megvizsgáljunk, aki szó szerint és képletesen is „megszívta”. A jelenség neve nem véletlen, „ormányválság” lett. Megdöbbentő, hogy egyesek miért keverik a valószínűségi ebtannal, hetet-havat összehordva kijelentik, hogy bizony az imbolygó csontvázak valójában űrvarangyok antigravitációs űrhajói. Mielőtt teljesen elmennénk az ezotéria Pataky irányába, tényszerűen fodrozódik a víz, energiamezők hullámzanak, zajlik az élet nagy színjátéka, és eszünkbe jut az elefántimádó bantuk egyik ősi jelmondata: „Agyaraink harcban állnak, az ormány a helyén van”. Onynnyi munya, a bantu elefántisten pedig köszöni szépen: él és kutul!
Zalán Tibor sétál másodikként a mikrofonhoz. Áll, hogy jól lássuk, szövegében el- és rajtakapható allúziók sorjáznak. A költő mackónadrágban is költő című szövegét egy Arany János-idézettel vezeti fel: „Midőn sebet a lélek önmagán ás –, / Kétségbeesésben talál gyönyört… (Bolond Istók I/37.). A költőt kóbor mezei csősznek aposztrofálni megelőlegezi azt a nézetet, amelyben jómagam egy gnosztikussá váló, vöröses képű, ősz, szakállas, melankolikus mester szavait vélem felfedezni a szövegtükörben – nem, nem Aranyét. A világunk összevetése egy kitörölt valaggal talán az est leggroteszkebb kijelentése, merthogy igaznak tűnő. A költők feladata egyszerre kincs és teher, mindig és fáradhatatlan prófétaként, babitsi elánnal beszélnek a világ változásáról, közben kínozza őket a tanagyaggá válás kudarca, a megfelelési és a megélhetési kényszer. A költő mackóban és hivatali szettbe öltöztetett lélekkel is költő, mert az igazat írja, nem csak a valót, és ha közéleti is költészete, még ha vézna lény is, a világot örökíti, és ez tény!
Zalán Tibor
Arról, hogy mi a groteszk, már Örkény is értekezett. Az idén Bárka-díjat kapott Szil Ágnes szövegében dupla a csavar. Egy bankrablás körülményeinek kifordítása történik meg, miközben a legfontosabb emberi értékekről kapunk listát, hiszen egy ilyen szorult helyzetben mindenkinek lepörög az élete. Számot kell vetni a tárgyi és szellemi javakkal, ingóságokkal, a családdal, a barátokkal. Rá kell ébrednünk, mit rontottunk el, hogyan tettük, és egyáltalán helyre lehet-e hozni. Hogy mindebben éppen egy bankrabló önzetlennek tűnő pszichológiai kezelése segít, az szokatlan és megrendítő. A legmegdöbbentőbb kijelentés, amely egy tökéletesen sikerült csattanó a bájosan gúnyos felolvasási stílust megerősítve: „Azt mondja, segíthetnék magának? Aligha vélem úgy. Erre megfelel egy hagyományos pszichiáter. Tudja, azt hiszem, újra meg kell töltenünk tartalommal a XXI. század kiüresedett formáit.” Csend, nem csak a szöveg instrukciói szerint, hanem a nézőtéren is. Hogyne, hiszen a felismerés üt, a szöveg hat!
Kiváló az arányérzék, hogy ilyen letaglózó szöveg után zenei átvezetés legyen, majd Fekete Vince olvassa fel – nem egyszer magán is jót mulatva – „székely típusú” szövegeit. Ugyan sehol nem hallottam még a kifejezést, de lassan érdemes meghonosítani, pontosabban elszékelyesíteni, hiszen éppen arra utalok, hogy a legkiválóbb recept akár egy hétköznapi történet székely berbécsbűrbe öltöztetése, s meg es van a guruzsma. Ugyanakkor éppen ez a humor igazi forrása, hogy mindenki nagyiparban képzeli el azt a székelyítést, és esze ágában sincs utánajárni, hogy valóban úgy élnek-e a székelyek a csíki medencében, ahogyan azt a Duna Tv-ből elképzelik. Fekete Vince autentikusan adja elő és meséli el a körülményeket Székelyföld című írását előadva. Természetesen nem minden székely gyermek nyári szünetének legfontosabb tevékenysége, hogy megírja A csíksomlyói búcsújárás elméletben és gyakorlatban, avagy identitáskeresés és identitásválság a határon túli magyaroknál című fogalmazását, helyette nyilván kimegy az istállóba, vagy a gyehennáhó’, bugylibicskával eszi a pánkótésztát és a szalonnát es, kispohárból ízleli a pálinkát, székelyharisnyás lelkét kőkopjafával tűzdeli ki, hazafias népdalokat énekel a hegyek ormán távolba révedve, farkasokkal táncol, medvével hál. Aki nem hiszi, iszkiri, tekéntse meg a gyergyói havasok alatt. Tán még egy kis szexuális kalandja is lesz egy patikussegéddel, akinek titkos, kézzel írott recepteskönyvét is megtalálta a szerző, előadva pedig még illusztratívabb, hogyan ronthatta meg a betévedő szűzleányt a sorok végén furcsán levegőt vevő patikusfiú. Mindenki jót ne-vet…kezik!
Halmozott a figyelmem Nagy Koppány Zsolt szövegét hallgatva, hiszen édesapám is autószerelőként élte aktív éveit. Autóink egészsége mindannyiunk érdeke. Teljesen tipikus és hihető az a történet, amelyben egy törzsügyfél szervizeltetni viszi az autóját, és a furfangos és gazdaságilag túlképzett műhelyvezető az autó felét, félmillió forintot és némi eurót számos jogcímen legombol róla. Magyarország kicsiben, a tréfa már a fele sem, hiszen mindenki megélte már, hogyan rombolják a külföldiek szemében ezen egészségesnek álépített nemzeti nimbuszunk a kis történetek, amelyek mások át/meg/el/kivágásáról szólnak. Megint nem őszinte a nevetésem, édesapám pedig még a ’70-80-as éveken gondolkodik.
„Ezt a tüdőbajos országot én azért mégiscsak szeretem” – mondja Csider István Zoltán a Tíz dolog, amit utálok benned (levél Batman-nek) című írását előadva. Valóban előadva, hiszen ő szlemmer, a fiatal generáció (fel)törekvő tagja, a választott műfaja pedig erősen vokális és színpadias, ugyanakkor közönségbarátabb, és csökkenti a távolságot szerző és befogadó között. Batman nem fiatal kreálmány (1939-es), kultuszfiguraként megidézve is minimum 80 év bölcsesség van benne. Hiába hagy félbe dolgokat, hiába sznob hercegeskedik, mégis sármos a nőknél, ugyanakkor sikertelen a szerelemben, mindörökké fekete maszkja mögé rejtőzve védi a világ nemes céljait. Batmannek mindig ott lesz a Jokere, de ha valóban ilyen sötét is a világ, nekünk meg ott a Vigyorex!
A második felvonás
Az első és egyetlen szünetet átbeszélgetve egy übermegakirály osztálykirándulás emlékeibe érkezünk vissza. Kiss László alulírott Skrurek Ferenc etika-osztályfőnök szakos pedagógus Kukucs, megjöttünk! címmel, amúgy tájékoztatásképp levelet ír a Tisztelt Miniszter Úrnak, és főleg és mélységesen szervilis tisztelettel jelenti, hogy az iskola 9. E osztályos tanulói ez évi osztálykirándulásukat a mesés Balaton-parton: letudták. Ha Kiss-szöveget hallok, olvasok, jó eséllyel fogadhatok az irodalmi bukmékeremnél: foci, horgászat, vízpart, iskola, metál, Guns ’N’ Roses, virtigli német csatárság, Kosztolányi-Karinthy, jelen esetben még megfűszerezve az oly ritkán hallható Németvárosi Attila poszttraumás ars poeticával és egy kis szlemmel, mert Kiss úr azt is tud. Ám kérdem én is tisztelettel, valóban rosszak voltak azok a régi építő-, csumázó-, dinnyeszedő-, címerező- és sítáborok? (Ki mondta, hogy jó volt.) Jó volt tanítani, és jó volt akkor tanulni. Nem átallom észrevenni a kortárs pedagógia hanyatló hintajának kerékszerelő kísérleteit a szövegben, amelyek közül az immár kultikussá váló: fél nyolckor órát kezdeni, az arcpíritó szemérmetlenség-tételt emelem ki. Talán most sem sértő, ha azt mondom, én akkor Kiss Lászlót szoktam tanítani…
A férfisort ismét egy nő szakítja meg. Kiss Judit Ágnes remek érzékkel A női princípium mibenlétéről írt. Valóban humorosnak tűnik az a sztereotípia-háború, amit a kislányosság és kisfiúság vívnak. A kislánynak nem feltétlen kell babát tutujgatni, varrni, kötni, horgolni és vasalni tudni, nem baj, ha nem dobja fel a palacsintát. Így elkerüli, hogy odavarrja magát a saját felöltőjéhez, lekaparja a plafonról a vacsorát vagy éppen az összeégett nyloning-maradványokat a vasaló kihűlő talpáról. Dunsztja sincs, hogyan kell dunsztolni, ettől eltekintve lehetne konyhatündér vagy szakácsművész, aki feltalálja a flambírozott májat. A családellátás, -anyaság a világ legnagyobb kihívásai közé tartoznak, ugyanakkor meglepően tetszetős, hogy Kiss Judit általános szókimondása ellenére finoman jegyzi a feminizmus kortárs anomáliáit. Pihentetésképpen egy tucat limericket is megoszt a közönséggel, amelyek feltűnően a közel-keleti nagyvárosok neveivel játszanak. Talán van összefüggés a női szerepekkel?!
A Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba szerzőpáros – lehetnének Rosencrantz és Guildenstern –, de közben önálló írásaikkal is népszerű, egymással fel nem cserélhető, kiváló előadók. Jácint pere című jelenetük a legnagyobb koncentrációt igénylő, kétkezes, de hétszájas darab, ugyanis ennyi szereplőt személyesítenek meg a rendezői bal és jobb oldalra kiállva. Csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen ki szólal meg (Árva Jácint, vádlott – Esperes Imre, bíró – Csapó Károly, sértett – Genyőte Zsombor, tanú – Szakáll Katalin, ügyvéd – Kiss Rezső, ügyész – Árva Istvánné, a vádlott édesanyja). Érezhetően tökéletes az összhang a barátok között. Ugyanilyen jól érzik, hogy a világ faluszerű szegleteiben az Árva-féle szerencsétlen, a Genyőte genyó, a Csapó becsapott, a bírónak rálátása, az ügyvédnek esélye, az ügyésznek érdeke nincsen. A csavar ismét a vagyoni helyzet megítélése és hirtelen változása miatt adódik.
Ha már volt kis magyar kútológia, akkor a következő felolvasó, Dragomán György, a kis magyar hagymavágológiát adja kezünkbe. Hagymavágás gyorsan, egyszerűen című írásában arra tesz kísérletet, hogy az egyébként végtelenül egyszerűnek tűnő folyamatot szándékoltan túlbonyolítsa. Ki hitte volna, hogy a hagyma felszeleteléséhez elengedhetetlen ismeretek: makói, görgényi vagy kibédi hagymafajta, finn tőrök 17 fokos dőlésszöge és -20 fokra hűtése, a hagyma epidermiszsejtek mitokondriális frekvenciája, akácfa, bükkfa, tölgyfa, bambusz, műanyag, muzeális mamutfenyő deszka, a késre 10 rész pálinka 7 rész mangalicazsírból kenőcs a pengére, deszkát parajdi sóval 22 percig átdörzsölni, utána desztillált víz háromszor, utána 72 óra szárítás, neoprén kesztyű, búvármaszk stb. Ahogy elhangzott, nagyon egyszerű, én már a finn pukkómat szép óvatosan a tokba csúsztattam, bezacskóztam, feldátumoztam, és úgy tettem be a mélyhűtőbe.
A mikrofonnál: Dragomán György,
a háttérben Kiss Ottó derül a szövegen
Levezetésképpen ebben a hagymázos estben Kiss Ottó meséje ringat minket álomba, de nem álomfogóval, hanem has-. Állatok, erdő, bátorság (Laci bácsi rímes állatkalauza) című verses meséje klasszikusokat idéz, de meg is szégyenít, hiszen parodisztikus módon rombolja le a hagyományos meseképet. Itt is van róka, bagoly, vércse, méhek, vaddisznó, farkas, medve, nyuszi, sólyom, orrszarvú, oroszlán. A legfontosabb állat azonban egy plüssmackó, aki mindenkor és mindenhol megvédi gazdáját, Lackót. A veszélyesnek induló erdei séta így válik igazán tanulságossá, közben pedig olyan jól szórakozunk, hogy észre sem vesszük, hogy „Azóta megjártam / ezerszer az erdőt, / annyi idő eltelt, / a mackóm is felnőtt / – így lett, kérem, mára, / jól megöregedve, / a Lackóból László, / a mackómból medve.”. Kiegészítésképpen: így lett a Borókából Boró, hiszen tudvalevő, Ottó kislányának keze mélyen benne van a legújabb gyerekversek háttértörténeteiben.
Összességében elmondható, hogy a VIII. Irodalmi Humorfesztiválon ülők észre sem vették, hogy eltelt 3 óra, rengeteg kacagtató szöveget hallottak, amelyek elég indokot képeznek arra, hogy a IX.-re is elővételben váltsák meg a jegyeiket.
A fotókat Kiss Zoltán készítette.
